Az Énekelt Versek 25. Zentai Fesztiváljának a fellépőit hallgatva akaratlanul is feleszméltem, hogy az elmúlt több mint egy évben mennyi mindent is kénytelenek voltunk nélkülözni mi, akik már kkamaszként szinte anyatejként szívtuk magunkba az élő zenét, hogy a későbbiekben ott csápoljunk számtalan koncerten, könnyűzenei fesztiválon, s akiknek két és fél évtizeden keresztül teljesen szokványos volt, hogy amennyiben május hónapról volt szó, az nekünk az Énekelt Versek Zentai Fesztiválját jelentette, amelynek versenyprogramját ha csak lehetett végig követtük, végig izgultuk, és közben szurkoltunk a haverjainknak, barátnőinknek, akik a szebbnél-szebb verseket megzenésítve versenyeztek egymással.

És akkor tavaly tavasszal a fránya korona áldozatává vált a számunkra oly kedves fesztivál is, s csak reménykedni tudtunk, hogy az idén még ha szerényebb keretek között is, de meg lesz rendezve. Mindezért az idei hét fellépőt ( ebből kettőnek csak a videófelvételét) nézve és hallgatva akaratlanul azon töprengtem, hogy amennyiben benne lennék a zsűriben, szívem szerint mindegyik fellépőt, rangsorolás nélkül győztesnek hirdetném ki, mert akárhogyan is nézzük, azzal mindannyian azokká váltak, hogy ebben a bizonytalanság által fémjelezett világban készültek a versenyre, eljöttek Zentára és előadták, vagy legalább is elküldték megzenésítve az idei versenyverset (Oláh K. Tamás magyarkanizsai költő Órák lehetősége című költeményét), illetve az általuk szabadon választott költeményt, s együtt izgultak, hogy mely előadókat ítélik és hirdetik ki legjobbnak közülük, no meg persze ismerkedtek és összebarátkoztak egymással, ezzel is gyarapítva a fellépők és nyertesek huszonöt éve növekvő, de mindenképpen összetartó családját, aminek asztalfőjére az idén budapesti Azt még nem tudjuk zenekar tagjai ülhetnek.

Molnár György a rendhagyó elnevezésű formáció (a név elmondása szerint úgy ragadt rájuk, hogy amikor a fesztivál szervezői e-mailben megkérdezték, hogy „jó akkor mi a neve a zenekarnak? ” azt válaszolta, hogy azt még nem tudjuk, mivel ezen tényleg nem gondolkodtak el) vezetője annyiszor lépett fel az „Énekelt verseken”, illetve más rendezvényeken, hogy már tősgyökeres zentainak tekinthető. György a formáció egy részének a társaságban: Sirkó Eszterrel és Nemcsók Nórával léptek fel a Zentai Magyar Kamaraszínház színpadon és egy igazán rendhagyó és kiváló dallammal ötvözték az előadott verseket. A második díjas a kolozsvári Én formáció lett, a harmadik dijat pedig

a zentai Pejin Lea érdemelte ki.

Az első különdíjat, 2022-ben egy fellépési lehetőséget a Kultivál fesztiválon az óbecsei Skandallum zenekar érdemelte ki, a második különdíjat a kolozsvári Én formációnak ítélték oda, igy fellépési lehetőséget szereztek a Misztrál Fesztiválon, a harmadik különdíjat, két belépőjegyet a Kaláka Fesztiválra pedig a veresegyházi Deme Csabának ítélte oda a zsűri.

A fesztivál negyed évszázados fennállása alkalmából a rendezvénysorozat főszervezői, a zentai Thurzó Lajos Oktatási és Művelődési Központ, illetve a Vajdasági Magyar Művelődési Központ a zentai önkormányzat közreműködésével az Énekelt Versek XXV. Fesztiválja -25 dalos év -25 vers címmel egy kiadványt is megjelentetett, amiben az elmúlt két és fél évtizedben megzenésitett kötelező feladatversek olvashatóak el, és az őket szerző költők arcképcsarnoka is megtekinthető.

Szerző: Kovács Zoltán

Azt még nem tudjuk zenekar