Egyre hangosabbak a szerbiai környezetvédők, a hatalom pedig egyre erősebben próbálja meggyőzni követőit, hogy azok, akik környezetvédelmi kérdésben felszólalnak, tiltakoznak – még ha az ilyen tiltakozáson készült képeken sokszor helyi öregasszonyok vannak, akik 80 éve ugyanazon a területen élnek, és most féltik például valamelyik patakot, amelyikre minivízierőművet akarnak építeni–, azok nem mások, mint külföldi bérencek, hangulatkeltők. Egy ilyen helyzetben sokakban felmerül a kérdés: ki és milyen formában foglalkozik ebben az országban környezetvédelemmel, kit érdekel valójában az, hogy milyen a levegő, milyen vizet iszunk, és kik azok, akik ebben csak egy újabb politikai lehetőséget látnak. Ezt a kérdést feszegeti Aleksandar Roknić is a Danas napilapnak írt jegyzetében.
Vajon a környezetünk megóvása elsőrendű politikai kérdéssé vált Szerbiában, töri a fejét a napokban sok elemző és politikus, írja Roknić.
– Szerbia számos városában és településén már hónapok óta tiltakoznak emberek a csövekbe tuszkolt folyók miatt, valamint azért, mert már évek óta kéndioxidot lélegeznek be, fekete/vörös, arzénnal, vassal, bórral és Mengyelejev periodikus rendszerének többi elemeivel teli vizet isznak.
És semmi.
A hatalom azt mondja, majd megoldjuk, csak hogy a tiltakozók szétszéledjenek, majd – szokás szerint – semmit sem old meg. És így megy már évek, évtizedek óta.
A szennyezettség pedig egyre csak nagyobb és nagyobb. Kanállal lehet enni.
És nem csak a környezet van veszélyben, hanem Szerbia lakosainak egészsége is. Elfeledett betegségektől (a korona kivételével), a víz és a levegő szennyezettsége miatt légúti megbetegedésektől, a rák különböző formáitól és leukémiától szenvedünk…
Szerbia egészségügyi rendszere viszont biztos lábakon áll és megvívja a harcot ezekkel a betegségekkel, ugyanúgy, ahogyan Szerbia államként fenn tud tartani egy lakosság nélküli országot.
Mert minek is neki az olyan lakosság, amelyik állandóan tiltakozik és kiabál – most épp tiszta ivóvizet, amott meg tiszta levegőt akar, meg az államot vádolja azzal, hogy ezért is meg azért is ő a hibás…
Az állam viszont ártatlan, mint a ma született bárány (kérdezzék csak meg az elnököt)! Ti el vagytok kényeztetve, a szerb nép és állam árulói vagytok, menjetek oda abba az Európába, ha már ott annyival jobb, de nézd meg, nekünk mi mindenünk van, érkezik a hatalom válasza a szabad sajtó fellegváraiból – a Pinkről, Happy-ről, a Politikából, Novostiból, Kurirból, Srbski telegrafból és a többi bulvárlapból, minden nap, egész nap.
Szinte olyan mintha egyberaknánk a Zadrugát meg a Parovit.
Csak hogy ne tűnjön úgy, mintha nem foglalkoznának Szerbia lakosságának egészségével és jólétével.
A hatalom szerint a lakosság a bűnös, mert lázadozik és belerondít az idillbe és megkérdőjelezi annak a soha nem látott jólétnek a létét, amelyben állítólag élünk.
A környezet megóvása az EU-val folytatott tárgyalásban is fontos szerepet kap. Szerbia európai útja viszont megrekedt. 2019 decembere óta áll.
Az elején felmerülő dilemma kapcsán pedig megállapítható, hogy semmilyen, mert a környezetünk megóvásának kérdése csak egy újabb megfelelő téma, amellyel hatalomra lehet kerülni, bárkiről is legyen szó, ugyanazt tegye, amit az elődje, vagyis az ég világon semmit – véli Roknić.
Eredetiben itt.
A mérgező anyagok velünk maradnak
Vagyunk néhányan, akik ismernek olyanokat, akik még az autógumit is eltüzelik télen. Arról hogy az autógumi égésekor milyen anyagok szabadulnak fel azzal a jól felismerhető koromfekete füsttel, az N1 tévé Maja Milojević Rakić egyetemi docenssel beszélgetett egy, a napokban Új Belgrádban történt tűzeset kapcsán, amikor egy autómosó gyulladt ki, autógumik égtek el.
A docens kifejezetten aggasztónak nevezte azokat az eseteket, amikor autógumik égnek, „mert azokat számos olyan anyagból készítik, amelyeknek égésével egy sor mérgező anyag szabadul fel”.
– A gumik nem gyulladnak meg önmaguktól, biztosan volt egy külső hőforrás, aminek minimum 400 fokosnak kell lennie. Ez az a hőmérséklet, amikor a gumi alkotóelemeire felbomlik. Óriási mennyiségű korom és hamu jut így a levegőbe – nyilatkozta Milojević Rakić.
A docens elmondása szerint a mérgező anyagok a tűz után még sokáig a környezetünkben maradnak.
– Sokáig a levegőben marad, majd a talajvízbe mosódik, megmarad a talajfelszínen is – mondta, kiemelve, az említett anyagok többsége rákkeltő.
– Abból a harmincegynéhány komponensből, amelyeket ilyen környezetszennyező eseményeknél követni szokás, mindössze néhány nem rákkeltő. Ezek az anyagok levegővel, táplálékkal kerülnek a szervezetünkbe… Még a szabad ég alatt folytatott aktivitások is veszélyesek ilyenkor – nyilatkozta a docens, aki még hozzátette, a levegőben kerülő mérgező anyagok az állatállományra és a háziállatokra is káros hatással vannak.
Az eredeti szöveget ezen a linken találják.
„A tiszta levegőért!” transzparens a tavalyi, Harc a tiszta levegőért országos tüntetéssorozatról (Fotó: N1 archív)
