Kilenc évet ült börtönben, és eddig négy könyvet adott ki, de már készül a legújabb, amely egy politikai regény lesz. Robert Yugovich a szabadulása után vállalkozásba kezdett, de közben a kormánykritikus véleményét sem rejti véka alá. Azt reméli, hogy gondolataival, meglátásaival, sokrétű projektjeivel és vállalkozásaival idővel egy sokkal élhetőbb hellyé tudja majd tenni a közvetlen környezetét.
Az egykori maffiavezér, aki a délszláv háború elől menekült Magyarországra, ahol az alvilág kiemelkedő tagja lett, majd a holland bűnszervezet meghatározó személyévé vált, ma már sikeres üzletember és nem utolsósorban büszke apa.
Éppen öt éve, hogy szabadultál, hogyan, mivel telt el ez az elmúlt öt év, hogyan összegeznéd?
– Azt hiszem kijelenthetem, hogy az elmúlt öt évem egyáltalán nem volt eseménymentes. Több új vállalkozást is indítottam, amelyek körül sok volt a teendő. Létrehoztam egy szórakozóhelyet Topolyán, amely a Jail nevet kapta. De megszületett egy ugyanezen a néven futó webrádió és egy ruhaüzlet is. Ezen felül a tavalyi évben az egyik könyvem, az Olja megjelent hollandul is, sőt, azt is elújságolhatom, hogy hosszas egyeztetés után, ma már a Netflixel is közel állunk ahhoz, hogy két könyvemet megfilmesítsék. Pontosabban a tervek alapján az egyikből egy 6-8 részes minisorozat készülne.
Volt benned a szabadulást követően bármiféle félelem amiatt, hogy képes leszel-e majd újra szocializálódni, integrálódni? A mellékelt ábra és a magad köré épített vállalkozások sokasága azt mutatja, hogy igen. Mi az igazság?
– Nem volt. Mindig is tudatos és egyben túl makacs is voltam ahhoz, hogy bármitől is féljek. Így számomra a félelem sohasem volt opció. Már csak azért sem, mert három kiskorú gyermek várt rám idekinn, én pedig be szerettem volna bizonyítani – leginkább nekik –, hogy többre vagyok képes, mint bűnözni. Utólag azért be kell, hogy valljam, sehol sem könnyű a csúcsra jutni.
Kell-e egy ex-maffiózónak tartania attól, hogy ismét elkapják a grabancát? Vagy ez csak egy tévhit az emberek fejében?
– A szabadulásom óta kizárólag olyan bizniszeket folytatok, amelyek legálisak. Mindez, ha nem így lenne már régen visszakerültem volna a rácsok mögé. A grabancomat maximum a politikai megnyilvánulásaim miatt kapnák el. Ezt bizonyítja több fenyegetés is, ami az elmúlt években megtalált. Én azonban soha nem tudtam elviselni az igazságtalanságot, és azt, ha hülyének nézik az embert.
Az anyaországi alvilág egykori tagjaként felelősnek érzed-e ma, 2021-ben magad azért, ahol most a magyar bűnözés tart?
– Véleményem szerint ma Magyarországon a hatalmon lévő kormány képezi a legnagyobb bűnszervezetet, és ha a kérdéseddel arra céloztál, hogy minimálisan esetleg közöm lehet-e ahhoz, hogy ez a kormány van hatalmon, akkor egy kicsit igen, felelősnek érzem magam. Minden bizonnyal pont úgy, mint még oly sokan, akik annak idején hittek egy olyan vezetésben, akik egy egységet teremtve, erős Magyarországot hoznak létre.
Mi a cél, milyen példát szeretnél mutatni, mint egykori rosszfiú?
– Nem célom, hogy ma, egykori rosszfiúként példát mutassak. Annak idején nem volt más választásom, rosszfiúvá kellett válnom… A háború elől való dezertálás után nem is volt esélyem arra, hogy jó legyek. Az egyetlen út, ami egyenesen vezetett, az a bűnözők világba tartott. Az, hogy ma sokak példaképe vagyok, és sokan figyelnek rám és a gondolataimra, azt annak köszönhetem, hogy a legnehezebb helyzetekben is próbálok higgadt maradni és jó döntéseket hozni. Még akkor is, ha ezek a bizonyos jó döntések éppen veszélyekkel járnak. Sokaktól hallottam az utóbbi időben, hogy a Vajdaságban ma én vagyok a „leghangosabb ellenzéki”. Én azonban azt gondolom és remélem is, hogy nem csak hangot adok a véleményemnek, hanem megtudom mutatni mögötte azt a rengeteg munkát is, amit egy-egy ügybe belefektetek.
Milyen a kapcsolatod az anyaországgal? Még mindig azt érzed, mint, amit korábban, hogy kivet magából?
– Az anyaország soha nem lesz az én hazám… Már csak azért sem, mert túl sok a sérelem közöttünk ahhoz, hogy olyan közel kerülhessünk egymáshoz, hogy hazámként szeressem. Én egy másik világban élek. Tőlem távol áll az irigység, a diszkrimináció és a megosztás is. Sajnos az anyaországban az elmúlt egy évtizedben folytatott politika úgy vélem, hogy pont ezeken a tényezőkön alapszik, olyannyira, hogy lassan, de biztosan már az emberek bőre alatt is ez van. Olyan, mintha mindez beléjük lenne programozva. Ezért én már csak reménykedni merek abban, hogy jön egy olyan magyar vezető az ország élére, aki vissza tudja adni az értékeket a magyaroknak úgy, hogy nem a Horthy-korszak lesz a mérvadó, vagy még annál is rosszabb. Tényleg remélem, hogy a gyerekeim részesei lehetnek annak az anyaországnak, amilyenről én, vajdasági magyarként csak álmodoztam.
Terveid között szerepel-e új könyv kiadása?
– Igen, az új könyv már folyamatban van, ez egy politikai regény lesz, amely részben, mint ahogy a többi könyveim is a valóságon alapul majd. Ennél többet azonban nem szeretnék elárulni róla.
Milyen apának tartod magad?
– Azt, hogy milyen apa vagyok, azt hiszem a gyerekeimnek kell megmondaniuk. Ha viszont rájuk nézek egy valamiben biztos: nagyon büszke apa vagyok!
Hol látod magad újabb öt év múlva? Robert Yugovich személye továbbra is egy különleges és érdekes figura lesz majd az embereknek?
– Szeretném, ha öt év múlva már sokkal kevesebbet lennék ebben a bizonyos reflektorfényben, amiben most vagyok. Ha ez megvalósul, akkor ez azt fogja jelenteni, hogy rendes kormánya van az anyaországnak, Vajdaságban pedig egy tisztességes párt képviseli a magyarok érdekeit, ezzel együtt megszűnt a kizsákmányolás, a megosztottság, a gyűlölködés és a diszkrimináció. Remélem, hogy addigra a Jail egy mindenki számára ismert világmárka lesz, ami a háttérben sok embernek ad majd munkát, tisztességes béreket. Mindezek mellett én pedig szeretnék egy boldog, négy gyermekes apuka lenni. Egy olyan férfi, aki sok időt tölt az utódaival.
Robert Yugovich és Liptai Szabrina
