Elfogadta a szerbiai parlament a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítását, ami nem kis felháborodást keltett az ország környezetvédelmi szervezeteinél, ugyanis szerintük gyakorlatilag a törvénymódosítás nem védi a folyóinkat, hanem gyakorlatilag legalizálja a most még engedély nélkül szennyező, a folyók környékén élők életét ellehetetlenítő „folyami szórakozóhelyek” létét. A törvénymódosítás kapcsán a kormány arra koncentrál, hogy az majd rendezi a mini vízierőművek kiépítését, vagyis természetvédelmi területen nem épülhetnek majd ilyen erőművek, a miniszterelnök pedig a vízgazdálkodásban tervezett befektetésekre összpontosít, 4,3 milliárd eurós környezetvédelmi beruházásról, valamint 1,5 milliárd euróról beszél, ami majd a vízellátás biztosítására fordítanak majd.

A környezetvédelmi és számos más civil szervezet képviselői szerint ez a törvénymódosítás nagyon hasonlít arra a szlovénra, amely végül nem lép majd életbe, mivel Szlovéniában referendumon döntött úgy a lakosság, nem hagyják, hogy építési területté váljanak a folyóik, tavaik partjai.

A Danas napilap szerkesztő-újságírója, Safeta Biševac a téma kapcsán írt jegyzetében felteszi a kérdést, vajon igaza van-e Aleksandar Vučić államelnöknek és Ana Brnabić miniszterelnöknek, amikor arról győzködnek bennünket, hogy annak ellenére, hogy Brüsszel már több mint egy éve egyetlen tárgyalási fejezetet sem nyitott meg Szerbiával, mi a gazdaságunk és életszínvonalunk tekintetében mégis közeledünk az EU-hoz.

– Olyan gyorsan növekszik a GDP-nk, hogy a fizetések összegét figyelve egy EU-tagországot, Bulgáriát már a jövő év elején lekörözünk, állítják. Várjuk ki a végét, majd meglátjuk.

Az elmúlt napokban van még egy téma, amely összekapcsolja Szerbiát másik uniós állammal, a hozzánk egykoron sokkal közelebb álló, testvéri Szlovéniával, amelyet bérezés tekintetében még egy jó ideig nem érünk utol – a vízgazdálkodásról szóló törvény és annak módosítása.

Janez Janša kormányának ajánlására a szlovén parlament márciusban elfogadta a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítását, amelyet az azt ellenzők azért kritizáltak, mert úgy vélték, a magánbefektetők érdekeit szolgálja. Egy referendum megtartását is kezdeményezték.

A kormány természetesen az összes kritikát alaptalannak nevezte, de a múlt hétvégén megtartott referendumon a szavazók nem kevesebb mint 86 százaléka elutasította a törvénymódosítást, és csupán 13 százaléka támogatta azt. Ami azt jelenti, hogy az elfogadott módosításokat elmosta a víz.

Az ellenzék arra is számít, hogy Janša kormánya is megy majd, de ő azt állítja, ez nem fog megtörténni. Nem lesz „dráma” a referendum eredménye miatt, egy referendumon elszenvedett vereség pedig még sohasem vezetett a kormány bukásához, emlékeztet.

Az ellenzéki szociáldemokraták vezetője, Tanja Fajon – számunkra egy jól ismert név – szerint az, hogy a kormány elbukta a referendumot annak a jele, hogy a szavazók változást akarnak, Janšának pedig le kell mondania.

A Levica (Baloldal) nevű párt vezetője, Luka Mesec azt mondja, a referendum mutatja, hogy „Szlovénia politikai téren ébredezik”, időközi választásokat akar, amelyeken Janša veszíteni fog, mondja ő. Mi történik majd Szlovéniában, meglátjuk – írja Biševac, akinek jegyzete még a belgrádi szavazás előtt íródott, de – helyesen – megállapította, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a parlament elfogadja/ta a kormány módosítási indítványát.

– Szlovéniához hasonlóan a módosítást ellenzők azt kifogásolják, hogy a változtatások a beruházóknak kedveznek, a polgároknak pedig ártanak – írja a szerző, aki emlékeztet, majdnem negyven szervezet ellenzi a törvénymódosítást, annak visszavonását kéri.

– A köztulajdonban lévő vízmelléki földterületek bérbeadásakor bevezetik a „közvetlen megállapodás” mechanizmusát, ez alapján lehet majd vízen úszó objektumokat, szórakozóhelyeket létesíteni. Ez tehát azt jelenti, még több étterem, szórakozóhely, víkendház lesz a folyók és tavak mentén.

Sokáig azt hittük, az ország, amelyben élünk vizekben, termő talajban, tiszta levegőben gazdag. Kiderül, tévhitben éltünk, amire szerencsére lassan rájövünk, ha más nem, legalább az ökológiai kérdésekben.

A másmilyen, politikai illúziókhoz úgy tűnik, még időre van szükségünk.

A Dr. Milan Jovanović Batut Közegészségügyi Intézet tavalyi jelentése szerint 50 olyan szerbiai város van, ahol nem megfelelő az ivóvíz minősége.

Nem meglepően, a legtöbb ilyen Vajdaságban van – a 43 bevizsgált közül mindössze tíz volt megfelelő.

A mondás azt tartja, a víz mindig megtalálja az útját, de Nagybecskerekig sajnos sehogy sem akar odaérni, de már vagy 16-17 éve „utazik”. Idén nyáron Mladenovac is vízhiánnyal küszködik.

Ki fogjuk-e valaha, és hogyan fejezni a nemtetszésünket? Nem okos dolog 40 fokban és a járvány új hulláma előtt tüntetést szervezni, referendumról viszont eddig csak a Rio Tinto esetében volt szó.

A tüntetés viszont egy nehezen megjósolható végkifejletű jelenség, nem csak nálunk. Még Kubán is. Elegük lett a kubaiaknak, nem tudnak már tovább órákat várni sorokban a legalapvetőbb árucikkekért. De legalább vizük van. Talán – írja Safeta Biševac.

A jegyzetet eredetiben itt olvashatják.  

(Fotó: N1)