Miután a mindössze néhány héttel ezelőtti döntés értelmében a középiskolások és az általános iskolák felsős tagozataiba járók ismét távoktatásban tanulnak, a szerbiai oktatásügyi minisztérium most bejelentette, mégis be kell/lehet hívni a tanulókat, hogy megírják az írásbeli dolgozatokat és élőben feleljenek. A diákokban és a szülőkben felmerülő kérdések és azok okozta értetlenkedésről írt a Danas napilap szerkesztőségi kommentárt, amelyben felteszik a kérdést, hogy ha az elmúlt három hétben nem javult a járványügyi helyzet, akkor milyen megfontolásból született ilyen döntés.

– Milyen új dologra jöttek rá a távoktatás kapcsán, hogy azt kérjék a Válságstábtól, engedélyezze az írásbeli és szóbeli felmérők tantermi megszervezését?

És hogyan lehetséges, hogy nem egy egységes döntés született, amely mindenki számára érvényes, hanem rábízzák a tanárokra, hogy „négyszemközt” akarják-e osztályozni a diákokat?

Az előző tanév második félévében az illetékesek megfeszültek, hogy bizonyítsák, a „távosztályozás” igenis megfelelő, majd az új tanév kezdetével bevezették a szabályt, amely szerint kizárólag az iskolában lehet felelni.

November végén pedig, amikor az idősebb általános iskolások és a középiskolások online oktatásra váltottak, egy ezzel ellentétes döntés született, ami arról szólt, hogy „távolsági” osztályozás következik.

A rákövetkező néhány hétben kitartottak ezen elv mellett, most viszont engedélyezték a normális osztályozást, de ez nem kötelező érvényű mindenki számára.

Az, hogy az iskolák mi módon fogják megoldani a munkát, az államot láthatóan nem aggasztja, arra viszont figyelnie kéne, hogy a legújabb döntéssel a tanulók nem egyenrangú elbírálás alá esnek.

Ez leginkább a kisérettségizőkre és az érettségizőkre érvényes, akiknek minden osztályzat számít az oktatási előmenetelükhöz.

Miért kerül előnyösebb helyzetbe az a diák, aki úgy kap ötöst, hogy közben puskázott vagy valaki más írta meg helyette a dolgozatát, míg más a tanteremben kell, hogy „megdolgozzon” az osztályzatért?

Vajon mennyire igazságos az, hogy az egyik tanár reggel „felrakja” az internetre a felmérőt, azt mondja a diákoknak, oldják meg a feladatokat és a nap végéig küldjék azt vissza, míg a másik ugyanarra a feladatsorra meghatározott időkeretet ad, a harmadik pedig tanteremben méri fel a tudást?

Természetesen nem fog minden gyerek csalni a „távosztályozás” során, de jogos a kérdés, mit nyernek a tisztességesek, ha mindig vannak olyanok, akik a „könnyebb utat” választják.

Köztudott, hogy ez normális körülmények között is megtörténik, de ez nem lehet magyarázat arra, hogy egy ilyen rendszerben, ahol az osztályzat a tudásszint legdominánsabb mutatója, azokat a tanulókat büntessék, akik minden egyes osztályzatért megoldoznak – írják a lapnál.

Eredetiben itt.

Kell-e a kisérettségi?

Közeleg a tanév vége, egyre több helyen felvetődik a kérdés, van-e egy ilyen kényszermegoldásokkal tűzdelt oktatási rendszerben értelme megszervezni a kisérettségit. Ezzel a témával foglalkozott Snežana Romandić, a Belgrádi Iskolák Szakszervezeti Uniójának elnöke és Milorad Antić, a Szerbiai Szakközépiskolák Fórumának elnöke a Nova tévé reggeli műsorának vendégeként.

Romandić szerint a kisérettségivel az alapvető gond az, hogy nem egyértelmű, hogyan kellene felmérni a diákok nyolc év alatt szerzett tudását. Mint mondta, valamilyen módon meg kellene szervezni a kisérettségit, de nem annak formájához, hanem lényegéhez ragaszkodva.

Antić viszont azon a véleményen van, hogy az oktatási rendszernek olyan nagyok a hiányosságai, hogy nem is kellene megtartani a kisérettségit.

– Egyik pillanatban kombinált oktatás van, felfüggesztik a tanítás, jön a szünet…. Biztosak lehetnek abban, hogy ez megzavarja azt a diákot, akinek vannak meghatározott munkaszokásai. Pubertáskorban lévő gyerekekről beszélünk, akikhez közelebb állnak a közösségi játékok és az internet, mintsem a munkaszokás és a tanulás – magyarázta.

Snežana Romandić úgy érzi, kérdés, milyen mértékben tudták a tanárok teljesíteni a programba foglaltakat.

– Már egy éve egészen másmilyen az oktatás, a gyerekeknek a legalapvetőbb dolgokat próbáljuk elmagyarázni. Valamelyest meg kell könnyíteni a dolgukat, de nem lehet őket teljes mértékben megszabadítani a kisérettségitől. A fontos dolgokra kell összepontosítanunk – arra, hogy ők funkcionálisan írástudóak legyenek, vagyis, hogy megírják a szerb nyelvből (anyanyelvből – a szerk. megj.) és matematikából a felmérőt, és ezzel meg tudnánk óvni azt, ami a legjobb ebben a rendszerben. Ezért úgy érzem, idén a kombinált teszttől el kellene tekinteni – véli a szakszervezeti vezető.

Milorad Antić merőben más véleményen van.

– A tavalyi évhez képest több az abnormális tényező. Ha figyelembe vesszük, hogy az esetek 80 százalékában a tanuló első három, középiskolára vonatkozó kívánsága általában teljesül, akkor megállapíthatjuk, hogy valamit nem jól csinálunk – magyarázta Antić.

A teljes beszélgetést ezen a linken nézhetik meg.

Illusztráció (Fotó: utoronto.ca/Stephen Dagg)