1995-ben ezen a napon kezdődött meg a horvát katonai-rendőrségi hadművelet, a Vihar. A Menekültügyi Főbiztosság adatai szerint a Krajinai Szerb Köztársaságot ért támadás során több mint 250.000 szerb kényszerült otthona elhagyására, 1.700-an vesztek oda vagy eltűntként tartják őket nyilván. Huszonhat évvel később, a menekülteknek ma is nagyon sok megoldatlan problémája van – az eltűntek ügye továbbra is megoldatlan, a háborús bűnöket nem vizsgálták ki megfelelően és sok menekült még ma is kollektív központokban él.
Nenad Abramović 1995. augusztus 4-ét a végeláthatatlan sorokról jegyezte meg. Akkor 27 éves volt, és mint az N1-nek elmondta, nem is volt vele tisztában, mi is történik velük.
„Beültünk a traktorba, a család… Az egész életünk belefér egy pótkocsiba, abba az egybe. És annak szerencséje volt, akinek volt traktora. Mert volt, akinek egy bőröndbe, vagy egy szatyorba kellett begyömöszölnie az életét”, mesélte Abramović.
Ő egyike volt a 250.000 szerbnek, akinek mennie kellett. A sorban akkor gyermekek születtek és emberek haltak meg. Útközben temették el őket, nem is tudjuk hol, mesélte. Azok, akik túlélték, főként Szerbiába jöttek, abban a reményben, hogy itt biztonságban lesznek. Slobodan Milošević azonban nem engedte, hogy a ezek a traktorok Belgrádba menjenek. A hatalomnak más tervei voltak. Milka Kajganić is erről mesélt, aki elmondta, felültek a vonatra, amin azt írta Belgrád, de édesapja meglátta, hogy az Avala egyszer csak mögöttük van, s akkor szembesültek azzal, hogy Koszovó felé tartanak. Ekkor az emberek elkezdtek menekülni a vonatról, mesélte Milka. Arkan emberei nem engedték, visszatuszkolták az embereket a vonatra, de az ő szüleinek sikerült elmenekülni.
Míg Szerbiában a Vihar hadműveletet gyászolják, addig a határ másik oldalán hangosan ünnepelnek.
A Vihar hadművelet 1995. augusztus 4-től 7-ig tartott.
