Megkezdődött a(z első) harminc eurós állami támogatás kifizetése, amivel az a kérdés is egyre gyakrabban elhangzik, hogy most vagy a populista politikusaink akarják a szemünket kiszúrni ezzel, vagy érezzük úgy, hogy ez is több mint a semmi, egyébként is siralmas a szerbiai lakosság anyagi helyzete, most legalább ennyivel könnyebb lesz, még ha növekednek is az árak, meg ez a pénz sem a fáról pottyant le, visszafizetjük mi ezt még kamatostul, de akkor is – ha már adják, éljünk a lehetőséggel. Aleksandar Milošević, a Danas napilap gazdasági jegyzetírója is ezekkel a kérdésekkel foglalkozott jegyzetében, amelyben arra emlékeztet, hogy a múlt héten az Ušće bevásárlóközpontban látott tömegjelenetek hátterében is 3000 dináros vásárlási utalványok álltak, amiket a helyszínen beoltottak egy része kapott.
– Háromezer dinár. Az összeg az áhított utalványon, amelyért hajlandók vagyunk a két méteres távolságtartást 20 centire csökkenteni, amennyire az orrunk van annak a tarkójától, aki előttünk áll, és megpróbáljuk valahogy kikerülni őt, nehogy ő vegye el előlünk az utolsó kupont.
Háromezer dinár. Ennyit ad a kormány is, ha beleegyezünk abba, hogy beoltsanak bennünket. És még 30 eurót, egy kicsivel többet annál a 3000 dinárnál, amit minden felnőtt polgár segélyként megkap ebben a hónapban.
Honnan veszi a kormányunk, hogy „lekenyerezheti” a lakosságot azzal, ha 3000 dinárt begyömöszöl az emberek zsebébe? Hogyan érhetnek a mi oltáselleneseink ilyen keveset? Hogyan érhet szavazáskor a mi voksunk olyan szánalmasan keveset? Végül is, mi az a 3000 dinár? Egy családi ebéd. Egy havi buszbérlet. Három kiló dió. Egy tornacipő.
De mégis, az emberek rohannak, hogy elvegyék a pénzt, amivel azt bizonyítják, a hatalom annál jobban ismeri a népet, mintsem mi gondoljuk.
Mert a hatalom tudja, hogy ugyanazok, akik abban hisznek, hogy Bill Gates készítette a vírust, hogy a korona nem létezik, hogy maszkot a töketlenek és bolondok hordanak, és hogy az oltások célja, hogy a nyugat kiirtsa a naivokat a Föld színéről, hát, pont azok az emberek azt a háromezer dinárt nem családi ebédre költik majd. Buszbérletre sem. Még kevésbé dióra. Esetleg tornacipőre.
A hatalom jól felméretezte az emberünket. Szerbia, és ezt jól tudják a Nemanjina 11-ben, nem a Knez Mihajlova, nem a Štrand, és nem is a Medijana. Szerbia nem az 500 eurós átlagfizetés, és nem a 10 nap autóval Bulgáriában.
Szerbia valami teljesen más. Szerbia az a minden olyan harmadik munkás, aki a hó végén 35 ezer dinárt visz haza (a foglalkoztatottak 31,5 százaléka).
Szerbia az a minden második nyugdíjas, akinek a postás 25 ezer dinárt hoz (a nyugdíjasok 47,9 százaléka). Ez 700 ezer foglalkoztatott és 800 ezer nyugdíjas.
Másfél millió olyan ember, akinek a hó végén a 3000 dinár a van vacsorám és a nincs vacsorám, és nem a van új farmerom vagy nincs új farmerom közötti különbséget jelenti.
A háromezer dinár legalább 700 ezer munkás és 1,2 millió nyugdíjas számára a havi bevételük 10 százalékát jelenti. A tíz százalék az élet három napja.
Az állam viszont még többet ad. A nyugdíjasoknak 3000 dinárt a vakcinációért, 30 euró segélyt, és még plusz 50 eurót, valamint 20 eurót vitaminok formájában. Ez sok pénz, még ha valójában kevés pénz is.
A szerbiai foglalkoztatottak legnagyobb része valószínűleg 32 ezer dináros fizetést kap (ezeket az adatokat már nem hozzák nyilvánosságra, de azelőtt a kézhez kapott bér általában az átlagfizetés felénél valamivel több volt, a foglalkoztatottak majdnem minden ötödike kapott ennyit.)
Mintegy 300 ezer nyugdíjasnak havi 15 ezer dinárnál kisebb a juttatása, 600 ezernek pedig 20 ezernél kevesebb jut.
Minden második munkaképes ember, akivel az utcán találkozunk napi 1200 dinárnál kevesebből él, és minden háromfős kis csoportban, akiket az egészségházakban látunk, ketten napi 1030 dinárnál kevesebből élnek – minden közműszámlával, bérleti díjjal, gyógyszerekkel, tüzelővel, kölcsönökkel – és étellel együtt.
Ez az a Szerbia, amelyre számít a hatalmunk, és ez az a Szerbia, amely dönt a hatalmunkról. Ezért nem kell kinevetni a politikai megfontolásból történő lakossági támogatást, és nem kell csodálkozni azokon az embereket, és legfőképp lenézni őket – akkor sem, amikor a vakcinációról van szó, és akkor sem, amikor a választásokról. Egy kétmilliós embercsoportról van szó, akiknek megélhetés szempontjából a 30 euró számít.
És ezek az emberek most lehet, beoltatják magukat. Szomorú indíttatás, de jó következmény – véli Milošević.
Eredetiben ezen a linken.
„Vučić többszáz alkalommal megsértette az alkotmányt”
Az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karának tanára, a szerbiai Alkotmánybíróság egykori bírója, Svetozar Čiplić szerint Aleksandar Vučić alkotmányos anarchiát csinált Szerbiából azzal, hogy nem tartja tiszteletben az ország alkotmányát és az alkotmányban megszabott felhatalmazásokat.
A Beta hírügynökségnek nyilatkozó docens szerint az ország elnöke 2017. május 31-i beiktatása óta többszáz alkalommal megsértette az alkotmányt.
Emlékeztetésként elmondta, az is az alkotmány nyilvánvaló megsértésének számít, amikor az államfő beleszól a kormány vagy a bírói hatalom munkájába.
– Vučić átvette az összes miniszter, a miniszterelnök, az államügyész, a közvállalatok igazgatóinak, a közszolgálati médiumok szerkesztőinek a szerepét. Ez megengedhetetlen! Az elnök külföldi nagykövetek kinevezéseit fogadja el, kegyelmet oszthat, törvényeket ír alá és katonai rangokat oszthat – sorolta Čiplić, aki szerint az alkotmánysértés egyik legdrasztikusabb példája a washingtoni, amikor Vučić annak ellenére írta alá az Egyesült Államokkal és Izraellel a Koszovóra vonatkozó megállapodást, hogy semmilyen alkotmányos felhatalmazása nincs nemzetközi megállapodások aláírására. Szerbia elnöke az ország egységének jelképe, Szerbia kormánya pedig a végrehajtó hatalmi szerve, tette hozzá.
– Az alkotmány szerint Vučić főnöke Ana Brnabić és a kormány, nem pedig fordítva. A kormány határozza meg és hajtja végre az állami politikát, és nem az elnök. Washingtonban tehát a miniszterelnöknek és a külügyminiszternek kellett volna elutaznia, és nem az ország elnökének, akinek jelképes és hagyományalapú meghatalmazásai vannak – magyarázta az egyetemi tanár.
Azt is megemlítette, hogy Vučić ősszel, amikor kinevezték a kormányfőt a június választásokat követően, is durván megsértette az alkotmányt azzal, hogy bejelentette, az új kormány megbízatása legfeljebb másfél évig tart majd.
– A köztársasági elnök nem határozhatja meg, meddig lesz hivatalban a kormány. Ez is egy újabb példája az alkotmányos anarchiának – mondta.
Arra a kérdésre, hogy alkotmányszegés miatt felelősségre vonható-e a köztársasági elnök, Čiplić azt válaszolta, hogy ennek megvan a menete, de kivitelezhetetlen. Az Alkotmánybíróság saját kezdeményezésre nem vizsgálhatja, hogy az államfő vétett-e az alkotmány ellen.
– Az elnök alkotmányellenes ténykedése miatti leváltására vonatkozó kezdeményezést kizárólag a köztársasági parlamentben lehet beindítani, amihez a képviselők legalább egy harmadára szükség van. Ha ezt az indítvány támogatná az Alkotmánybíróság, akkor a parlamentnek kétharmados többséggel kell elfogadnia. Ez ebben a helyzetben egy abszolút lehetetlen küldetés – válaszolta az egyetemi tanár, aki úgy érzi, Vučić teljesen védett, bármit megtehet.
Čiplić szerint az állami szervek közül egyedül az igazságszolgáltatás szállhatna szembe az államfővel, viszont úgy érzi, a szerbiai bíróságok és a bírók nem nőttek fel a feladathoz, nem tudnak ellenállást tanúsítani a törvénynélküliségnek.
A népnek joga van a lázadásra, ha látja, hogy a hatalom nem tiszteli az alkotmányt, mondta Čiplić.
– Amikor a hatalom nem tartja tiszteletben az alkotmányos előírásokat, akkor a demokratikus nemzetközi szokások szerint a népnek jogában áll fellázadnia az olyan hatalom ellen, és ezzel meg tudja védeni az alkotmányt. Az alkotmány a nép és a hatalom közötti szerződés. Ha a hatalom nem tiszteli az alkotmány, a népnek joga van, hogy azt mondja: Most eltávolítunk benneteket! – nyilatkozta Čiplić professzor.
A nyilatkozatot eredetiben itt olvashatják.
Kinek számít a 30 euró? (Fotó: jim.fr)
