Könyves Norbert neve – kis túlzással – fél évvel ezelőtt vált igazán ismertté a világ számára. A Zalaegerszegi TE támadója ősszel a magyar válogatott tagjaként Belgrádban Szerbia ellen a Nemzetek Ligája mérkőzésen megszerezte első gólját. A 31 éves futballista egyik legnagyobb álma ezzel vált valóra.
Könyves először kézilabdázott, utána viszont a labdarúgást választotta. A moholi Bácskából 2005-ben Topolyára igazolt, 2009 elején a budapesti MTK-val írt alá szerződést. Három és fél év alatt 74 első osztályú mérkőzésen lépett pályára, és összesen 13 gólt szerzett. 2012-ben a Paks csapatához igazolt, ahol két és fél évet játszott, 56 mérkőzésen 16 találatot ért el. Három évvel később a Vasasba igazolt, amely színeiben 20 találkozón összesen 3 gólt szerzett. 2016-tól 2019-ig a Debrecent erősítette, itt tizennégyszer volt eredményes, majd a következő megálló ismét Paks volt, ahol ezúttal 13 gólig jutott. A Zalaegerszeg 2020 júliusában közölte, hogy tapasztalt és gólerős támadót igazolt Könyves Norbert személyében.
Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya 2020 szeptemberében beválogatta a moholi származású játékost a válogatottba a bolgárok, a szerbek és az oroszok elleni mérkőzésekre. A csatár az első adandó alkalommal meghálálta a bizalmat – a szerbek elleni Nemzetek Ligája mérkőzésen megszerezte első, győzelmet érő gólját a válogatottban.
Úgy tudom, hogy hiszel Istenben, és azt vallod, neki köszönhetsz minden eddigi sikert. Így van?
– Ez így van. Vasárnaponként, ha tehetem, templomba járok, ha viszont minderre hétvégén nincs lehetőségem, megteszem hétköznap. Sokat köszönhetek Istennek, hiszen valóra váltotta az álmom: magyar színekben, magyar földön rúghatom a bőrt.
A vallásosságot a gyerekkorodból hozod?
– Igen, a nagymamának és a szüleimnek is sokat köszönhetek, ami ezt illeti. Ők voltak azok, akik megtanítottak kérni és hálát adni Istennek. Sok olyan helyzet volt az életemben, ami megmutatta, mindez nem hiábavaló, nem hiába hiszek benne.
A „későn” jött népszerűség minek köszönhető?
– Minden bizonnyal, ha nem Moholra születek, hanem egy nagyobb városba, vagy esetleg külföldön látom meg a napvilágot, akkor sokkal korábban érem el azt, amit „csak” 31 éves koromra sikerült letenni az asztalra. Mindezt azonban egyáltalán nem bánom, sőt azt gondolom, hogy annak, hogy tavaly csatlakozhattam a magyar válogatotthoz, még csak most jött el igazán az ideje.
Milyen érzés vett hatalmába, amikor megcsörrent a telefon, és a vonal túlsó végén közölték, hogy örömmel látnának a magyar válogatott csapatában?
– Hihetetlen volt. Vissza is kérdeztem többször, hogy mindez biztos-e.
Milyen ember Marco Rossi? Az első találkozás hogyan nézett ki a kapitánnyal?
– Nagyon határozott, tanult, művelt és jó ember. Remek szakmai tudással rendelkezik és példaértékű vezető. Az első találkozás éppen ebből kifolyólag nagyon zavarba ejtő volt a számomra. Bár én nem beszélek angolul, de egy fordító segítségével sikerült kiválóan megértenünk egymást. Elmondta, hogy régóta figyel, és hogy azt gondolja, eljött az idő, hogy elkezdjem erősíteni azt a focicsapatot, amelyik Magyarországot és a magyar nemzetet képviseli a legkülönbözőbb összecsapásokon.
Te pedig ki is használtad a lehetőséget.
– Igen, óriási és egyben hihetetlen érzés volt a számomra, hogy az első adandó alkalommal, amikor a srácokkal a pályára léptem, sikerült gólt szereznem. Nem titok, hogy bizonyítani akartam. Meg akartam mutatni, hogy képes vagyok helytállni, és nem hiába döntött úgy a kapitány, hogy beválogat a csapatába.
Volt annak jelentősége, hogy mindez a szerb válogatott ellen sikerült először?
– Nem, bárki állt volt szemben velünk a pályán, ugyanekkora jelentőséggel bírt volna mindez.
Mi történt veled azóta?
– Sajnos azt kell mondanom, nem túl sikeres a mögöttem álló szezon. Soha életemben nem volt még annyi sérülésem, mint az elmúlt időszakban. Nem beszélve arról, hogy elkaptam a koronavírust, ami egy rövid ideig ugyan, de szintén hátráltatott abban, hogy a pályán jól teljesítsek. Nem vagyok elégedett magammal. Szeretném, ha a következő szezon ennél eredményesebb lenne.
A példamutatásra célként tekintesz határon innen s túl?
– Abszolút. Szeretném megmutatni a fiataloknak, hogy a tisztességes munka meghálálja önmagát. A sport igazságos, és sikerekkel ajándékozza meg az embert, ha elég kitartó. Erre buzdítom azokat a tehetségeket is, akik odahaza, a Vajdaságban rúgják a bőrt, és azokat is – beleértve a saját kisfiamat is – akik itt, az anyaországban űzik a futballt.
Te milyen példát hozol otthonról?
– Az édesanyám és az édesapám nagyon szorgalmas, kitartó és alázatos emberek. Amellett, hogy felneveltek és mindvégig támogattak az álmaim elérésében, leginkább engem is erre tanítottak. Mindig is azt láttam otthon, hogy meg kell dolgozni azért, amit a magunkénak akarunk tudni.
A feleséged hogy viseli a folyamatos változást?
– Eddig egészen jól bírta, az elmúlt időszakban azonban bárkivel szívesen cserélt volna. Azt hiszem, hogy ez teljesen érthető, hiszen eddig, mire megvetettük valahol a lábunkat, már tovább is kellett állnunk. Szeretne végre letelepedni, dolgozni, én pedig most azon igyekszem, hogy ez minél előbb megvalósuljon.
Mi lett volna, ha odahaza kínálnak fel olyan kiváló lehetőségeket, amelyeket itt, Magyarországon kínáltak fel az elmúlt években?
– Nem tudom, mi lett volna, ha… Hiszek abban, hogy el kellett jönnöm otthonról, és hogy minden okkal történt úgy, ahogy. Már csak azért is, mert azt látom, hogy a magyar foci évről évre egyre jobban fejlődik, és tudom, hogy ezáltal én is képes leszek a tudás, a tapasztalat bővítésére.
Könyves Norbert gólöröme a Szerbia elleni mérkőzésen (Fotó: index.hu)
