Megnéztem, miről írtam vezércikket egy éve a Családi Körben. A keresztrejtvényfejtő bajnokságunkról. Vagyis arról, hogy zárt térben összegyűlt 70-80 ember, hogy egy közös szórakozásban lelje örömét. Aztán megnéztem azt is, miről írtam két éve. Arról, hogy a városomban is már több mint egy hónapja tartanak a kormányellenes tüntetések. Vagyis, hogy nyílt téren összegyűlt 70-80 ember, hogy kifejezze a politikai véleményét.
Mindezt annak kapcsán, hogy több médium, újságcikk is megemlékezett róla: a napokban volt egy éve, hogy Szerbiában regisztrálták az első Covid-fertőzöttet. Hihetetlen, hogy mennyi tud változni a világ egy-két év alatt. Az, hogy zárt vagy nyílt téren összegyűljön 70-80 ember, ma a tudományos fantasztikum világába tartozik. Ugyanakkor valósággá vált az, ami eddig csak a tudományos-fantasztikus filmek rendezőinek (beteges?) képzeletvilágában létezett: üres utcák, egymás elől bujdosó és egymástól félő emberek, légmentes szkafanderbe öltözött orvosok, zsúfolt kórházak, tömegsírok. A világ a feje tetejére állt.
Minden társadalomban, minden emberi közösségben vannak törésvonalak, mert az emberek ugyanarról a dologról nem ugyanazt gondolják. Ez természetes. De mára ezek a törésvonalak is teljesen megváltoztak. Rejtvényfejtő bajnokság, tisztességes választások, jobb- vagy baloldali párt, hatalom vagy ellenzék? Kit érdekelnek most ezek a dolgok! A társadalom egészen más vonalak mentén oszlik ketté vagy hasad még több részre. Vírustagadók lettünk, és vírusfélők. Oltáspártiak és oltásellenesek. Már beoltottak és még nem beoltottak. Vakcinában válogatók, és vakcinában nem válogatók. Nagyon szigorításpártiak, kevésbé szigorításpártiak, szigorításokat ellenzők. Oltási igazolványt pártolók és igazolványellenzők. Ha találkozunk, beszélgetünk egy baráttal, rég nem látott ismerőssel, a második-harmadik kérdésünk az: te felvetted már? Esetleges nemleges válasz esetén pedig a következő: és felveszed? És eközben nem kell hozzátenni a tárgyat, nem kell azt megnevezni, mindenki elsőre tudja, mire gondolunk, mit akarunk felvenni, vagy épp fel nem venni.
Most már csak arra lennék (nagyon) kíváncsi, hogy miről fogok vezércikket írni egy év múlva. Mármint, hogy ugyanerről vagy – végre! – valami másról. Remélem, eszembe fog jutni egy év múlva, hogy visszatekintsek erre a témára. És míg a nyomtatott sajtó nem teszi lehetővé a közvetlen olvasói interaktivitást, addig az online világban ez már működik, így meg tudom kérdezni, hogy önök mit gondolnak erről.
Vajon egy év múlva miről szólnak majd a hírek? (Fotó: PSDstamps)
