Pásztor István a minap elegánsan elzárkózott „mindennemű, a sajtón keresztüli vádaskodástól, üzengetéstől” Tanyaszínház-ügyben. Méltatlannak tartja. Elsősorban önmagához(!), de – nagy ívű jóindulattal – „mindenkire nézve” is. (Micsoda dolog az már a sajtóban vitázni – ki látott már olyat?)

Pontosan azt tartja méltatlannak, amit saját nemzetitanácsos szárnysegédje és ő maga indított el. Ha ugyanis ők nem vádaskodnak és üzengetnek a Facebookon meg „nyílt levélben”, akkor semmilyen botrány nem kerekedik a Tanyaszínház körül, sőt: sokkal kevesebben figyelnek fel az idei „prasnyaságra”.

De hol is mondta ezt a vajdasági főmagyar? Nem ám a saját választóit képviselő sajtóban – azok felé „nincs több mondanivalója” –, hanem Belgrádban(!), miután Orbán Viktor bel(!)biztonsági főtanácsadójával találkozott.

Az állítólagos sajtótájékoztatón (a rezsimhű sajtó okítása ugyanis nem számít annak) nem azt kérdezte tőle valaki, hogy milyen utasítás érkezett Budapestről (hiszen az ottani kormánysajtó is aggályosnak minősítette a „nembetiltás-turnélemondatást”), hanem Pásztor – „a kérdést nem hárítva” (micsoda bátorság egy pártelnök részéről!) – kifejthette, hogy „jövőképekben” gondolkodik.

Így hát kiderült, hogy „a szót értés évek óta várat magára”, meg hogy majd „jövőképeket [nem is egyet, hanem rögtön többet is!] kialakító beszélgetéseket” fog „kezdeményezni és moderálni” – a szabadságok elmúltával. Mert ugyan kire várna? A jövőkép meg a színházi repertoár csakis egy pártelnökre tartozhat.

Most tehát mindenki pihenjen egy nagyot, szabadságok ideje van! Utána meg lesse határtalan izgalommal, hogy a pártelnök „indítvánnyal él” a jövő képeinek kialakítása végett. Addig már csak el tudjuk halasztani olyannyira hiányzó jövőképeinket – de akkor majd beléjük vetjük magunkat meg minden bizodalmunkat.

És szót értünk. Reméljük, a pártelnök is hajlandó lesz szót érteni a vele egyet nem értőkkel is (ami évtizedes nem-szokása). Mert különben minek is élne indítvánnyal, hiszen elég lenne pártdekrétummal (meg a teát rummal) előírni a jövőképeinket.

Se többet, se kevesebbet.

„Színház az egész világ” – és minden traktorra sok szerep vár; Shakespeare után, szabadon (Illusztráció-montázs: Tanyaszínház + SZMSZ)