Előre bocsátom, nincs semmi ellenszenv sem harag bennem Bicskei Zoltánnal szemben, hiszen a több mint 40 éves ismeretségünk alatt sok mindenben egyetértettünk, de voltak kérdések, amelyekben ellentétes álláspontokat képviseltünk, azokat képesek voltunk megvitatni, majd kölcsönösen elfogadtuk érvrendszereinket, minden hátsó szándék nélkül tiszteletben tartottuk egymás véleményét. Így vagyok ezzel az augusztus 9-én megjelentetett írásával is. Remélem, a most papírra vetett gondolataimat ő sem fogja személye elleni támadásként megélni, ugyanis ez az én – igaz, az övével szöges ellentétben álló – véleményem.
Számomra minden művészetnek, a szórakoztatás, a szép és jó bemutatása mellett, feladata az is, hogy görbe tükröt állítson a társdalom, valamint annak fejlődésért felelős személyek elé. Ráadásul számomra nem létezik abszolút (eredendő) jó, ahogyan abszolút (eredendő) rossz sem, ezért értelmetlennek tartom, hogy akár címben megjelentetve mondjunk arról ítéletet, hogy megbukott vagy sem (e pillanatban) a Tanyaszínház.
Engedtessék meg nekem, hogy én is a Szent Könyvek segítségét kérjem, jelesül a Bibliáét (még akkor is, ha az én hitem nem katolikus, nem izraelita, de még más régi, esetleg újabbnál újabb egyházakhoz sem köthető, hiszen a hitvilágom az ősmagyar transzcendens világszemlélet meg a legújabb tudományos – fizikai, csillagászati stb. – felfedezések egyvelegéhez áll legközelebb).
Biztosan ismerik valamennyien a Bibliából (de valami hasonlót találtam volna más vallás Szent Könyvében is) a Teremtés könyvét, abból (Ter 2.9) azt is tudjuk, hogy a Teremtő megalkotta a jó és rossz tudás fáját, amelynek gyümölcséből evett Éva és Ádám is, de sehol sem lelhető fel egyetlen utasítás sem, hogy őket, esetleg utódaik közül bárkit felhatalmazott volna azzal, hogy különbséget tegyenek a jó és rossz között, illetve ítélkezzenek az általuk rossznak tartott cselekedet vagy ember felett. Talán emiatt kell említeni még Noé idejét (Ter 6) vagy Szodoma és Gomora példáját (Ter 18-19) hiszen az úr nem bízta az emberre a rossz megítélését, valamint annak büntetését, ráadásul ugyanebben a részben Lót még a vérfertőzés miatt sem lett megfeddve, pedig így jött létre a moábiták és az ammoniták népe. A végére maradt a talán legékesebb példa, hiszen akkor a Mózesnek tulajdonított Ószövetséget is be kellene tiltani, hiszen több helyen is ecseteli (igaz, nem görbe tükör formájában) mindazokat a rossz cselekedeteket, amit a régi időkben a gyarló emberek elkövettek.
Mindezek alapján számomra nem mondhatja ki senki, hogy a Tanyaszínház társulata a rossz megtestesítője, számomra sokkal inkább elítélendők a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Szövetség elnökeinek megnyilvánulásai, akik minden (törvényes és erkölcsi – hitbéli) felhatalmazás nélküliek, de azt is megkockáztathatom, ezek a személyek Istent szerettek volna játszani.
Habár mindezt lejegyeztem, mégis felnéztem az égre, sem a Napot, sem pedig a Holdat nem sikerült eltérítenem, pedig mindezt nagyon sokan előrevetítik, de higgyék el, az nem a Tanyaszínház miatt fog bekövetkezni!
