A szerbiai népszámlálás lebonyolítását 2022 októberére halasztotta el a szerb parlament, a járvány okozta helyzetre hivatkozva. Így a húsz évvel ezelőtti, 2002-es népszámláláshoz hasonlóan ez az összeírás is egy évet fog késni. A hétköznapok szempontjából nem annyira lényeges a tízévenkénti periódus, azonban az adatelemzést és a régebbi összeírások adataival való összehasonlítást bonyolítja a késés.
Az Identitás Kisebbségkutató Műhely a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásának köszönhetően a tavalyi évben egy átfogó demográfiai kutatást végzett a vajdasági magyarság helyzetéről, amely mintegy előrevetíti a vajdasági magyarok 2022-es népszámláláskor várható létszámát.
Vajdaság népessége a 2002-es népszámlálás óta csökken: 2002 és 2011 között 100 ezer fős fogyatkozást könyvelhettünk el. A szerb nemzetiségűek száma is csökkent 32 ezer fővel, azonban arányuk az össznépességen belül növekedett, 65 százalékról 66 százalékra. A magyar nemzetiségűek száma 39 ezer fővel csökkent, össznépességen belüli arányuk pedig 14,3 százalékról 13 százalékra esett vissza. A szórványmagyarság valamivel nagyobb arányú fogyatkozást könyvelhet el, mint a tömbben élő magyarság: az előbbi esetben 15-20 százalékkal csökken a magyarok létszáma tízévente, míg utóbbi esetben 10-15 százalékkal. Ilyen szempontból a vajdasági magyarság területi elhelyezkedéséről elmondhatjuk, hogy mind inkább északabbra és a Tisza mente környékére koncentrálódik. A szórványmagyarság egy-egy településen még „tartja magát”, többségben van, de sajnos nagyon erős az elvándorlás ezekről a településekről (Székelykeve, Torontálvásárhely, Ürményháza, Maradék, Gombos, Bácskertes).
A vajdasági magyarok területi elhelyezkedése, 2011
A vajdasági magyarság fogyatkozását három okra vezethetjük vissza: természetes fogyatkozás (halálozások és születések közötti különbség), asszimiláció és elvándorlás. Az elvándorlás mértékét nehéz megállapítani, de még megbecsülni is, mivel nincs hivatalosan megbízhatóan dokumentálva. A mértékéről a Családi Kör X. számában olvashattak egy interjút Gábrity Molnár Irénnel.
[democracy id=29]
A születések száma a vajdasági magyarok körében rendkívül alacsony szinten van, és csökkenő tendenciát mutat: 2011-ben még 2092 magyar gyermek született Vajdaságban, 2019-ben már csak 1601. Ez közel 25 százalékos csökkenés. A nyers születési arányszám, amely 1000 főre vetíti a születések számát, 8 ezrelék környékén van. Ez azt mutatja, hogy szülési hajlandóság is nagyon alacsony a vajdasági magyarok körében.
A halálozások száma is csökken, azonban nem olyan mértékben, mint a születések száma, ami előrevetíti a fogyatkozás folytatódását. 2011-ben 4793 elhunyt magyar nemzetiségű személyt regisztráltak, 2019-ben 4237-et. Ez mintegy 12 százalékos csökkenés. A nyers halálozási arányszám 19 ezrelék körül mozog.
Egybevetve a születések és a halálozások számát, kijelenthetjük, hogy a természetes fogyatkozás miatt a vajdasági magyarság létszáma évente 2600-2700 fővel csökken.
Természetes népszaporodás a vajdasági magyarok körében:
| Halálozások száma | Születések száma | Fogyatkozás mértéke | |
| 2011 | 4793 | 2092 | 2701 |
| 2012 | 4670 | 2030 | 2640 |
| 2013 | 4730 | 2028 | 2702 |
| 2014 | 4686 | 1966 | 2720 |
| 2015 | 4582 | 1822 | 2760 |
| 2016 | 4480 | 1731 | 2749 |
| 2017 | 4551 | 1807 | 2744 |
| 2018 | 4364 | 1708 | 2656 |
| 2019 | 4237 | 1601 | 2636 |
| Összesen | 41093 | 16785 | 24308 |
Az asszimiláció folyamata, hasonlóan az elvándorláshoz, nehezen adatolható objektív módon. Asszimilációs veszteségnek tekintjük, ha valaki élete során nemzetiséget, nemzeti identitást vált, illetve ha valakinek a gyermeke más nemzetiségűnek vallja magát, mint a szülei. Ez utóbbi jelenség teszi érdekessé az etnikailag vegyes házasságokat, mivel bizonyos értelemben hatalmi és társadalmi kérdés is, hogy mely szülő nemzetiségét vallja magáénak a gyermek. Statisztikailag az újszülöttek az anya nemzetiségét kapják meg. Korábbi kutatásokból és népszámlálási adatokból tudjuk, hogy a vegyes házasságokba született gyermekek mintegy 70 százaléka nem a magyar identitást „választja”. Vagyis ha reális képet szeretnénk kapni a magyar etnokulturális reprodukcióról, akkor az éves születések számát 300-500 fővel csökkentenünk kell. Tehát tízévente a vajdasági magyarság mintegy 30 ezer fővel csökken, az elvándorlókat nem számítva.
A nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan a házasságon kívül születő gyermekek aránya is növekszik Vajdaságban. Ennek oka, hogy egyre többen úgy élnek egy háztartásban, párkapcsolatban, hogy nem kötnek házasságot. 1991-ben a vajdasági magyar újszülöttek 10,3 százaléka házasságon kívüli kapcsolatból született, 2002-re ez az arány 18,9 százalékra emelkedett. A legutóbbi 2017-es adat szerint pedig már 30 százalék felett van ez az arány.
A népszámlálások mérföldkövek a demográfiai folyamatok feltérképezésekor. Olyan viszonyítási pontok, amelyek segítségével megbízhatóan elemezhetjük és értelmezhetjük a közösségünk demográfiai állapotát. A legfontosabb kérdések a vajdasági magyarság szempontjából, amelyekre a 2022-es népszámlálás adatai adhatnak választ, hogy hány magyar él vajdaságban, mely településeken, községekben esett vissza a létszámunk, arányunk leginkább. Mennyire sikerül az elvándorlás mértékét felmérni? Illetve hogy hogyan változik a magyarság korösszetétele. Sajnos az éves népmozgalmi adatok alapján semmi biztatót nem mondhatunk el a várt népszámlálási adatokról, hiszen a vajdasági magyarság demográfiai elemzése egyfajta veszteségnarratíva, számbeli és intézményi leépülés dokumentálása.
Vajdasági magyar fiatalok a Durindón és a Gyöngyösbokrétán (fotó: Nagy Róbert/kulturaliskalauz.rs)
A kutatást támogatta:
