A német választásokhoz közeledve megszilárdult a Szociáldemokrata Párt (SPD) pozíciója, és beérte a posztmerkeli kereszténydemokratákat. Az alábbi írásunkban azt elemezzük, mik lesznek a választások kulcstémái.
A legújabb felmérések szerint a Németország Szociáldemokrata Pártja már utolérte a Kereszténydemokrata Unió és a Bajor Keresztényszociális Unió szövetségét (CDU/CSU), és mindkét párt 22 százalékon áll, míg a Zöldek 17 százalékot érnének el, ha a napokban zajlanának a választások, a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) 13 százalékot zsebelne be, míg a baloldali párt, a Die Linke mindössze 7 százalékot kapna, a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) pedig a Die Linkét megelőzve 11 százalékot. Persze az említett pártokon kívül még 40 kisebb párt is indul a szeptember 26-án tartandó választásokon, mint például a Szerelem Európai Pártja vagy az Emberi Világ nevű párt, ezeknek azonban semmi esélyük nincs bekerülni a Bundestagba.
A fenti eredmények fényében nehezen képzelhető el, hogy ismét egy CDU/CSU-SPD koalíció jöjjön létre, de egy CDU/CSU-Zöldek vagy egy SPD-Zöldek koalíciónak is alig van esélye, azonban egy SPD-Zöldek-Die Linke koalíció már reális lehet.
És hogyan állnak a pártok kancellárjelöltjei? Egyes felmérések azt mutatják, hogy Olaf Scholz, az SPD jelöltje 41 százalékot kapna és mérföldekkel megelőzné Armin Laschetet, a CDU/CSU jelöltjét, aki csupán 16 százalékon áll, és így nagyon kevéssel a Zöldek társelnöke, Annalena Baerbock előtt, akire a választók 12 százaléka szavazna. Ezzel ellentétben egy másik felmérés, jelezül a Frankfurter Allgemeine Zeitung kutatása azt mutatja, hogy Laschet képes lenne 43 százalékot szerezni, Scholz pedig ezen felmérés szerint csak 36 százalékot kapna és Baerbock 25-ot.
Programok vitája
Lendvai Pál, a bécsi Der Standard publicistája arra hívta fel a figyelmet, hogy a modern politikai felfogásban inkább a személyiségeknek van jelentőségük, mint a pártok programjainak. Nem biztos, hogy ez így van.
Egyik előző cikkünkben a vezető német pártok kancellárjelöltjeiről volt szó, most pedig nézzük meg, mit tartalmaznak a vezető német pártok programjai. Ez azért is fontos, mert szinte kizárt, hogy egy párt szerezne annyi szavazatot, amely elég a kormányalakításhoz, ezért viszont koalícióra lesz szükség, ami megegyezést követel bizonyos programokban. A legfontosabb témákban azonban nagyon széthúznak a pártok.
Menekültek: Veszélyesek-e vagy sem?
A migráció fontos kérdés a német választási küzdelemben. Miután a Zöldeknek már sikerült egy Klímavédelmi Minisztérium felállítása, most azon vannak, hogy egy új kormányban legyen egy Migrációs-, illetve Bevándorlási Minisztérium is, amit már 2016-ban, a menekültválság idején is követeltek.
A Zöldek programja ezen kívül a migrációs politika új keretek közé ültetését is megkívánja, mert szerintük elfogadhatatlan, hogy a németek a migránsokat továbbra is „veszélyesnek” tekintsék. Lehet, hogy a Zöldeknek ebben a kérdésben sikerük lenne egy SPD-Zöldek vagy egy SPD-Zöldek-Die Linke-koalícióban, de nem valószínű, hogy a kereszténydemokratáknál ezzel sikeresen házalnának.
De a migráció kérdésében az afgán válságnak döntő szerepe van. Ez a kérdés azért is fontos, mert a mostani kormány bejelentette, hogy hajlandó lenne 40-50 ezer afgán menekültet befogadni.
Afganisztán érzelmileg is terhelt témát hoz a választási kampányba, mert sokan igyekeznek elkerülni azt a szót, hogy „menekültpolitika”. A „2015-ös hibákat” nem szabad megismételni, amikor Németország egymillió menekültet fogadott be, figyelmeztet Laschet, akit azonban pártja erősen bírált e kijelentése emiatt. Scholz rugalmasabban fogalmazott a problémáról: „Ezúttal gondoskodnunk kell arról, hogy azok, akik Afganisztán szomszédos országaiban keresik a védelmet, ne maradjanak egyedül, ahogy ez gyakran megtörtént a múltban.” Pontosabban fogalmazva: az EU-nak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy azok, akik Afganisztánból menekültek, ne kerüljenek Európába.
Ránk olvad a klíma
Németországban június óta szigorú éghajlatvédelmi törvény van érvényben. A törvény bevezetésére azért volt szükséges, mert egyrészt az EU fokozta a globális felmelegedés elleni küzdelmet, másrészt az Alkotmánybíróság az eddig érvényben lévő nemzeti éghajlatvédelmi jogszabályokat nem tartotta megfelelőnek, sőt igazságtalannak bélyegezte le a jövő generációival szemben. Az új szabályok előírják, hogy Németország 2030-ban legalább 65 százalékkal kevesebb üvegházhatású gázt bocsáthat ki 1990-hez viszonyítva, és az országnak már 2045-re szén-dioxid-semlegesnek kell lennie, és nem 2050-ig, mint ahogy azt korábban tervezték.
Az autópályákon eddig megengedett korlátlan száguldozás is érinti az éghajlatváltozást, hiszen az üvegházhatású gázok kibocsátása hatással van a környezetre. A sebességkorlátozásnak – amelyet a Die Linke támogat, a szociáldemokraták pedig elfogadhatónak tartanak – a célja a zaj csökkentése, valamint az elektromos rollerek és a biciklik előnyben részesítése.
Honnan érkezik a nyugdíj?
Egy másik fontos kérdés a választási kampányban a nyugdíjkorhatár kitolása, valamint az állami nyugdíj és az öngondoskodás arányának meghatározása.
A 67 éves nyugdíjkorhatár bevezetéséről nincs nagy különbség a pártok között, bár az FDP rugalmasabban kezelné ezt a határt, míg a Die Linke a 65 éves korhatár mellett áll ki.
Különbség van azonban a nyugdíjak pénzeléséről. Míg a CDU/CSU és az FDP a három pilléren nyugvó, azaz az állami, az egyéni és a munkaadói hozzájárulásokat követeli, a baloldali pártok az állam nagyobb hozzájárulása mellett foglalnak állást. Ez viszont csak úgy lenne lehetséges, ha az állam új adókat vezetne be, vagy megemelné a jelenleg érvényben lévő adókat. Az Unió, az FDP és az AfG elutasítja viszont a vagyonadó újbóli bevezetését azzal az indokkal, hogy az veszélyezteti a munkahelyeket és a vállalatok versenyképességét. Az SPD, a Zöldek és a Die Linke viszont a vagyonadó újbóli bevezetést szorgalmazza. Ellenben a családi vállalkozások a vagyonadóról szóló terveket a magántulajdon elleni támadásnak tekintik és ezért elutasítják. Szerintük ugyanis ez az adónem a termelési létesítményeket és a befektetési tőkét sújtaná, és megfosztaná a vállalatokat a következő válság túlélésének alapjától. Ugyanez vonatkozik az öröklési illeték növelésével kapcsolatos megfontolásokra is.
Elköteleződni… Mi mellett?
Olaf Scholz a kancellárjelöltek egy vasárnapi esti vitán azt mondta, hogy egy koalícióban minden pártnak egyértelműen el kell kötelezni magát a NATO iránt. A Zöldek kancellárjelöltje, Annalena Baerbock hasonlóan nyilatkozott.
Nem ezt gondolja azonban a Die Linke.
„A NATO iránti egyértelmű elkötelezettség valójában azt jelentené, hogy szavazatot adunk egy háborús szövetségnek” – mondta Susanne Hennig-Wellsow, a Die Linke társelnöke. Az SPD-nek és a Zöldeknek az afganisztáni misszió társtámogatóiként inkább „el kellene gondolkodniuk azon, hogyan akarják átrendezni saját kül- és biztonságpolitikájukat”, tette hozzá.
Téma-e a koronavírus?
Armin Laschet ellenezi, hogy a járvány választási téma legyen, mondván: „ A vakcinákról szóló polémia és a párttaktikai megfontolások megsemmisíthetik választók bizalmát”. Karl Lauetrbach, az SPD egészségügyi szakértője hasonló véleményen van erről: „A koronavírus-járványt ki kell zárni a választási kampányból. Itt mindannyiunknak össze kell tartanunk”.
Az ellenállás ismét balról érkezik. „Abszurdum”, mondja Matthias Höhn, a Die Linke tagja, hogy ki keljen vonni a pandémiáról szóló vitát egy demokratikus választás témái közül. A Die Linke szerint ugyanis csak a vitás kérdések megbeszélése vezethet megnyugtató eredményre.
Annalena Baerbock és Armin Laschet üdvözlik egymást a kancellárjelöltek legutóbbi vitáján. Olaf Scholz félrenéz. (Fotó: Michael Kappeler/Reuters)
