Szabadka, reggel 8 után néhány perccel, két idősebb ember, egy férfi és egy nő beszélget az újságos előtt. – Ej, Bane… Este kilenctől hajnali fél hatig tévéztem. Akkor meg már minek lefeküdni aludni… Tudod, kezdődött a Zadruga.

Aki ráfutott valaha, vagy esetleg rendszeresen nézi, tudja, miről van szó. Aki nem, annak csak dióhéjban annyit, hogy a rózsaszín tévén a napokban kezdődött az ötödik évadja annak a valóságshownak, amiben már (szinte majdnem) minden volt: fenyegetés, verekedés, a káromkodásról és egyéb műveletlenségekről nem is beszélve.

Nenad Kulačin újságírót, a Dobar, loš i zao tévéműsor/podcast egyik szerzőjét is megihlette ez a valóságshow, az új évad kapcsán írt a Danas napilapnak.

– Ha hinni lehet a felméréseknek, az isteni népünket jobban érdekelte, ki megy be Mitrović Fehér házába Šimanovciban mint Joanikije mitropolita beavatása.

A régió programtörténetének legszörnyűségesebb, legprimitívebb, legocsmányabb és legundorítóbb tévés formátumáról van szó.

Káromkodások, veszekedések, verekedések, szilikon kilók és még több szilikon, mérhetetlen mennyiségű alpáriság, szex és perverzió jellemzi azt, amire a Pink tulajdonosa, de Szerbia elnöke, Aleksandar Vučić is a legbüszkébb.

Az előttünk álló kilenc hónapban, Szerbia nagy része, az említett elnök szavazóbázisa, élvezettel követi majd a mindenféle perverziót, és aktív részvevője lesz a már többször megismétlődő, Szerbia felett elkövetett bűntettnek.

Miért a Zadruga a legfontosabb állami projekt?

Azon egyszerű oknál fogva, hogy a célja az emberek tömeges hipnotizálása, akiket csak egy-két percre ébreszt fel az azonos nevet viselő híradó, amelyben a Pink egy újabb adag Vučićot és az ő zsenialitását adja nekik.

Szinte hihetetlen, hogy az a Mitrović meg a Vučić mennyire faragatlan, neveletlen és figyelmetlen, ugyanis nem létezik az a határ, amelyet ne lépnének át saját túlélésük érdekében.

Az országnak, ahol egy este alatt – a Zadruga döntőjének estéjén – több pénz gyűlik össze mint a beteg gyerekeket segítő humanitárius akciókon összes tudnak gyűjteni, a komoly problémánál is nagyobb baja van.

Az a Mitrović a mérgezéssel és a kultúra ellen elkövetett bűncselekménnyel elképesztő mennyiségű pénzt zsebel be és mindezt a nép tudatlansága miatt, amelyhez mi mind tartozunk és közösen megyünk tönkre.

A mindenkori magyarázatuk Dragan Đilas.

Állítólag ő hozta be a valóságshowt Szerbiába, az ő hibája. Ennek analógiájaként viselkedésükkel Mitrović és Vučić azt bizonyítják, hogy rosszabbak Đilasnál, holott arra törekednek, hogy szentként mutatkozzanak.

Hogy van az, hogy ennek a jól bejáródott párosnak, amely Dragan J. Vučićevićtyel és Milomir Marićtyal kiegészülve alkotja a Szerbia feletti médiatortúra aduászát, nem jutott eszébe, hogy valami normális és minőségi műsort készítsen, és ne a pornográfia, prostitúció és erőszak felvonulását?

A szerb apokalipszis négy lovagja megértette, hogy a kultúra, tudás és képesség nem hoz szavazatokat. Azok az emberek a legbiztosabb szavazók, akik a fejüket bólogatásra és nem gondolkodásra használják.

Ezért a Zadruga a legsikeresebb állami projekt. Rengeteg pénzt termel, sok szavazatot és Vučićot hatalmon tartja. Nem hiszik? Csak képzeljék el azt a helyzetet, amikor fizetős tartalommá válna a Zadruga.

Mennyi belebolondult ember fizetne, csak hogy nézni tudja?

Az állam, természetesen, hallgat és ámenez. A teljes rendszer és az intézmények is a Zadruga védelmét szolgálják.

Nekünk komoly gondjaink voltak, amikor csevapot vittünk a stúdióba, azzal akartuk megmutatni, hogy nem hiszünk Vučić fantazmagóriáiba, hogy ott valamilyen Zicer emberi húsból készült csevapot akart enni, és Velja Nevolja küldött is neki.

Az a Pink hét napon át folytatott kampány ellenünk a csevapok miatt, az viszont teljesen okés nekik, hogy az ő programjaikban a többszörösen, jogerősen elítélt személy „elaltatja” a lányt „spanyol nyakkendő”-t alkalmazva rajta, vagy a tömegverekedések és a  perverzió is. Az elfogadható, a csevapok viszont nem.

És itt nem a csevapról vagy a Zadrugáról van szó. Hanem arról, hogy Szerbia epedezik a normalitásért.

Egyetlen normális országban sem lehetséges olyan emberek nyilvános szereplése, akik saját népüket terrorizálják azzal, amit tesznek az utóbbi tíz évben. Ezt valaki megengedte, lehetővé tette és valaki ezt nem bünteti. Az a valaki pedig  tudjuk, kicsoda – Aleksandar Vučić.

Nélküle is létezne Mitrović is, Marić is és DJV is, de nem lenne nekik megengedve, hogy olyan vadállattá váljanak, amilyenné váltak. Léteztek ők Vučić előtt is, mégsem voltak ennyire arrogánsak és gátlástalanok.

Az ő viselkedésük olyan, mint azé a gazdáé, aki semmivel sem törődik. De miért is törődnének, amikor az állam egy el nem apadó forrás. Mitrović nem fizetett adót az országnak. Neki volt a legnagyobb adótartozása, és akkor többmillió eurót kapott az államtól, amivel támogatták abban, hogy külföldön is terjeszkedni tudjon a műsora. El tudják képzelni, miről van szó. Az elnök erre pedig csak annyit mond, hogy – hát, és!

Abszolúte fogalmam sincs, hogyan lehetne harcolni e gonosz ellen. Egyedül vagyunk a sötétben.

Senki még meg sem próbál tenni valami, hogy megjelenjen az értelem hangja. Síri csend. Az asztalon pedig drága borok, kaviár és bifsztek. Oké, néha mortadella a motorháztetőn. Ilyen ma Szerbia. Bárki, aki úgy érezné, hogy le tudná győzni ezt a gonoszt és a jövő felé tudná vezetni Szerbiát, bármilyen nehéz is legyen ez, meg kell, hogy ígérje, hogy gyökerestül kiirtja ezt a gonoszt. Szerbia soha többé nem hasonlíthat Vučić, Mitrović, Marić és DJV hozományára – írja Kulačin.

Eredetiben itt.

(Fotó: Pixabay illusztráció)