Annak ellenére, hogy már hosszú év(tized)ek óta elsősorban a közvállalatoknak olyan számlákat fizetünk, amelyek tartalmának egy részéről fogalmunk sincs, hogy mit jelentenek, csak a közelmúltban vállalkozott egy Nova Varoš-i polgár arra, hogy bíróságon tisztázza a villanygazdaság egy régi húzásának jogosságát.
Nevezetesen azt, hogy a napjainkra már mereven központosított Szerbiai Villanygazdaság velünk, áramfogyasztókkal fizetteti meg a számlák elkészítését és kibocsátását, valamint folyamatosan feltüntet egy tételt, amely az áramellátás „készenléti állapotának” (troškovi garantovanog snabdevača) költségeit fedezi.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Ezt és még néhány tételt akkor is fizetni kell, ha egyetlen kilowatt áramot sem használtunk el. Erről konkrétan sokkal többet tudnának mesélni a hétvégi házzal rendelkezők, ugyanis a téli hónapokban nagyjából fél évig egy pillanatra sem kapcsolják fel az égőt, de ennek ellenére kötelesek havonta csaknem hatszáz dinárt fizetni. A semmiért!
Ugyanakkor közismert tény, hogy a Szerbiai Villanygazdaság a mindenkori kormány jegesmedvéje, vagyis védett állata. Tehet bármit, a miniszterek minden körülmények között melléállnak. A cégben az átlagfizetés már meghaladta a százezer dinárt, s a vállalat első garnitúrájába tartozó „szakemberek” fizetését még a kormány- vagy az államfő is megirigyelhetné.
Az sem lehet véletlen, hogy ha az EPS nagyobb fejlesztést szándékozik végrehajtani, kénytelen külföldi hitelt felvenni, mert a saját felhalmozóképességéből úgyszólván semmire sem futja. A nemzetközi pénzpiacon felhajtott kölcsönt azonban vissza kell fizetni, s az sem titok, hogy erre sem az EPS, sem a Srbijagas nem képes (vagy nem is töri magát). A kezességet a kormány vállalja, annak ellenére, hogy egy-másfél évvel ezelőtt az ország első embere kijelentette, miszerint a kincstár ezután semmilyen körülmények között sem fog ilyen jellegű kötelezettséget vállalni. Még szinte a levegőben rezgett a nyilatkozat utolsó hangfoszlánya, a kormány máris bejelentette, hogy a villanygazdaság által külföldön felvett háromszáz millió euró hitel visszafizetésére garanciát vállalt.
A fentiekből is kiderül(het), hogy a szerbiai politikai csúcs kegyeit élvező közvállalat(ok) szinte bármit megtehet(nek). Ha a pénzben való dúskálást óhajtják, a parlament törvénybe foglalja a különféle, olykor érthetetlen és logikátlan adók bevezetését. Az ezt követő években a közvállalatnak, ahol egyébként a megfelelő pártkönyvecskével rendelkező, semmihez sem értő, de jól fizetett munkahelyre ácsingózók gond nélkül „munkába” léphetnek, csak az akár kényszerrel is történő behajtás a dolga, hiszen csupán arra kell hivatkoznia, hogy mindez törvényes. Pedig hatvanöt évvel ezelőtt a hittanórán azt tanultuk, hogy csupán Mózes kapta az Istentől kőbe vésve a tíz pontból álló törvényt, azóta az ilyesmiről emberek döntenek. A képviselőház működése pedig kísértetiesen hasonlít a Rejtő Jenő Sárga garnizon című kisregényében olvashatóra, ahol ötventagú népképviselet döntött a fontos kérdésekben, az pedig azt csinálta, amit Jimmy Fool mondott.
Lehet, hogy az EPS áramfogyasztók zsebéhez való viszonyulása törvényes, de nem erkölcsös.
Both Mihály
Az írás nyomtatott változata a Családi Kör 2021. július 29-ei számában jelent meg.
