Már megint csak kapkodjuk a fejünket. Most sem rossz, de még jobb lesz, ugyanis a jövő év elején 600 eurós átlagfizetéssel számolhatunk országos szinten, Belgrádban pedig akár 770-780 eurót is megkereshetnek majd átlagban az emberek. Ezt nem én mondom, hanem az államfő.

A Danas napilap szerkesztőségi kommentárja szerint pedig ez nem jelenthet mást, mintsem, hogy elég nagy biztonsággal kijelenthetjük, akkor, amikor újabb csúcsra érünk, akkor várható a 2022-es parlamenti választás.

– Vagyis a választások csak egy kicsivel az év kezdete után várható, akkor, amikor az emberek megérezték a költekezés jótékony hatását.

Azt, hogy ki számíthat béremelésre, az elnök nem magyarázta meg. Nem tudjuk, hogyan veszi majd rá a magánvállalatokat, hogy fizetést emeljenek kicsivel a járvány után – feltéve, ha a koronavírus okozta járvány befejeződésére vonatkozó előrejelzések megvalósulnak.

Nekik szinte egyszerre kellene, mindössze néhány hónap alatt, a választásokig visszaállítaniuk a gyártási kapacitásokat a régi menetbe, majd megemelniük arra a szintre, amely 600 eurós fizetést biztosít. Ez nem megy majd könnyen a kis cégeknek sem, de a nagyoknak sem.

Képesek lesznek-e a belföldi és a nagyvilági partnereik, a termékeiket felvásárlók, a félkész termékeket beszállítók lekövetni az ilyen hirtelen fejlődésüket?

Mert ott a termelésnövekedést nem a választási folyamatokhoz, hanem a piaci igényekhez igazítják. Mitévő lesz a kisiparos, ha nem tud eleget tenni az elnök elvárásainak?

Ez csak még egy felvetődő kérdés, amire eddig nem érkezett válasz. Az elnök nem számíthat az ipar egy részére, amelyben több millió ember dolgozik.

E cégek között van a nagy része azoknak a külföldi cégeknek is, akiket támogatott az állam, de hogy tudja ezeknek a szeretett partnereknek megmagyarázni, hogy emelniük kellene a béreken, amikor az ígéret az volt, hogy 200 eurórért kapnak egy munkást.

És hogy kényszeríti rá azokat, akik a szaldójuk állapotától függetlenül a körülbelül 300 eurós minimálbért fizetik arra, hogy ezt a „kiadást” megduplázzák? Ilyen vállalatokban pedig 350 ezer embernél is több dolgozik.

Az elnöknek a 600 eurós és annál is magasabb bérek terhét a közszférára kell pakolnia, ez lehet az egyedüli esélye, hogy meglegyen az átlag.

Az igaz, hogy az egészségügy, tanügy, hadsereg és rendőrség és a közhivatalok sem olyan bérezést nyújtanak, amire büszkék lehetnének, de az tükrözi a költségvetés adta lehetőségeket.

Ha béremelésről döntenek, annak a gazdaság növekedésével összhangban kell lennie, ez viszont már évekre visszamenőleg egy elfeledett paritás.

Erre most sem lehet számítani, mivel az elnök optimista meggyőződése szerint ez akár hét százalék is lehet, de még ez sem lenne elég arra, hogy valósággá váljon a 20 százalékos bérnövekedés.

Az pedig még nehezebben elképzelhető, hogy a körülbelül 700 ezer munkavállaló a közszférában annyival magasabb bért kapjon, hogy az emelje meg az átlagot.

Mindemellett a közszférában egyre nagyobb a bevétel és a kiadás között diszbalansz, a problémát pedig egy újabb eladósodással lehet legegyszerűbben megoldani.

Na, ebben jól feltaláltuk magunkat. Az adósság egyre nagyobb, lassan eléri a kritikusnak számító határt, a GDP 60 százalékát, de az elnök szerint ez nem gond. A választások számítanak – írják a napilapnál.

A szerkesztőségi kommentárt eredetiben ezen a linken olvashatják.

Belgrád elvesztése lehetne a vég kezdete?

Radomir Lazović, a Ne fojtogassuk Belgrádot (Ne davimo Beograd) polgári csoportosulás képviselője az N1 tévé vendégeként kijelentette, a következő választás nagy esélyt jelent e szervezetnek és a teljes ellenzéknek, valamint, hogy „Belgrád elvesztése ennek a hatalomnak a végét jelentené”.

– A belgrádi győzelem egy komoly ütést jelentene a hatalom számára, és akkor már teljesen másképp beszélgethetnénk – emelte ki.

Felmérések szerint a szervezet jelenleg 6 százalékos támogatást élvez a választók körében, amivel az NDB képviselője elégedett, ugyanis 2018-ban ez a szám fele ekkora volt, ezért úgy érzi, jó irányba haladnak a dolgaik.

Lazović szerint egy ellenzéki győzelem esetén a főváros tekintetében is az lenne a legfontosabb, ha tisztázni tudnák, hogy valójában mi történik a városban, hogy nyilvánosságra hozzák a Belgrádot károsan érintő ügyeket, valamint, hogy felelősségre legyenek vonva azok, akik ezeket a döntéseket meghozták.

– Belgrád messze a legnagyobb központ ebben az országban. Sajnos. Belgrádhoz viszonyítva az összes többi település sokkal kevésbé fontos, és ez a tragédiája ennek az országnak. Teljesen új alapokra kellene fektetni az ország vezetését, olyanra, amelyben a többi város kijöhetne mindannak az árnyékából, ami Belgrádban történik – nyilatkozta Lazović, aki beszélt Aleksandar Šapićról is, mondván, a szervezetük már huzamosabb ideje figyelmeztet arra, hogy a hatalom bábjáról van szó, aki most „teljes mértékben beolvadt az SNS-be”.

– Ezek után már minden világos, senkit sem tud átverni. Szerintem sokan azért szavaztak rá, mert úgy érezték ő alternatívája annak is, ami nem tetszik az embereknek az ellenzékben és a hatalomban egyaránt. Most tudják, hogy ez nem így van – nyilatkozta.

Lazović elvetette azokat a vádakat, hogy a szervezetük mögött külföldi szereplők állnának, mondván az NDB mögött polgárok és elégedetlen emberek vannak. Úgy véli, az ellenzék nem egységes, de együttműködésre kellene törekedni és nem egymás kerékkötőinek lenni.

– Arra van szükségünk, hogy egy demokratikus társadalomban éljünk, ahol a dolgok kompromisszumon, megállapodásokon és elveken alapulnak. Itt most mindenki támadó állásban van. Mindenki mindenki ellen. Ha nem tetszik, ahogyan egy másik szervezet gondolkodik, ez már azt jelenti, hogy az a legrosszabb stb. Ezért kellene a társadalom helyzetén változtatni, de másmilyen hozzáállással – értékelt Lazović.

A teljes beszélgetést itt találják.

(Fotó: danas.rs)