Ezzel a címmel jelent meg nagyinterjú Pásztor Bálinttal az Index.hu-n. A Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti frakcióvezetője, Szabadka város képviselő-testületének elnöke az interjúban beszél többek között arról, hogy néha Szerbiának szurkol, de a magyar himnuszt énekli, arról, hogy van-e példaképe, de az aktuális beruházásokról is szó esik. Az Index.hu a címoldalon hozta az interjút, amelyet bevezetőjében exkluzívként vezetett fel. A teljes interjút itt olvashatja, mi most néhány kérdésre adott válaszát idézzük csak.

Index.hu: Melyik politikus a példaképe?

Egyik sem. Nem vagyok bálványimádó. Akár a múltba visszapillantva, akár a kortársak közül igyekszem mindegyiktől tanulni, de egyiküket sem tartom példaképemnek – fogalmaz lapunknak Pásztor Bálint.

Index.hu: Afféle kentaurjelleggel, kettő vagy akár több politikusból sem lehetne összegyúrni az ön példaképét?

Ilyen elegy sincs. Engem többféle hatás ér. Igyekszem mindenkitől tanulni, sokat mozgok különféle emberek, nem csak politikusok között, de annyira erős hatással két vagy annál valamivel több ember sincs rám, hogy politikusi példaképeimnek tartanám őket.

Index.hu: Melyik válogatottnak szurkol?

Ott voltam 1997-ben Belgrádban, amikor a budapesti 1–7 után 5–0-ra kikaptunk az akkori Jugoszláviától. A meccs előtt a szerb szektorban elénekeltem a magyar himnuszt. Hozzá kell tennem a történethez, hogy nem az égő fáklyát a rendőr arcába nyomó „szurkolókról” hírhedt szerb kemény mag, hanem a szelíd szerb szektor tagjai közt voltam, és buzdítottam a magyar csapatot, sajnos szerény sikerrel. Ugyanakkor a lokálpatriotizmusom határtalan. Teszem azt, ha szerb színekben bírkózna egy vajdasági magyar egy, a magyar válogatott színeiben bírkózó anyaországi magyarral, akkor Szerbiának szurkolnék. Hogy ebből a szurkolói kavalkádból a helyi sajátosságokra is rávilágítsak: a szerbek immár természetesnek tartják, ha egy vajdasági magyar egy Szerbia–Magyarország meccsen Magyarországnak szurkol. Hiszen egy boszniai vagy akár horvátországi szerb nagy valószínűséggel egy Szerbia–Bosznia-Hercegovina vagy Szerbia–Horvátország meccsen Szerbiának drukkol.

Index.hu: Ön az első vezető beosztású magyar nemzetiségű politikus, aki kimondja, hogy a szerb–magyar határon araszolva napi szinten szakad fel több ezer torokból, hogy: Megint a magyarok totojáznak! És a totojázás szót ki-ki a habitusa, meg a tűző napon, tömött kocsisorokban araszolva töltött órák számával felszorozva helyettesítse be más kifejezéssel.

Azonban úgy teljes a kép, ha azt is figyelembe vesszük, hogy nem mindig a magyar iratkezelő rendőrök és vámosok miatt torlódnak fel a kocsisorok, hanem olykor a magyarok dolgoznak gyorsan, míg a szerbek lassan.

Index.hu: Tegnap éjjel is így jártam az M5-ös autópályán, Szabadka felé tartva. A magyar oldalon, Röszkén néhány percen belül végeztem, míg a szerben, Horgosnál meglehetősen hosszasan várakoztam. Múltkor egy Szabadkán lakó, ám zömében Szegeden dolgozó informatikus-mérnök srác fakadt ki az autója mellett állva, amikor is állítólag az összeomlott schengeni beléptetőrendszer lefagyása miatt nem lehetett Magyarországra belépni, de még kilépni sem. Mondta, hogy nem igaz, hogy 2021-ben ennek így kell működnie, hisz számtalan fejlett technológiai megoldást lehetne alkalmazni.

Konkrétan mire gondol?

Index.hu: Akár szinte teljesen automatizált, emberi erőforrást csak alig igénylő határbeléptetési rendszer kiépítésére.  Számítógépes arcfelismeréssel, mesterséges intelligencia bevetésével a sofőr és utasai is ellenőrizhetővé válnának. Magát a járművet is végig lehetne pásztázni kívül-belül, mint a poggyászt a reptéren. A z Európai Unió tavaly februárban kiadott állásfoglalásában a számítógépes arcfelismerést ugyan fő szabályként egy időre felfüggesztette, de azt alapvető közérdekből engedélyezte.  Arról van tudomása, hogy akár szerb, akár magyar, akár közös kormányzati megbízásából készülnek ilyen témájú tanulmányok?

Nincs, de teljesen kizártnak sem tartom, hogy ne készülnének ilyen tanulmányok, hisz az ilyen számítástechnikai szakpolitikai kérdések nem az én asztalom. Én másban látom a megoldást. Olykor a múlt dicsőséges korszakába visszanyúlva építhetjük a jövőt. Például a kötött vasúti pálya fejlesztésében. Ennek a régiónak az egyik aranykora a XIX. század végi vasútépítéssel futott fel. Jelenleg zajlik a Szeged–Szabadka-vasútvonal helyreállítása, egyben korszerűbbé tétele. A cél, hogy vonattal negyven perc alatt meg lehessen tenni a Szeged-Szabadka távot, természetesen mindkét irányba. A régióban ingázók, de akár a Budapestről Szabadkára vagy onnan még délebbre tartók a már most szinte folyamatosan óránkénti járatsűrűségű Budapest–Szeged vasúti összeköttetésnek köszönhetően vélhetően tömegesen váltanak autóról vonatra. Mindez nem csupán egy környezetkímélőbb közlekedési mód, hanem a közúti határátlépésen a jelenlegi torlódásokat is gyéríti.

Index.hu: Ön nemcsak politikus, hanem jogi egyetemi oktató is. Miért foglalkozik ezzel is?

Hogy 15-20 éven belül ne tűnjenek el a vajdasági magyar jogászok. Nagyon sokan Magyarországon folytatják a jogi tanulmányaikat, ráadásul az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Kara jó ideje elég ellenségesen viszonyul a magyar nemzetiségű hallgatóihoz.

Index.hu: Ez egyféle kimondatlan diszkriminációt jelent a nyelvi akadályok miatt?

Az Újvidéki Egyetemen belül a jogi kar az egyetlen, amely annak ellenére, hogy jogszabályi kötelezettsége van, immár több mint tíz éve visszautasítja azt, hogy magyar nyelven megszervezze a felvételi vizsgát. Pedig jogerős bírósági ítéletek is kötelezik minderre.

Index.hu: Törvényi szintű előírást szeg meg ezzel az újvidéki jogi kar?

Vajdasági tartományit. Ugyanis az Újvidéki Egyetemnek Vajdaság tartomány az alapítója.

Index.hu: Pont egy jogi egyetem követ el ilyen súlyosan diszkriminatív jogsértést? 

Így van.

Index.hu: Édesapja, Pásztor István, a VMSZ elnöke támogatta vagy inkább lebeszélte volna, hogy hozzá hasonlóan politizálni kezdjen?

Nem próbált egyik irányba sem befolyásolni. Ő 1996–2000 között szövetségi parlamenti képviselő volt. Az nyilván hatott rám, hogy a kilencvenes években ­– amikor még korántsem volt olyan, mondhatni, idillikus a viszony a többségi szerb nemzet és a kisebbségi magyarság között, mint napjainkban – ő akkor is a vajdasági magyarok jogaiért küzdött. Azonban édesapámtól függetlenül is mondhatnám, hogy minden kisebbségi, ha megszólal a közügyekben, akkor egyben politikus is. Majd Belgrádban voltam joghallgató a kilencvenes évek második felében, a végül Szlobodan Milosevics rendszerét megbuktató ellenzéki tüntetések és a NATO-bombázások alatt is. Akkor pedig minden szerbiai politikussá is vált.

Pásztor Bálint (Facebook)