Sanghajban szép, napsütéses idő volt 1921. július 23-án. Ott gyűlt össze aznap 13 kínai kommunista – köztük Mao Cetung is – 60 elvtársuk képviseletében, hogy megtartsák a Kínai Kommunista Párt (KKP) Első Országos Alakuló Kongresszusát. A szervezők között voltak a Komintern képviselői is. A helyszín az egyik alapító, Li Hancsün családi háza volt a francia koncesszióban, amelynek saját rendőrsége hamarosan fel is oszlatta a gyülekezetet. Így végül a KKP első kongresszusa egy bérelt hajón folytatódott Dzsásing tartomány Déli taván, egészen augusztus 2-áig. A KKP húsz évvel később nem kis meglepetésre július 1-ét tette meg az alapítás hivatalos dátumának.
A KKP a munkásosztály forradalmi marxista-leninista pártjának tekintette magát. Első döntése egy szakszervezet létrehozása volt azzal a céllal, hogy „ösztönözze a proletariátus szervezeteit a tőkésosztály megdöntésére”.
Kemény küzdelmek sorozata
A kínai nép a KKP vezetése alatt megkezdte a harcot a szocializmusért. Ebben a korszakban a legjelentősebb esemény a Hosszú menetelés volt, amely 1934 októberében indult Csianghszi tartományból, és egy évvel később Jen’anban fejeződött be, ahol megalakult a Kínai Tanácsköztársaság. A 370 napig tartó Hosszú menetelés alatt Mao csapatai mintegy 12.500 kilométert tettek meg, miközben a hadiállomány 90 százalékát elvesztették és több mint 40 ezer katona esett áldozatul vagy került fogságba.
A Hosszú menetelés ennek dacára hatalmas propagandagyőzelmet jelentett a KKP-nek. Jen’anban Mao támogatta az ottani parasztságot és elrendelte, hogy „Ne bántsátok a kapitalistáimat”! Az ellenségeskedések itt megszűntek a nacionalista és a kommunista erők között és közösen harcoltak a japán megszállók ellen egészen 1945-ig.
A KKP a népköztársság megalapítása után
1949. október 1-én Mao Cetung óriási ünnepség keretében a pekingi Tienanmen téren 300 ezer ember előtt ünnepélyesen bejelentette a Kínai Népköztársaság megalakulását.
A következő három év Kína gazdasági talpra állásának időszaka volt a KKP vezetésével. Az ország azon dolgozott, hogy megszervezze a népi kormányzati hatalmat, begyógyítsa a háborús sebeket és helyreállítsa a nemzetgazdaságot. Államosították a kapitalista vállalatokat, véget vetettek a feudális földbirtok-rendszernek és a földesuraktól elkobzott földet szétosztották a nincstelen vagy kevés földdel rendelkező parasztok között. Kína pénzügyi és gazdasági feltételei 1952-re alapvetően jobbra fordultak, a fontosabb ipari és mezőgazdasági termékek hozama minden korábbinál magasabbra lendült.
Csakhogy hamarosan kezdetét vette a hanyatlások korszaka, a Nagy ugrás és a Kulturális forradalom.
Nagy ugrás – hátrafelé
Az addigi dinamikus fejlődésben a párt és a kormányzat vezetésében súlyos hibák fordultak elő. 1957-ben a KKP harcot indított a jobboldaliak ellen. Ebben az időszakban a párt rengeteg embert bélyegzett meg igazságtalanul „jobboldaliként”, aminek a következményei tragikusak voltak. A gazdasági fronton 1958-ban indult meg a Nagy ugrás elnevezésű mozgalom, amit valószínűtlenül magas termelési és építési célok, a reális arányok felismerésének hiánya és a gyors eredmények elvárásában megnyilvánuló türelmetlenség jellemezte. Ezek és más „baloldali” hibák – mint például a hibás irányelvek vakon követése, az eredmények eltúlzása és a kísérlet a kommunizmus idő előtti megvalósítására – komoly nehézségeket okozott a nemzetgazdaságban.
Azok, akik ezt a folyamatot kritikus szemmel nézték, munkatáborban kötöttek ki. Mao elnök Teng Hsziao-pinget bízta meg azzal, hogy erőteljesen lépjen fel a jobboldalinak megbélyegzett értelmiségiek ellen. Ebben a „harcban” mintegy 550 ezer embert fosztottak meg állásuktól.
A Nagy ugrás gazdaságilap teljes csődöt okozott és a mozgalom következményeként 30-40 millió ember halt éhen. De a Nagy ugrásnak külpolitikai következményei is lettek: Mao Cetung kísérlete, hogy hazájában előbbre vigye a kommunista forradalmat és a Szovjetuniót okozza a sikertelenség miatt, 1960-ban szakadáshoz vezetett a két állam között, aminek következtében Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet pártfőtitkár visszahívta Kínából a gazdasági tanácsadókat. A kínai média ezt a lépést a szocializmus elárulásának minősítette és „revizionizmussal” vádolta meg Moszkvát.
A Kulturális forradalom csődje
A tíz éven át, 1966-tól 1976 októberéig tartó Kulturális forradalmat Mao Cetung, a KKP Központi Bizottságának elnöke kezdeményezte és vezette. Mao azért indította el a Kulturális forradalmat, mert azt hitte, hogy a burzsoáziának és az ellenforradalmi revizionistáknak sok képviselője furakodott be a pártba, a kormányba, a hadseregbe és a kulturális körökbe, fenyegetve ezzel a párt és mindenekelőtt saját személyes hatalmát. Mao úgy érvelt, hogy csak a Kulturális forradalom elindításával lesz lehetséges visszanyerni a hatalmat a „kapitalista úton járóktól”. Lin Piao és Csian Csing, a „Négyek bandájának” a vezére, egy ellenforradalmi klikket létesített, amelynek tagjai azon munkálkodtak, hogy átvegyék a hatalmat Mao Cetung halála után, de talán már élete utolsó éveiben is, méghozzá a „Pusztítsd el a régi világot, hogy újat alkothass!” jelszóval.
A Kulturális forradalom eredménye katasztrofális volt: a nemzeti jövedelem 6-7 százalékkal csökkent évente, az életszínvonal 20 százalékkal csökkent, több mint ezer munkatárban próbálták „átnevelni” az „ellenzéket”, főleg a „megbízhatatlan” értelmiségieket. Ugyanakkor rengetek műemléket romboltak le és műkincset pusztítottak el.
Mao halála után, a kínai nép széleskörű támogatásával, a KKP 1976 októberében szétzúzta Csian Csing klikkjét. A hivatalos értékelés szerint Mao Cetung egész életét tekintve a Kulturális forradalom alatt elkövetett súlyos hibák messze nem voltak olyan nagyok, mint hozzájárulása a kínai forradalomhoz – de ezt tanúsítja még manapság is a csaknem minden kínai taxiban észrevehető Mao-kép.
Sikeresebb úton
Az elmúlt négy évtized során Kína hatalmas fejlődésen ment keresztül, amiért sokan a KKP-t a világ legsikeresebb pártjának tekintik. Mi áll emögött?
A kínai GDP növekedésének évi átlaga az utóbbi 40 évben 10,2 százalék volt, és így 305 milliárd dollárról 13.600 milliárdra emelkedett. Így Kína lett a világ második legerősebb gazdasága az USA mögött, elemzők szerint pedig már 2030-ra megelőzheti az USA-t.
Ebből a gazdasági fellendülésből persze sokat profitált az ország lakossága is, hiszen Kínában van a világ legszélesebb körű szociális ellátottsága: 1,4 milliárd embernek van orvosi ellátása és 900 millió a nyugdíjjogosultak száma.
A Kulturális forradalom utolsó évében, 1976-ban, az egy főre eső évi átlagkereset 250 dollár volt, ami ma 7500 dollárt tesz ki, tehát harmincszorosára növekedett. Így 1978 óta 800 millió embert húztak ki a mélyszegénységből. Manapság naponta 4 ezer új magánvállalat létesül, 800 szupergazdagnak van több mint 100 millió dolláros vagyona, akik között 130 multimilliárdost tartanak számon.
Teng Hsziao-ping új gazdaságpolitikája során egy addig nem létező középosztály is létrejött, amelynek létszáma 350 és 400 millió között van. A középosztályhoz tartozók megengedhetnek maguknak egy öröklakást vagy egy házat, egy gépkocsit, utazhatnak külföldre, amit évente 120-130 millióan meg is tesznek. 900 millió rendelkezik okostelefonnal, és évente 175 ezer kínai egyetemista tanul az Egyesült Államokban és további százezer az európai egyetemeken.
A nyitott ajtó
„Nyissák már ki végre előttünk is Kína kapuját”, mondta 1899-ben John Hay amerikai külügyminiszter arra utalva, hogy az európai hatalmak több kínai területet tartottak fennhatóságuk alatt, míg ebből Amerikának semmi nem jutott. De ez a felszólítás sikerrel járt, mert Anglia készen állt befogadni az Egyesült Államokat a sanghaji Nemzetközi koncesszióba.
A Nyitott ajtónak azonban 1978-ban teljesen más jellege volt és Teng Hsziao-ping ezen a néven jelentette be új politikáját: a kínai típusú szocializmust, aminek fő alapelve a szocialista piacgazdaság volt, beleértve a külföldi befektetéseket és a kínai befektetéseket külföldön.
A külföldi befektetésnek nagy sikere lett Kínában: míg ez 1990-ban csupán 10 milliárd dollárt tett ki, 2020-ben már elérte a 160 milliárdot, ami több mint az USA-ba irányuló külföldi befektetés volt ugyanabban az évben (134 milliárd dollár). 1978 és 2020 között több mint 50 ezer vegyes vagy teljesen külföldi tulajdonban lévő vállalat jött létre Kínában.
A kínai vállalatok is nagy mennyiségben fektettek be külföldön, így 2000 és 2017 között 130,2 milliárd euró került befektetésre Európában. Érdekes megemlíteni, hogy a kínai befektetések Magyarországon mára meghaladták az 1315 milliárd forintot, ami kb. ötmilliárd dollárnak felel meg.
Aligha meglepő tehát, hogy egyesek a KKP-t manapság „Kínai Kapitalista Pártnak” becézik.
„Egy a zászló”: Jubileumi show Pekingben a KKP megalakulásának századik évfordulóján (Fotó: Ng Han Guan/AP)
Lovon volt: Mao Cetung a Hosszú menetelés után (Fotó: SCMP)
