Több mint egy hete található (már ahol) az újságárusoknál a Nova napilap, amely elég komolyan felkavarta a szerbiai sajtópiacot. Csak emlékeztetésképp: kezdetben úgy tűnt, a történetnek vége lesz mielőtt elkezdődne, ugyanis egyetlen szerbiai nyomda sem vállalta a napilap nyomtatását, ezért egy eszéki nyomdában készül a lap. Az első szám megjelenésekor hiánycikk lett. Dél körül rajtam is már csak nevettek az eladók, hogy valamikor reggelt nyolckor még talán találtam volna, de most már nem. Az ország egyik legnagyobb áruházláncában viszont azt mondták, nekik nem is hoztak Novát. Több olyan beszámolóval is találkozhattunk az interneten, amelyek arról szóltak, hogy a „főnök utasítására” az eladók más lapok alá bújtatták a kormány által nem igazán kedvelt napilapot. És olyan esetről is tudunk, hogy egész kötegek kerültek a szemetesbe, amit ha a piac szabályai szerint próbálunk értelmezni, csakis úgy történhetett meg, hogy egy valaki felvásárolta az egészet és nem a boltos dobta ki, ugyanis neki el kell számolnia az áruval.
A Danas napilap jegyzetírója, Slobodan Simić is ezzel a jelenséggel foglalkozott. Simić szövegei jelentek már meg itt is, fordításban, akkor leszögeztük: a belgrádi pszichiáter szatíraíró. Vagyis, az alábbi történet nem biztos, hogy szó szerint így zajlott le az államelnök és a Biztonsági-tájékoztatási Ügynökség (BIA) vezetője között.
***
A BIA elnöke egészen deprimáltnak tűnt az Elnökkel folytatott megbeszélés előtt.
– Főnök, én nem tudom, mivel… magyarázzam ezt… – nagy nehezen megszólalt, közben a padlót leste. – Tisztában vagyok azzal, hogy ez az én bűnöm… Nyugodtan büntessen meg… De higgye el, mindent megpróbáltunk…
– Mi a fenéről halandzsálsz, te… ?! – rögtön felidegesítette az Elnököt. – Mit szartál el már megint!?
– Az új ellenzéki újság! – nyögte ki végre a BIA Igazgatója. – Mégis megjelent!
– Hát, tudom, hogy megjelent – mondta nyugodtan az Elnök. – Már olvastam a szemetüket…. Csak köpködnek, és köpködnek… Árulók…
– Higgye el, főnök, mindent megtettünk – folytatta a magyarázkodást az Igazgató. – Megakadályoztuk, hogy Szerbiában nyomtassák a lapot… Nem adtuk ki nekik az engedélyeket… Fenyegettük az újságíróikat… Rájuk küldtük az inspekciót, a kommunális felügyelőket, a tűzoltókat… De a szemetek találtak valahol itt a régióban egy nyomdát… És most… Megjelennek…
– De te most tényleg ezért… szomorodtál el?! – lepődött meg az Elnök. – Te tényleg olyan vagy… mint egy gyerek! Nem ez az első alkalom, hogy megjelenik egy olyan lap, amelyiket nem mi kontrollálunk… És mindegyiket, hála istennek… helyre… raktuk… Ez tényleg nem nehéz…
– Én rögtön megpróbáltam őket… helyre rakni – vallotta be az Igazgató. – Ajánlottunk nekik… szinte kétszer annyit… mint amennyit fizettünk azért a lapért, amelyiket legutóbb megvettünk… De hallani sem akarnak róla!
– Néda, néda… nem kell nekik pénz… – enyhén meglepődött az Elnök. – Hát, akkor ez az… első ilyen eset!
Az Elnök hirtelen elnevette magát, és meg sem állt a nevetéssel.
– Az első alkalom, hogy valaki nem akar pénzt! Valaki nem akar pénzt! Vágod? – próbálta meg hangsúlyozni a vicces tanulságot.
Az Igazgató zavarodottan figyelte.
– Neked nyilvánvalóan nincs humorérzéked! – hirtelen megkomolyodott. – És nyilvánvalóan képtelen vagy megoldani a legbanálisabb problémát is! Miért is raktalak oda, ahova….
Az Igazgató úgy nézett ki, mint akivel felmosták a padlót.
– Mekkora a példányszáma ennek az áruló újságnak? – tette fel váratlan kérdését az Elnök.
– Megbízható információink szerint… 200 ezer példány! – visszatért az élet a BIA Igazgatójába.
– Óóó, hát ez könnyű lesz… Egyszerű matematika!… Van 200 ezer tagunk… Osztva a 200 ezer újsággal… tehát minden tag… egy újságot… naponta… Vagyis, holnaptól megparancsolom, hogy az összes, de az összes tagunk, férfiak és nők, keljenek korán és kötelezően vegyenek egy példányt az új ellenzéki lapból!! Értettem!?
– Főnök, maga egy zseni! – ujjongott a BIA Igazgatója. – Ez azt jelenti, hogy… amikor mi mindet felvásároljuk, már semmi sem marad annak az áruló ellenzéknek!
– Végre te is megértetted! – állapítottam meg rezignáltan az Elnök. – És most indulj, akció van!
Az Igazgató már az ajtóban állt, amikor valami eszébe jutott az Elnöknek.
– És ne felejtsük el… A mieink csak megvehetik az újságot, és amikor megveszik, rögtön dobják ki… Szigorúan tilos nekik olvasniuk azt a lapot! Máskülönben, drága tesókám, tagság nélkül maradunk…
Eredetiben ezen a linken.
Nem dugták el mindenhol az új napilapot (Fotó: Vladislav Mitić/Nova.rs)
