Jött és elmúlt szeptember elseje, a tanítás megszervezését érintő kérdések némelyike viszont továbbra is megválaszolatlan maradt. Vesna Andrić a Danas napilapnak írt kommentárjában úgy fogalmaz, hogy a tanév kezdetétől a naivabbak azt várták, hogy az eddig járványügyi tapasztalataira hagyatkozva a hatalom megoldásokat kínál majd a nagyszámú felmerülő problémára.

– Ehelyett, a diákok visszatérése előtt nem sokkal, megérkezett a járványügyi szemafor (a színei határozzák majd meg, hogyan működik egy adott iskola), a járványügyi helyzet felméréséhez szükséges paraméterek (amiről nem világos, hogyan követik majd, ha nem lesz rendszerszintű tesztelés), a javaslott járványügyi intézkedések (amelyeket nem is kell annyira betartani) és még sok minden, ami arról árulkodik, hogy a korona megjelenése óta a harmadik iskolaévet is felkészületlenül kezdjük.

Az oktatási intézményekhez eljuttatott utasításokból az látszik, hogy az illetékesek szándéka, hogy a diákok minél tovább a tantermekben tanuljanak.

Ez kiváltképp az elsőtől a hatodik osztályos diákokra érvényes, akik számára nem is terveznek teljes mértékben online oktatást.

A járványügyi helyzet viszont újra romlik, és nem kétséges, hogy hétről hétre több iskola kerül át a zöld zónából a sárgába és a vörösbe.

Ha tudható volt, hogy elkerülhetetlen az online oktatás, nem világos, az állam miért nem biztosította a megszervezéséhez szükséges műszaki feltételeket, hogy a gyerekek zavartalanul tudjanak rész venni azon.

Miért nem vettek az iskoláknak legalább kamerákat, amelyek keresztül a gyerekek „élőben” követhetnék otthonról az órákat?

Miért nem vettek ki részeket a tananyagból, és miért bízzák megint a tanítókra, hogy melyik 20 százalékát dobják ki a tananyagnak?

Nagyon is tisztában van vele az oktatásügyi hatalom, hogy mit és miként dolgoztak az elmúlt évek során az iskolák.

Hogy sok leckét átugrottak, miközben a naplóba beírták azokat.

Hogy voltak tanítók, akik „belehaltak”, és voltak, akik csak kiosztották a tananyagot és arra vártak, hogy a diákok egyedül sajátítsák el azt.

Az oktatásügyi minisztérium tudatában van annak, hogy ajándékba osztogatták a jegyeket és hogy mennyire értelmetlen volt a „távosztályozás”.

Azt is nagyon jól tudja, hogy mennyi „lyuk” van a tudásban.

Ezt a mindenkori legkönnyebb kisérettségi anyaga is bizonyítja.

De teljesen lényegtelen, hogy mit tud, amikor állandóan a tagadás és a problémák elbagatellizálásának stratégiáját választja és annak látszatát kelti, hogy a hazai oktatási rendszer fantasztikusan szerepelt a pandémia alatt.

Már annyira jó nekünk, hogy azt a tantermekben a nemzeti himnusz Youtube-ról történő meghallgatásával kell megünnepelnünk Szerbia-szerte – írja Vesna Andrić.

A jegyzetet eredetiben itt találják.

 

Az iskola már nem iskola

Az iskolakezdés napján jelent meg – ugyancsak a Danasban – Ivan Vučković filozófiatanár jegyzete is, aki szerint az, ahogyan a mostani tanév kezdődik, sok mindenre hasonlít, csak már iskolára nem.

– Hosszú ideje tanítok filozófiát középiskolában, ennyi tapasztalattal megállapíthatóm a következőt –abból, amit a tantestületi üléseken hallottam az iskolakezdésről egy dologra tudok következtetni – az iskola már nem iskola, és kérdés, mikor lesz újra az.

Senkit sem érdekel, a diák mit és hogyan ért meg, mire képes, hogy érzi magát…

Csak meg kell felelni az előírásoknak – ma jobban, mint bármikor – maszkot hordani, beírni az órát, elküldeni a munkatervet, válaszolni a mailekre, rész venni, a sokszor értelmetlen, online képzéseken, valamelyik csoport tagja lenni, jelentéseket írni, elküldeni a pedagógusnak a jelentést…

Közelébe se járnak a lényeges dolgoknak.

Az oktatásügy kómában van, az oktatás nem más, csak sima formalitás.

A sok fától – nem látjuk az erdőt…

Ez pedig, és ez a legszomorúbb, sokszor nem is érdekel bennünket.

A gyerekek gyakorlatilag magukra vannak hagyva. Nincs helye a komoly munkának. A formális előírások mindenre rátelepedtek. Az óra, mint olyan, már nem fontos. Ennek ellenére szerintem továbbra is a tanóra a legfontosabb. Az mindennek a lényege, és én továbbra is így dolgozom. Másképp nem is lehet tudásra szert tenni. Minden, ami az órán kívül történik, csak egy szappanbuborék – írja a filozófiatanár.

Eredetiben ezen a linken.

(Fotó: N1 illusztráció)