A szerb államfő nem egyszer és nem is kétszer jelentette be, hogy hétfőn, a jövő héten, hétfőn vagy kedden kapja meg a koronavírus okozta megbetegedések elleni védőoltást, de mindeddig nem találkozott a tűvel. A közvélemény jelentősebb része már nem is reagál az erről szóló hírekre – vannak viszont olyanok is, akik amellett, hogy meglennének az ilyen információk nélkül, felteszik a kérdést, ha már bejelenti, hogy beoltják, akkor miért nem történik meg maga a művelet. Erről írt a Danas napilapnak Nenad Kulačin, aki úgy fogalmaz, az Elsőszülött többször jelentette be, hogy beoltatja magát, mint ahányszor ő ígéretet tett saját magának és a rokonainak, barátainak, hogy hétfőtől diétázni fog.
– Annak ellenére, hogy megpróbálta megvédeni magát az arról szóló elképzelt hírektől, hogy oltásellenes lenne, az egyedüli valós ok, amiért még nem oltatta be magát, biztosan az, hogy fél a tűtől.
Erre nincs racionálisabb magyarázat.
Valahogy még illik is a gyáva személyiségéhez.
Könnyű volt még tavaly augusztusban megígérni, hogy ő oltatja be magát elsőnek.
Akkor úgy tűnt, még messze vannak a vakcinák, de az történt, hogy már az év végén elkezdtek érkezni a védőoltások.
Ahelyett, hogy minden normális államférfihoz hasonlóan feltűrte volna az ingujját és odarakta volna a vállát az ország piedesztáljára, ő kibúvókat keres, minket pedig az orrunknál fogva vezet.
Számos alkalom adódott, de ő nem ő lenne, ha azt csinálná, amit mondott.
Úgy volt vele, hogy ő még ráér, oltassa be magát előbb egy millió, majd kétmillió lakos, ő úgysem annyira beteg, most meg lassan mégis elérkezni látszik az idő, hogy ő is beoltassa magát.
Merošina és Žagubica lakosai már több éjszakát átvirrasztottak, várják, hogy a helyi egészségház küszöbén megjelenjen a kedves elnök és az ő pucér, a nagyon szükséges oltásra felkészült válla.
Senki épeszű nem rótta volna fel az Elsőszülöttnek, ha az elsők között, vagy akár elsőként oltatta volna be magát.
Ez egy felettébb normális és hétköznapi dolog.
Ezzel elsősorban a hűséges nyájának üzent volna, hogy fontos a vakcináció, biztonságos a vakcina és egyáltalán nem olyan szörnyű szurit kapni – írja a szerző, aki a saját vakcinatapasztalataiból kiindulva mondja azt, hogy „ez a szuri egyáltalán nem fáj”.
Kulačin szerint Szerbiában jelenleg védőoltástöbblet, az oltásra jelentkezőkből viszont hiány van – ilyen helyzetben pedig az államfőnek kellene példát mutatnia.
– Hogy lehet most rávenni az emberek arra, hogy oltassák be magukat, amikor az ország első embere, a szavazók között legnagyobb támogatottságot élvező személy, az, aki oroszlánként harcol a mi Koszovó és Metóhiánként valamilyen őrült kifogások miatt nem akarja beoltatni magát?
Valószínű, sehogy.
Még ha be is oltatná magát a pátriárkával és a teljes szinódussal, a katonai vezérkarral meg a Crvena zvezda futballklub tagjaival együtt, az már nem lenne az igazi.
A lehetőség adott volt, az pedig, hogy nem élt vele, kizárólag az ő hibája.
Ha az ő érdeme a védőoltások beszerzése, akkor az ő vétke az is, hogy azokat a vakcinákat nem használják fel, hanem lassan lejár a szavatossági idejük.
Van egy városi legenda is, amely alátámasztja a mesét, amely szerint a mi oroszlánunk fél a tűtől.
Amikor a radikálisok egyszer önkéntes véradást szerveztek egyik tagjuk, Petar Panić Pana számára, aki egy műtét miatt szorult segítségre, a párt vezetőségéből és azon kívül is az összes radikális adott vért a harcostársáért.
Állítólag Vučićnak betett a félelem és nem sikerült neki drága folyadékot adnia annak az embernek, aki később komája lett.
Állítólag Vojislav Šešelj is beszélt erről tavaly év végén Milomir Marićnál a Happy tévén.
Bárhogy is legyen, ennek az országnak fontosabb volt, hogy arról kampányoljon, hogyan sikerült az Elsőszülöttnek beszereznie a védőoltást, mintsem, hogy magának a védőoltásnak csináljon kampányt.
Az Elsőszülöttnek sikerült egy olyan szélsőséges hangulatot teremtenie az országban, hogy a lakosság fele szerint ő nemcsak beszerezte a védőoltásokat, hanem ő is készítette azokat, a másik fele pedig már egy szavát sem hiszi el.
Ki tudja, lehet valami olyat adtak neki, ami csak a kiválasztottak privilégiuma.
Lehet, olyan kanalas vakcinát kapott, amilyet mi is gyerekkorunkban. A végkövetkeztetés több mint egyszerű – vagy valóban megijedt a tűtől, vagy már rég kapott egy másfajta védőanyagot.
Harmadik magyarázat nincs – véli Kulačin.
A teljes jegyzetet, eredetiben itt olvashatják.
Trbović: Nem Vučićot hallgatták le
A Szerbiai Belügyminisztérium belső vizsgálati csoportjának egykori nyomozója, Nebojša Trbović a Vreme hetilapnak adott interjújában azt nyilatkozta, „azt az 1572 telefonbeszélgetést, amelyekről Vučić beszél, csak akkor tudták rögzíteni, ha olyan emberekkel beszélgetett, akik bizonyos intézkedések alá estek vagy olyan telefont használt, amelyet nem véd a BIA (Biztonsági és Információs Ügynökség)”, írja a Beta hírügynökség a héten megjelent interjúra hivatkozva.
Trbović biztos abba, hogy nem Vučićot hallgatták le, de ő most ezt a helyzetet felhasználja arra, hogy rendőrség vezetői közül leszámoljon néhány emberrel, egyebek mellett Dejan Milenkovićtyal, Dijana Hrkalovićtyal.
– Félre tudja rakni őket, de nem tudja őket letartóztatni. Akkor viszont, ha tudnánk, kik azok az emberek, akikkel Vučić kapcsolatban állt, az előzetes eljárást vezető bíró és a lehallgatást elrendelő ügyészen keresztül, akkor kiderülne, miről is van szó, ki rendelte el a lehallgatást és milyen okból – mondta az egykori nyomozó, aki arról is beszélt, hogy most ehelyett egy olyan történetet próbálnak elhitetni a nyilvánossággal, hogy a bírókat és az ügyészeket megtévesztették, 26 hamis kérelmet adtak nekik, többek között Miša Vacićra vonatkozót is, és hogy az egésznek az volt a lényege, hogy Aleksandar Vučićot hallgassák le – nyilatkozta Trbović, aki feltette a kérdést, hogy lehet az, hogy senki se beszél azokról az ügyészekről és bírókról, akik ezeket a lehallgatási indítványokat jóváhagyásukkal törvényesítették.
Arra az újságírói megállapításra, amely szerint Vučić azt mondta, hogy a felvett beszélgetéseken egy adott pillanatban hallatszik valamilyen „csengés”, Trbović szakmai részletek is elárult, mondván, „amikor lehallgatják valakinek a telefonját, a rendszerbe hallani lehet, hogy cseng a telefon, ami 60 másodpercig tart.”
– Abban a 60 másodpercben, annak ellenére, hogy még nem jött létre a telefonkapcsolat, az már „nyitott”, vagyis a telefon mikrofonja már begyűjti a hangokat és a lehallgató rendszer rögzíti azokat. Az a 60 másodperc néha nagyon jelentős és mindenféle dolgot lehet hallani, minden mondatot, amely elhangzik az adott helyiségben – nyilatkozta, majd hozzátette: ez is nagyon kellemetlen lehet Vučić számára, mert Stefanović (a volt belügyminiszter – a szerk. megj.) megtudhatott ezt-azt a „csengésből”, lehet, hogy rá vagy a hozzá közel állókra nézve kellemetlen kommentárokat is.
– Az, hogy Vučić megemlíti a „csengést” azt jelenti, azok a felvételek nagy valószínűséggel a hivatalos lehallgatási rendszert alkalmazva készültek. Ő viszont nem mond igazat akkor, amikor azt állítja, az ő telefonját törvénytelenül lehallgatták. Azok a telefonok, amelyeket ő használ, védettek, és ez nem lehetséges – állítja Trbović, aki Stefanovićról és Hrkalovićról beszélve kijelentette, jogi vétséget nem követtek el, de eljátszották Vučić bizalmát, ugyanis, ha tudták, hogy ő azokkal az emberekkel kommunikál, akikkel szemben bizonyos intézkedéseket foganatosítottak, akkor miért nem figyelmeztették őt, úgy, ahogyan az elvárható lenne egy baráttól, közeli munkatárstól.
– Stefanović, a csak számára ismert okoknál fogva, nem tette meg ezt és viselnie kell ennek a következményeit, amelyek várhatóan csak politikaiak lesznek, ugyanis ez nem bűncselekmény, de egy olyan gesztus, amely megingatta Vučić bizalmát – mondta Trbović.
Bővebben itt.
Illusztráció (Fotó: BBC/Getty Images)
