Minden csoda három napig tart – ha pedig tovább, akkor az ingujjból, mint egy aduászt, elő lehet húzni „a kivétel erősíti a szabály”-t. A nyolcadikos magyar diákok záróvizsgájával kapcsolatban bizony szükségesnek mutatkozott a „csoda” hosszabbítása, mert az eseményt övező dolgok majdnem egy hétig elhúzódtak. Mint ismeretes, a húsz feladatot tartalmazó matematikai záróvizsgán két feladványnál a magyar fordítás nem felelt meg a szerb szövegnek, ezért az egyiknél nem a megoldókulcs szerinti volt a helyes válasz, a másik esetében pedig két megoldás is elfogadható volt, nem csak egy.

A hibás fordítás miatt kialakult káosz, amelynek a központi kérdése természetesen a „Megkapják a két pontot, nem kapják meg a két pontot?” kérdés volt, több napon át – péntektől szerdáig – tartott, és nem is szeretnék külön foglalkozni az egymásnak ellentmondó utasításokkal, amely miatt a szülők, a diákok és a tanárok is napokig teljes bizonytalanságban voltak, mivel ezt már korábban megtettem a Szabad Magyar Szó portálon.

Ehelyett egy érdekes jelenségre szeretném felhívni a nagyérdemű figyelmét: történt ugyanis, hogy a legnépszerűbb közösségi portálon az egyik pedagógusokat tömörítő csoportban született egy bejegyzés, amely arról érdeklődött a kollégáinál, hogy mi a véleményük a matematikatesztek fordításáról. Erre érkezett egy válasz, amely a Magyar Nemzeti Tanács által felkért fordító hibájának a mismásolásával kezdődött, majd azzal zárult, hogy a fenti bejegyzésnek semmi értelme sincs, kizárólag gyűlöletkeltésre szolgál. És itt álljunk meg egy szóra, mert ebből pontosan látszik, milyen szörnyű mélységekbe jutott a kommunikáció, ugyanis amikor valaki szakmai alapokon kér számon valamit, az azt kapja, hogy gyűlöletet kelt. Ahelyett, hogy a felelősségvállalásról beszélnének a pedagógusok, azok, akik a jövő generációját nevelik, tanítják, és arról, hogyan lehet elkerülni az ilyen hibákat legközelebb, egy kérdéseket tartalmazó bejegyzés szerzőjének azt vágják a fejéhez, hogy gyűlöletkeltés a célja. Kérem szépen, ez a durva, nem a kád széle…

A gyűlöletkeltést emlegető bejegyzés hajszálpontosan megegyezik a jelenlegi hatalom kommunikációjával: ha ők hibáznak, akkor jönnek azok a közhelyek, hogy hát, tessék már mondani, ki nem hibázott már az életében, és hogy aki dolgozik, az hibázik is. Amikor viszont olyan személy követ el hibát, akinek a mellényzsebében nem lapul ott a megfelelő pártkönyv, akkor bizony ő azonnal a támadások középpontjába kerül, és a hatalom összehangolt akció során igyekszik lejáratni minden felületen, ahová a keze elér (és elég hosszú az a kéz). És lehet ezt hónapokon, éveken át művelni, de amikor a szakmaiatlanság sorozatos a hatalom részéről, és előszeretettel alkalmazzák a kettős mércét, akkor előbb vagy utóbb úgy járnak a magukat leválthatatlannak és pótolhatatlannak gondoló politikusok, mint a korsó, amelyikkel sokat jártak a kútra.

A cikk nyomtatott változata a Családi Kör július 8-ai számában jelent meg.

Záróvizsga egy szerbiai általános iskolában (Fotó: N1)