Több százezer ember maradt egészségügyi ellátás nélkül A nem COVID-19 betegek gyógyítása a járvány idején: csak néhány év múlva tudjuk meg hány áldozata van valójában a járvány következményeinek

Van, aki hónapokat várt egy vizgsálatra, van, aki meg sem kapta a szükséges kezelést az egészségügyi intézményekben Szerbia szerte a Covid 19 járvány ideje alatt. Az egészségügyi intézmények, amelyek teljes egészében a járvány leküzdésére fókuszáltak, megfeledkeztek azokról a páciensekről, akiknek szüksége lett volna egészségügyi ellátásra, de nem koronavírussal voltak fertőzöttek. Interjúalanyaink arra is rámutatnak, hogy a járvány idején sokan halogatták az orvosi segítségkérést, így a daganatos megbetegedéseket előrehaladott állapotban diagnosztizálták náluk. Az egészségügyi rendszer egyfajta összeomlásának a következményeit pedig majd csak néhány év múlva érezzük igazán.

Az “egyszerű” páciens

A szabadkai J.L. az epéjét műttette meg Zentán a járvány ideje alatt. Azért Zentán és nem Szabadkán, ahová egyébként helyileg tartozik, mert a szabadkai kórház a Covid-rendszerben működött. A műtétért egyébként 50.000 dinárt fizetett, csak azért, mert nem a saját községéhez tartozó intézményben kért ellátást. A műtétre a felkészülést még a szabadkai kórházban kezdte meg a járvány előtt. Azt mondja, nagyon mérges, mert ugyan most már nyugdíjas, de munkaévei alatt rendszeresen fizette az egészségügyi biztosítást, most pedig a saját zsebéből kellett állnia a műtét költségeit.

G.D.-nek és egész családjának meggyűlt a baja a járvány alatt az egészségügyi ellátással.

— A járvány ideje alatt visszautasították, hogy mágneses rezonanciával megvizsgáljanak, miközben vénás rendellenességet állapítottak meg nálam korábban, szemödéma miatt. A gyermekem a kötelező oltás előtt allergia tesztet kellett volna, hogy csináltasson, de azt még magánpraxisban sem vállalta senki. A feleségem a szülés után nem érezte az ujjait a kezén, ezért magánúton kellett, hogy elmenjen vizsgálatra, ahol megállapították,hogy komoly csontosodás alakult ki nála a nyakrészen, miközben a neurológián csak azokat fogadták, akik agyvérzést kaptak. Apósom januárban hunyt el, miután három napon keresztül járta az egészségházakat infarktus előtti állapot jeleivel (zsibbadt a bal keze, fájt a mellkasa, izzadt). A harmadik napon hunyt el a Covid-rendelőben a szabadkai Harambašić utcában, miután negatív lett a Covid-tesztje és úgy döntöttek mégis elküdik a kórházba a szíve miatt. Vagyis, úgy tűnik Szerbiában csak a koronavírus miatt lehet meghalni, állapította meg G.D.

A 22 éves belgrádi Danica 2020. júniusában kapott agyinfarktust, azóta sem kapta meg véleménye szerint a megfelelő kezelést.

— Péntek volt, hánytam, szédültem és nem éreztem a bal felemet. A családom kihívta a mentőket, akik azt javasolták egyek valami édeset, mert minden tünetem a stressz miatt van. A következő két napban borzasztóan fájt a fejem,a  nyakam és a vállaim. Hétfőn megismétlődtek a tünetek, amíg vártam az általános orvosomra. Ott infúziót kaptam és hazaküldtek. Miután ugyanaznap megint rosszul lettem, kihívtuk a mentőket 19 órakor. 23.30-kor értek ki. Senki sem jöhetett be velem a kórházba, ahol két hétig voltam, de a neurológiai vizsgálatot azóta sem végezte el senki. Néhány nappal később megismétlődtek a tüneteim, pont azon a napon, amikor a fővárosban a tüntetések zajlottak. Számomra nem volt szabad hely a mentőkocsikban, ezért a családom tagjai a karjaikban vittek el a mentőállomásra. Ezt követően kezdődött a pokol számomra. Mert minden ellenőrzést a szakorvosnál beírtak, majd lemondtak, aztán új időpontot kaptam, majd azt is lemondták. Minden szövődményt, amit a stroke okozott, egyedül kezelek, életmódot váltottam. Most az a “bajom”, hogy melyik privát klinikát válasszam, ahol végre valaki megvizsgál, mert az állami kórházban nincs, aki ezt megtegye.

“Csak élet-halál kérdésekkel foglalkoztunk

Dr. Zoran Dukić, orr-fül-gégész szakorvos a közelmúltban mondott fel a Szabadkai Közkórházban, és jelenleg csak magánpraxisban dolgozik. Azt mondja, mindazokat, akiknek krónikus betegségeik voltak, várólistára tették, halasztották a vizsgálatukat. A felnőttekét és a gyermekekét egyaránt.

— Nem végeztünk mandulaműtétet, fülműtétet sem, ami a megnagyobbodott mandulák szövődménye. Vagyis ezek közül semmit sem tudtunk kezelni. Azokat az eseteket kezelték csak, ahol rosszindulatú megbetegedésre gyanakodtak, de csak a biopszia szintjén. Kezelést csak az kapott, akinek az állapota életveszélyesnek bizonyult, vagyis menteni kellett a kezeléssel az életét. Aki fulladt, ott megnyitottuk a légutakat, hogy ne veszítsük el. Ennyit tehettünk – nyilatkozta dr. Dukić.

Az orvosok és aneszteziológus szakorvosok száma csökkent, vagy azért, mert a szakemberek elmentek külföldre, vagy azért, mert a magánpraxist választották, így Dukić szerint elmondható, hogy a helyzet meglehetősen nehéz jelenleg a Szabadkai Közkórházban.

— Hiszem azt, hogy a munkaszervezést meg lehetett volna oldani másként is, nem kellett volna ilyen fokú szigorításokat bevezetni, mert az emberektől megvontuk azt egészségvédelmi rendszert, amire egyébként jogosultak – állapította meg.

Dr. Gordana Krtinić, a Szabadkai Közkórház járványügyi szakembere arról nyilatkozott, hogy milyen a jelenlegi helyzet a Közkórházban, azt követően, hogy a rendszer kezd visszaállni a régi kerékvágásba. Krtinić kiemelte, hogy jelenleg elektronikus bejelentkezési lehetőséget biztosítanak a nem Covid-betegek számára, a vizsgálatokat pedig annyi orvossal végzik, ahány éppen a rendelkezésre áll.

— Természetesen a páciensek nagyon sokat vártak a vizsgálatokra, ezért most nagyon sokan vannak a listán, mi pedig a lehető legnagyobb kapacitással és gyorsasággal igyekszünk végezni a munkánkat. Vannak olyan beutalók, amelyek prioritást élveznek, amennyiben a választott orvos úgy ítéli meg, hogy a páciens sürgős eset, nem tudja várni a saját időpontját, akkor elsődleges beutalóval küldi a szakorvoshoz. Természetesen ezek a betegek nem várnak, mindenki más pedig elektronikusan kérhet időpontot, ha a szakorvosi vizsgálatokról van szó, ismertette a jelenlegi helyzetet dr. Gordana Krtinić.

A szomszédban sem jobb a helyzet

A Horvátországban uralkodó helyzetről Tamara Marinković, az egészségügyi újságírók egyesületének elnöke beszélt.

— A járvány első és második hulláma idején a kórházakban elhalasztottak minden olyan műtétet, amely nem számított sürgősnek. Kivételt képeztek a daganatos és a dialízises betegek, hiszen az ő kezelésük egy folyamat. Mindez azonban növelte a várakozási listákat. Továbbá az emberek maguk is halogatták a járvány miatt, hogy orvoshoz forduljanak, aminek a szakemberek szerint az lesz a következménye, hogy megnő majd a rákos megbetegedések száma. A harmadik hullám idején már szélesedett a skála, ami a beavatkozásokat illeti, de minden alkalommal covid-tesztet kellett végezni. Mostanra a horvátországi helyzet normalizálódott, de az őszre várható negyedik hullám idején valószínűleg ismét alkalmazkodnak majd a helyzethez. A cél addig a védőoltás felvételének gyorsítása, Horvátországban ugyanis a felnőtt lakosság mindössze 45 százaléka vette fel az oltás mindkét dózisát, magyarázta Marinković.

Ivana Kalogjera, a horvátországi Nem vagyunk egyedül Egyesület elnöke, és a Nem vagyunk egyedül portál főszerkesztője elmondta, hogy a rákos betegek számára minden terápiát lehetővé tettek, házhoz szállították a gyógyszereket, amennyiben szükség volt rá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden szolgáltatás elérhető volt, teszi hozzá.

— A páciensek az egyesületnek arra panaszkodtak, hogy bizonyos vizsgálatokat nem tudtak elvégeztetni, akkor sem, ha a beutalóra azt írta háziorvosuk, hogy sürgős. A helyzet mostanra azonban sokat javult.  Nagy hátránya a helyzetnek azonban, hogy sok esetet nem vizsgáltak időben, aminek következtében a rákos megbetegedésekre előrehaladott állapotban derült fény. A kezelés azt követően azonban gyorsan ment. Az azonban félő, hogy sokan halogatták és nem mentek orvoshoz tüneteikkel, amelynek következményeit csak néhány éven belül érezzük majd, mondta.

Magyarországon csaknem félmillió lehet azoknak a betegeknek a száma, akik nem jutottak egészségügyi ellátáshoz a tavalyi járványos időszakban – erről Kunetz Zsombor egészségügyi elemző írt a 444.hu Röntgen című blogján.

Az egészségügyi elemző állítását a Nemzeti Egészségügyi Alapkezelő (NEAK, az Országos Egészségpénztár utóda) adataira alapozza: a szervezet 2020-as jelentése szerint a krónikus betegellátás összesített betegszáma 35,5 százalékkal esett vissza az egy évvel korábbihoz képest. Tavalyelőtt ugyanis még közel 263 ezer kórházban ápolt krónikus beteg után fizetett, tavaly azonban már kevesebb mint 170 ezer után.

A fekvőbeteg és kúraszerű ellátások finanszírozott esetszáma is csökkent, 20 százalékkal, pedig a szakértő szerint e területen a betegek száma évről évre növekvő tendenciát mutat, „ráadásul a járvány miatt több tízezer plusz kórházi kezelésre lehetett szükség”.

Kunetz összesítése szerint a járvány „előtti utolsó évhez viszonyítva minimum 433 050 beteg nem kapott kapott ellátást. Az aktív fekvőbeteg-ellátásban minimum 20 százalékkal esett vissza a kórházi kezelést igénylő, és azt meg is kapó kardiológia betegek száma.

A szívtranszplantációk csaknem 40, az egyéb szervtranszplantációk száma majdnem 30 százalékkal csökkent. Az egészségügyi szakértő szerint azoknak a számát meg sem lehet becsülni, akiknek sürgős segítségre lett volna szükségük ahhoz, hogy az állapotuk ne romoljon, vagy gyógyítható stádiumban diagnosztizálják betegségeiket, ám a járvány belobbanása után kiszorultak az ellátásból. Egy zárt, többnyire háziorvosokból álló csoportban végzett felmérésének eredményét is ismertette az egészségügyi elemző: a válaszadók csaknem 80 százaléka azt válaszolta, hogy az utóbbi időben növekedett a későn diagnosztizált daganatos betegek száma.

Ellátás és kezelés nélkül

A Belgrádi Emberi Jogi Központ éves jelentéséből kiderül, hogy a fiatalok a 2020-as évben leginkább az egészségügyi ellátásra való jogaik érvényesítésében találtak legnagyobb kihívást.

A jelentés kiemelten foglalkozik azokkal az adatokkal, amelyek hiányosak és a járványt érintik. Kiderült ugyanis, hogy egyáltalán nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy hány fiatalt teszteltek a koronavírusra, hányan betegedtek meg, hányan részesültek kórházi ellátásban Szerbiában, holott az egész év arról szólt, hogy a fiatalokat okolták a járvány terjedéséért, emeli ki a Belgrádi Emberi Jogi Központ a közleményében.

A központ kiemeli azoknak a fiataloknak a helyzetét, akik egyébként is hátrányos helyzetben vannak a mindennapokban. A járvány idején méginkább nehezített volt az élete a fogyatékkal élőknek, a mozgássérülteknek, a HIV-fertőzötteknek, a krónikus betegeknek.

Dušan Milisavljević, a niši Egészségügyi Egyete professzora Az egészségügyi ellátás elérhetősége, megelőzés és más betegségek gyógyítása a Covid-19 járvány idején című online vitaesten azt mondta, hogy minden műtétet elhalasztottak. Hozzátette, semmilyen beavatkozást nem végeztek el, amelyek nem voltak sürgősek, és ugyan sokan azt hihetik, hogy egy mandula eltávolítása vagy középfül műtét nem annyira fontos, de hosszútávon rossz kihatással van az ember egészségére. Dušan Milisavljević  hozzátette, hogy műteni nem lehet altatóorvos nélkül, őket pedig több mint egy éve bezárták a Covid-zónákba. Hozzátette, hogy világszerte rengeteg egészségügyi ellátást állítottak le, de mintegy négy hónap után elkezdtek foglalkozni az onkológiai betegekkel, így Szerbiában is.

A Demokrácia Központ kutatója, Sarita Bradaš rámutattott arra, hogy a kutatás, amelyre ebben a témában támaszkodni tudunk az az, amelyet az Egészségügyi Egyetem és a Közgazdasági Intézet közösen végzett 2020 első felében. Ez a kutatás összehasonlítja a primáris, szekundáris és terciális ellátást a járvány kitörését követő időszakban az egy évvel azelőttivel, vagyis taglalja a vizsgálatok csökkenését.

— A leginkább azokat sújtották az év első felében a szigorítások, akik 65 évnél idősebbek, hiszen emlékezzünk vissza, számukra teljesen megtiltották a közlekedést, tehát sem preventív célból nem tudtak orvoshoz menni, sem konzultációra, hiszen ezek nem életveszélyes szituációk, miközben közöttük van a legtöbb krónikus beteg. Be voltak zárva mindenféle orvosi ellátásra való jog érvényesítésének lehetősége nélkül, magyarázta Bradaš.

A kutató hozzátette, hogy az is látszik a felmérésből, hogy a megelőző vizsgálatok száma csaknem ötven százalékkal csökkent, miközben mindannyian tudjuk, hogy a prevenció mennyire fontos a daganatos betegségek esetében.

Emellett csökkent a szakorvosok által elvégzett vizsgálatok száma is, az adott terápiák száma is, nem beszélve a mentális betegségekről, amelyekből csak több lett a járvány ideje alatt, megfelelő ellátásban viszont nem tudtak részesülni.

— Ezek viszont csak az első hullám ideje alatt végzett kutatás eredményei és következtetései, tudjuk, hogy ezt követően volt a járványnak egy harmadik és egy negyedik hulláma is, amikor még több beteg volt a kórházakban és sokszorosa volt a fertőzésszám naponta. Mindennek  a következményeit majd csak a jövőben fogjuk látni, amikor az egyéb betegségek miatt lesz túlterhelt az egészségügyi rendszer – mondta Bradaš.

A megoldás itt van a „szomszédban”

A Demokrácia Központ kutatója szerint nem kell új megoldásokon törni a fejünket, hiszen nyugaton születtek jó programok és ötletek arra vonatkozóan, hogy hogyan oldják meg, hogy a nem Covid páciensek egészségügyi ellátásra való joga sem csorbuljon.

— Az egyik ilyen megoldás a magánorvosi rendelők bevonása a rendszerbe. Egy pillanatban Angliában a teljes rendszert bevonták az ellátásba, mert egyébként összeomlottak volna, miközben nálunk hetekig gondolkodtak azon, hogy majd a PCR-tesztek végezhetőek lesznek-e magánúton vagy sem. Amikor meg kellene védeni az emberek egészségét, akkor a jó példákat kellene alkalmazni. Mert ugyan az elmúlt időszakban is el lehetett menni a magánrendelőkbe, de csak azok tudták ezt megengedni maguknak, akiknek volt pénzük. Akiknek nem, azok ellátás nélkül maradtak. Ki kellene használni az internet adta lehetőségeket is és megoldani, hogy a krónikus betegek konzultálni tudjanak a terápiájukról egy online-rendszerben. Eközben arról van szó, hogy semmilyen aktivitást ezen a téren nem tapasztalunk – nyilatkozta Bradaš, aki szerint szét kellene választani az egészségügyi intézményeket és meghagyni bizonyos intézményeket, akiket a nem koronavírusos betegeket látják el.

— Az emberek féltek elmenni orvoshoz, még, ha valamilyen tünetük is volt, mert egyszerűen próbálták megvédeni magukat a fertőzéstől. Halasztgatták az ellenőrzéseiket, a várólisták pedig egyébként is borzasztó hosszúak voltak, most pedig csak még hosszabbak lettek és lesznek. Az, ami vár ránk az minden bizonnyal több súlyosabb daganatos esett, több krónikus megbetegedés, amelyeket időben kezelhettek volna. Mindezek következménye lesz, hogy a páciensek több napot kell, hogy kórházi körülmények között töltsenek, ami magával vonja azt is, hogy ezzel többe is kerül a betegek ellátása, véli a kutató.

 

Ez a cikk az Együtt az aktív polgári társadalomért – ACT című projektum keretein belül jött létre, amelyet a Helvetas Swiss Intercooperation és a Građanske inicijative szervezetek bonyolítanak le a svájci kormány támogatásával. A cikkben közölt szerzői álláspontok és vélemények nem feltétlenül tükrözik a svájci kormány, a Helvetas és a Građanske inicijative álláspontját és véleményét.