Pekingben gigantikus ünnepélyekkel, világszerte alapos elemzésekkel emlékeztek meg a Kínai Kommunista Párt megalakulásának századik évfordulójáról. Az uniós vezetők brüsszeli vacsoráján napirenden kívül került sor parázs vitára a legújabb orbáni provokatív törvény miatt. A francia regionális választásokon sem Le Pen, sem Macron nem jeleskedett. Viszont az utóbbi – Merkellel együtt – Putyinnak próbált „kedveskedni”.
Huszonnégyen beszóltak Orbánnak
Kezdjük azonban az Európai Unió és Magyarország kapcsolatával, mert ez a téma közel áll hozzánk. A portói Jornal de Noticias napilap az EU és Magyarország közötti konfliktust elemzi:
„A kérdés nem új, de folyamatosan felmerül: hogyan kell az EU-nak kezelnie Orbán Viktort? A magyar kormányfő nem tartja nagy tiszteletben a Vén Kontinens értékeit, ezért őt a társainak többsége megveti. Mindössze tíz év alatt elérte a bevándorlási szabályok szigorítását, aláaknázta az igazságszolgáltatás függetlenségét, átvette az ország médiumai jelentős részének irányítását, és antiszemita, valamint iszlámellenes hangokat hallatott. Most egy olyan törvényt is elfogadtatott, amely megtiltja a kiskorúak oktatását a homoszexualitásról az iskolákban és a médiában. A diplomáciai nyomás azonban mindeddig nem volt elegendő ahhoz, megállítsa a demokrácia erózióját Magyarországon.”
„Az EU kormányfői határozottan szólaltak fel Orbán Viktor ellen a diszkriminatív LMBTQ-törvény miatt. De ennek már jóval korábban meg kellett volna történnie” – jelentette be Barbara Wesel, a Deutsche Welle, a Németországban élő külföldieknek szóló közszolgálati médium munkatársa, majd a beszámolóját így folytatta:
„No végre! Mindenki, aki évek óta úgy tartja, hogy az EU-nak fel kell mutatnia a piros lapot Orbán Viktornak, a »kis diktátornak«, csütörtökön megkapta, amire régóta várt. Ez olyan volt, mint amikor az iskolaudvaron a többség többéves tűrés után végül leküzdi egy hangoskodó garázdálkodását… Ezt a jelenetet sokan figyelik és arra gondolnak, hogy mindennek már évekkel ezelőtt meg kellett volna történnie.
A még a megvitatásra sem méltó törvény, amely diszkriminálja a homoszexuálisokat, a biszexuálisokat, a transzszexuálisokat és másokat, sőt a pedofilok kontextusába helyezi őket, olyan haragot váltott ki az EU-csúcson, mint még eddig soha semmi. Ott ugyanis általában az udvarias kollegialitás szabályai érvényesülnek. De ennek vége lett, mert a kormányfők sorra vették elő magyar kollégájukat, és elmagyarázták neki, hogy mennyire nem demokratikus, diszkriminatív, homofób az új törvény, amit ezért teljesen elfogadhatatlannak találnak. […]
Orbán mellett csak a lengyel és a szlovén miniszterelnök állt ki. Ráadásul a magyar kormányfő odáig merészkedett, hogy újságírók előtt azt állítsa, törvénye csupán a gyermekek védelmét szolgálja. Mintha ez a hülye kifogás elfedhetné azt a tényt, hogy Orbán itt egy kulturális háborút kezdeményezett a liberális értékek ellen.”
A londoni Financial Times szélesebb perspektívába állítja a legújabb viszályt:
„Az Európai Unió tervezett jogi lépései a magyar törvények ellen hosszúra nyúlhatnak. De amikor a Bizottság majd jóváhagyja Magyarország terveit, hogy hétmilliárd eurót fordítson a koronavírus okozta károk csillapítására, Brüsszel jelezheti Budapestnek, hogy különösen szigorúan fogja ellenőrizni, valóban teljesíti-e vagy sem a gazdasági reformra vonatkozó kötelezettségvállalásait. Értékeinek védelme érdekében az EU-nak pénzügyi és jogi nyomást kell gyakorolnia Magyarországra, hogy ne folytasson tovább kultúrharcot.”
„Akkor is a mi kormányunk”, írja a budapesti Élet és Irodalom (ÉS) irodalmi és politikai hetilap az Orbán-kormányról:
„Karácsony Gergely főpolgármester kötelességének érezte, hogy megvédje az ország becsületét és a következő mondattal kezdte Facebook-posztját: »Az Európában, benne Németországban, Bajorországban és München városában is jogos megrökönyödést és felháborítást kiváltó gyűlöletkeltő, megosztó, ostoba és aljas homofób törvény kapcsán egyszer és mindenkorra tudatnunk kell mindenkivel szerte a világban: Magyarország nem egyenlő a kormányával.« […]
Másnap Mark Rutte jobbközép liberális holland miniszterelnök megerősítette, […] hogy »Magyarországnak többé nincs helye az EU-ban.«”
Merkelnek nem sikerült visszacsempészni Putyint
A már említett brüsszeli vacsorán a német kancellár megpróbálta újraindítani az uniós vezetők párbeszédét az orosz elnökkel. A moszkvai Kommerszánt napilap értékelésének középpontjában az áll, hogy az Unió hogyan viszonyul Oroszországhoz:
„Az orosz vezetés azon a véleményen van, hogy Brüsszel továbbra is egy helyben toporog, ahelyett, hogy a kapcsolatok valódi normalizálásával foglalkozna. A csúcstalálkozó nyilatkozatai nem fogják enyhíteni a két fél között fennálló feszültséget. Így például az EU Tanács elnöke, Charles Michel már be is jelentette a Moszkva elleni szankciók meghosszabbítását. Ezenkívül az EU elítélte az »alapvető szabadságok korlátozását« Oroszországban, és bejelentette, hogy támogatni fogja az orosz civil szervezeteket.”
Francia egy helyben toporgás
A párizsi Le Figaro napilap a francia regionális választások eredményét így látja:
„A régi világ visszatért! Az eredménye pedig ez: semmi sem változott. Hét régió a jobboldala, öt pedig a baloldalra szavazott. Minden korábbi állami tisztségviselő folytathatja a munkáját. Franciaország régiójának politikai térképe a legkevésbé sem változik az egyik választást követően a másikra. Sok hűhó semmiért. Franciaországban a választásoktól való távolmaradás a közöny és a harag jele. A végeredményt valójában nehéz megjósolni. Egy évvel a választások előtt a politikai játék még soha nem volt ilyen nyílt.”
A Frankfurter Allgemeine Zeitung a polgári pártok győzelméről ír:
„Franciaországban a polgári jobboldalt képviselő pártok megerősödtek a regionális választások második fordulójában. A Rassemblement Nationalnak (RN), Marine Le Pen pártjának most sem sikerült egyetlen régiót sem meghódítani a tizenhárom nagy régió közül. Provence-Alpes-Côte d’Azur mediterrán térségében meglepően sikeres volt a Les Républicains (LR) párt hivatalban lévő regionális tanácsának elnöke, Renaud Muselier, aki a szavazatok 56 százalékát szerezte meg. Xavier Bertrand (LR) túllépte az 50 százalékos határt a Hauts-de-France fellegvárában, és így komoly elnökjelöltként pozicionálhatja magát. Franciaország gazdaságilag második legerősebb régiójában, Auvergne-Rhône-Alpes-ban, szintén az LR regionális tanácsának hivatalban lévő elnöke, Laurent Wauquiez kapott új megbízatást a szavazatok 55 százalékával. A fővárosi régió szintén a polgári jobboldal kezében van. A regionális tanács elnökét, Valérie Pécressét a szavazatok mintegy 45 százalékával választották újra. Emmanuel Macron és Marine Le Pen számára ez az eredmény nagy visszaesést jelent. A La République en marche sem tudott meghódítani egyetlen régiót sem”.
Százéves a KKP
Természetesen nem meglepő, hogy a pekingi Huanqiu Shibao napilap a legfényesebb oldaláról láttatja a kommunizmus „avantgárdját”:
„A Kínai Kommunista Párt, amelyet száz évvel ezelőtt 50 idealista fiatal alapított, ma több mint 90 millió tagból álló erővé vált, amely kiszabadította Kínát a szegénységből és újra a magasba emelte.”
A tajvani Lianhe Bao napilap ugyanakkor kimértebben szemléli a helyzetet:
„A Kínai Kommunista Párt alapításának 100. évfordulójáról nagyszabású ünnepséggel emlékeznek meg. Arra emlékezteti ez az embereket, hogy a párt vezetésével az ország milyen sikereket ért el: 800 millió kínait sikerült kiszabadítani a szegénységből. A gazdaság évtizedek óta jelentős ütemben növekszik. Erre a kommunisták valóban büszkék lehetnek. Fel kell tenni azonban azt a kérdést is, hogy az emberek milyen magas árat fizettek mindezért? Hány millió kínai vesztette életét a kommunista uralom alatt? Mennyire csalódottak az emberek Hongkongban és Tajvanban a kommunisták agresszív politikája miatt? Sajnos a párt reflektálóképessége elveszett.”
A londoni Guardian még kritikusabb:
„Száz évvel a megalakulása után a Kommunista Párt szörnyeteggé vált, amely a világ népességének ötödét és a világ második legnagyobb gazdaságát ellenőrzi, de megingatja az Egyesült Államok önbizalmát is. A párt könyörtelen és fegyelmezett, amikor a hatalmának érvényesítéséről és megtartásáról van szó. Ördögi módon nyomja el az ellentmondásokat és az emberi jogokat, és jelentős összegeket fektet a propagandába és a megfigyelő rendszerbe.”
Gigantikus gálaünnepség Pekingben a Kínai Kommunista Párt századik születésnapjára (Fotó: CGTN)
