A középiskolások harminchét százaléka a családtagjaival közösen használ egy számítógépet, tizenöt százalékuknak pedig egyáltalán nincs hozzáférésük digitális eszközökhöz (ideértve az okostelefonokat és a táblagépeket is) – derül ki egy kutatásból, amelyet a Szerbiai Középiskolások Uniója tett közzé 2020 augusztusában.
Az általános iskolások körében a helyzet még rosszabb lehet – akadnak családok, amelyeknél nemhogy eszközök nincsenek, de még áram sem. Habár a kétségbeejtő helyzet javítására több akciót is szerveztek állami és civil kezdeményezésre egyaránt, az online oktatás sokak számára még mindig hatalmas kihívást jelent. Bő egy év telt el azóta, hogy először megüresedtek az iskolapadok – utánajártunk, mit éltek át eddig az érintett családok, honnan kaptak segítséget, és annak is, milyen élmény egy tanárnak a virtuális tanítás.
Április 19-én, hétfőn az iskolások visszatértek az iskolapadokba – félig-meddig. Az alsósok mindennap bejárnak a tantermekbe, a felsősök pedig naponta váltanak a jelenléti és az online oktatás között. A középiskolások is kombinált rendszerben tanulnak: egy héten keresztül az iskolában, majd egy hétig otthon. Nem lélegezhetnek fel tehát továbbra sem azok a családok, amelyeknél ilyen-olyan akadályokba ütközik az otthonról tanulás, hiszen a problémákkal továbbra is küzdeniük kell minden második napon vagy héten, ha nem (csak) alsósok a gyerekek. A lapunknak nyilatkozók beszámolóiból pedig látszódik, hogy a nehézségek korántsem merülnek ki a digitális eszközök hiányában.
Egy asztali gép a sok iskolai órával, heti tíz hangszer- és hat szolfézsórával szemben
– Négy saját és egy nevelt lányunk van, közülük hármat érint az online oktatás. 2020 márciusában, amikor az új módszert bevezették, egyetlenegy asztali számítógépünk volt itthon – kezd mesélni a távoktatással kapcsolatos tapasztalatairól Ivković Tuza Valentina, zentai családanya, a Kéz a Kézben civil szervezet munkatársa.
Valentináék legidősebb lánya, Vivien elsős volt a szegedi zenei szakgimnáziumban, amikor kezdetét vette az online oktatás. Az őt követő második és harmadik lányka általános iskolás: Noémi ötödikes volt 2020 tavaszán, Viktória pedig elsős. Habár a két idősebb lánynak van okostelefonja, Valentina szerint ez sokszor nem bizonyult elegendőnek. Elmondása szerint akadnak olyan feladatok, amelyeket telefonról egyszerűen nem lehet elvégezni, de az állandó nagyítgatás miatt nehézkes akár egy rövid szöveg elolvasása is; a szemre gyakorolt káros hatásról nem is beszélve. Tovább nehezítette a család helyzetét az is, hogy a három lány zeneiskolába is jár, ahol szintén áttértek az online oktatásra.
Az Ivković családban három lány online óráit kellett összehangolni úgy, hogy a távoktatás kezdetén egyetlen asztali számítógép volt otthon (Fotó: Reperger Miklós)
– Nagyon nehéz volt összehangolni az iskolai órákat a zeneiskolás hangszer- és szolfézsórákkal. Mivel Vivien és Noémi is két hangszeren játszik, ez összesen heti 10 hangszerórát és 6 szolfézsórát jelentett a középiskolai és általános iskolai órákon felül. Egy időszakban a hangszerórák felét online, felét pedig személyesen tartották meg, ekkoriban végképp nehéz volt észben tartani, kinek mikor hova kell mennie. Egy okostelefon segítségével folytatott csellóóra jól mutatja például, milyen nehéz volt a helyzet több számítógép nélkül: a hangot sokszor torzította a telefon, ilyenkor a lányom próbálta áttenni máshova. Sokszor ez sem oldotta meg a gondot, a végén a telefon többször le is csúszott a székről – mondja Valentina.
A távoktatás nehézségeivel szembesülve a család elkezdte keresni a lehetséges megoldásokat a számítógéphiány orvoslására. Valentina a Jelen és jövő pedagógusai nevű Facebook-csoportban találkozott Vicsek Annamária oktatási államtitkár bejegyzésével, miszerint gyűjtést szerveznek a rászoruló családoknak és a nagycsaládosoknak. Valószínűleg a sok jelentkező miatt az Ivković család már nem került fel a támogatásban részesülők listájára, de a helyzet végül – más úton – megoldódott.
– Vivien és Noémi lányunk is a budapesti Esélyt a Képességeknek Alapítvány támogatottjai. Az alapítvány elnöke, Balogh László felhívott bennünket, hogy érdeklődjön, hogyan boldogulunk, szükségünk van-e valamilyen segítségre. Miután elmeséltem neki a helyzetünket, rövid időn belül intézkedett, és egy laptopot küldött nekünk Budapestről. Nemrég önerőből vásároltunk egy további laptopot is, vagyis bő egy év kellett ahhoz, hogy megteremtsük az online oktatáshoz szükséges feltételeket. Mire sikerült, addigra pedig újraindult a tantermi oktatás a jelenlegi kombinált rendszerben – meséli Valentina.
A helyzet megterhelő a szülőknek is
Hasonló kihívásokkal szembesült a zentai Miklós Réka családja is. Réka kutatóként dolgozik, és három lány édesanyja: Hanga ötödikes, Tünde elsős, Zolna pedig óvodás volt, amikor tavaly márciusban otthonról kezdtek tanulni a diákok.
– Zenész házaspár vagyunk, a férjem az újvidéki egyetemen orgonatanári állásban dolgozik. A háztartásunkban 2020 márciusában három elektromos billentyűs hangszer, egy hegedű, két laptop, két gombos telefon és egy akkor hatéves okostelefon volt. Televíziónk nincs, és most sincs szándékunkban beszerezni, a mindennapok jelenleg is nagymértékben telítettek hang- és képingerrel. A gyerekek sem saját telefonnal, sem saját számítógéppel nem rendelkeztek, ez idénre is csak kismértékben változott: augusztus végén vettünk egy laptopot a most már hatodikos gyerekünknek – mondja Réka.
Interjúalanyunk úgy látja, a kezdeti stádiumban hatalmas nyomás nehezedett a diákokra, különösen a felsősökre.
– Az elsős lányom esetében sokkal átláthatóbb volt a tananyag, mint az ötödikesnél. A tanító néni naponta küldte e-mailben a másnapi leckét, az ötödikes Hanga feladataira vonatkozó üzenetek viszont sokszor szinte elvesztek a rengeteg Messenger-üzenet között.
Szerinte nagyon fontos megemlíteni, hogy a gyerekeken kívül a család többi tagjára is nagy nyomás nehezedik az online oktatás következtében – az új rendszerhez való alkalmazkodás és a teendők összehangolása nemcsak technikai nehézségeket okoz, hanem lelkileg is megterhelő.
A már hatodikos Hangának ötéves húga, Zolna segít éppen a tanulásban (Fotó: Magánarchívum)
– Az ötödikesem az én számítógépemet használta, a kutatómunkám ennek köszönhetően hónapokkal megcsúszott, még augusztusban is az elmaradt tavaszi munkáimat pótoltam. Ahogy a gyerekeimet próbáltam kímélni, egyre jobban kezdtem érezni, hogy nem jó irányba mennek a dolgok. Nem csoda, hogy április végére utol is ért az idegkimerülés, naponta többször spontán elsírtam magam, legyengültem, lefogytam. Nem sokban vigasztalt, hogy tudtam, a többi anyuka hasonlóan érezheti magát – meséli.
Nem mindenki feledkezett meg a segítségre szoruló családokról
Ahogy azt az Ivković család példája is mutatja, sok esetben lehettünk tanúi a szolidaritásnak, segítőkészségnek az elmúlt időszakban. A már említett kezdeményezéseken kívül több szervezet és magánszemély is szervezett gyűjtéseket a rászorulók számára (többek között a Szerbiai Középiskolások Uniója is, országszerte számos helyen).
Ilyen akciót szervezett a magyarkanizsai Ladócki György is, akiben már az online oktatás kezdetén felmerült, hogy valamilyen módon segíteni kell azoknak, akik nem rendelkeznek a megfelelő eszközökkel.
– Még a távoktatás elején szerveztem gyűjtést az interneten. Mindkét oldalról sokan jelentkeztek: olyanok is, akiknek felszerelésre volt szükségük, és olyanok is, akik szívesen felajánlották a számukra feleslegessé vált eszközöket. Néhányan átmeneti felajánlást tettek, mert szerettek volna segíteni, de csak időlegesen tudták nélkülözni a felajánlott tárgyakat. Összesen nagyjából ötven gép gyűlt össze, amelyeket elvittem a családoknak többek között Kanizsára, Martonosra vagy Horgosra. Persze nehéz volt mérlegelni, ki az, akinek a legnagyobb szüksége van a segítségre. Ha mindenki problémáját nem is tudtuk orvosolni, mintegy ötven családnak sikerült megkönnyíteni a mindennapjait – mesél a közel két hónapig tartó akcióról Ladócki.
Romlik a diákok teljesítménye az online oktatás miatt?
Tavaly októberben tartották az állami érettségi vizsga pilótaprogramjának első próbáját. Az eredményekből az derült ki, hogy a középiskolás diákok tudása katasztrofális szinten van. Kovács Cerović Tünde, a Belgrádi Egyetem Bölcsészkarának nyugalmazott professzora szerint korántsem megfelelő szintű az általános iskolások tudása sem. Az online oktatás diszfunkcióit szemlélve felmerül a kérdés, hogy van-e ok-okozati összefüggés a távoktatás bevezetése és a tanulók rossz teljesítménye között.
Egy neve elhallgatását kérő középiskolai tanár lapunknak úgy nyilatkozott, szerinte az új rendszer nem kiváltotta, csak felerősítette az évek óta megfigyelhető tendenciát.
– Szerintem ez egy társadalmi jelenség. A diákok egy részének egyébként sincs túl nagy motivációja, hiszen sokszor nem azt látják maguk körül, hogy a tanulás kifizetődik. Léteznek persze nagyon lelkiismeretes és szorgalmas tanulók is, szerencsére ilyen a többség. Hallottam viszont olyan esetről is, hogy a szülő segített a diáknak lógni, megkerülni a kötelességeit. Nagy gond, hogy egyes szülőkben nincs felelősségtudat, így a gyerekeknek sincs ezt honnan megtanulni – emeli ki. Hozzáteszi viszont, a teljesítmény romlása már csak amiatt is várható volt, hogy a minisztériumtól olyan irányelveket kaptak, ne terheljék túl a diákokat.
– Az online oktatás eléggé furcsa élmény, mivel nincs meg a személyes kapcsolat, nincs azonnali visszacsatolás a diákok részéről, nem látom a reakcióikat. Általában nem használnak kamerát az órák folyamán, egy képernyőnek pedig igencsak furcsa érzés órát tartani. Ha nem szólítgatok mindenkit külön, akkor csak pár diák aktív az órákon. Mivel nehezebb így magyarázni a gyerekeknek, az átadott tananyagmennyiség is jelentősen lecsökkent – meséli interjúalanyunk.
A motiváció hiányára hívja fel a figyelmet Miklós Réka is, aki a jelenséget saját lányain is észreveszi:
– A kérlelhetetlen tempó és a technikai problémák miatt fellépő időhiány miatt megesett, hogy jó képességű diákok is silány teljesítményeket produkáltak, ami aztán csak kedvezett az ördögi kör beindulásának: a rossz minősítés miatti csalódás után sok diáknak egyszerűen elment a munkakedve. Ez nemcsak az iskolai feladatokra van hatással, hanem az otthoni teendők elvégzésére is. Egyszerűen „szétcsúsztak” a mi gyerekeink is, nem szánják rá magukat például arra sem, hogy rendet tartsanak a szobájukban. Csökkent a motivációjuk gyakorlatilag mindennel kapcsolatban.
Szerinte a tanárok is rendkívül nehéz helyzetben vannak, hiszen a digitális oktatáson még rengeteget kell fejleszteni:
– Rengeteg még a tanulnivaló az online oktatás terén, ez pedig főleg a pedagógusokra ró plusz terhet. Óriási flexibilitásra van szükség ahhoz, hogy motiváljuk a fiatalokat a tanulásra, miközben arra is figyelni kell, hogy az oktatás interdiszciplináris és projektorientált legyen. Nem könnyű…
Kókai Csilla
Tünde éppen Skype-on keresztül készül felelni. A Borbély családban is okoz nehézségeket az online oktatás, a gyerekekre és a szülőkre egyaránt nagy nyomás nehezedik (Fotó: Magánarchívum)
Ez a cikk az Együtt az aktív polgári társadalomért – ACT című projektum keretein belül jött létre, amelyet a Helvetas Swiss Intercooperation és a Građanske inicijative szervezetek bonyolítanak le a svájci kormány támogatásával. A cikkben közölt szerzői álláspontok és vélemények nem feltétlenül tükrözik a svájci kormány, a Helvetas és a Građanske inicijative álláspontját és véleményét.
A cikk szerb nyelvű változata:
A cikk szlovák nyelvű változata:
Családi Kör: Online vzdelávanie je pre rodiny často psychicky stresujúce
