Hibert Szilvia közel két évtizede dolgozik óvónőként Szabadkán. A kedvesség, a türelem és az odaadás mellett a kreativitás is hosszú évek óta a hivatása alapvető fegyverét képezi. Nincs ez másként a hobbijával kapcsolatban sem – a főállásban anya és feleségként működő óvónő gombóckészítésbe és értékesítésbe kezdett.

Szilvia gyermekkorában nagyon sok időt töltött a nagymamájánál, aki nemcsak ügyesen mozgott a konyhában, de a tésztákkal is kifejezetten jól bánt. A puha fonott kalács, az édes fánk és a porcukorral hintett gombócok általában szerdán és pénteken kerültek az asztalra.

Honnan ered a gasztronómia iránti különleges érdeklődésed?

– Gyermekkoromban nagyon sok időt töltöttem a nagymamámnál, aki imádott sütni-főzni és a konyhában sündörögni, azt hiszem, nekem innen ered a gasztronómia iránti különleges érdeklődésem. Nála a hagyományokhoz és szokásokhoz híven minden szerdán és pénteken tészta került az asztalra. Ezek közül a kedvencem a pirított kenyérmorzsába hempergetett, szilvalekvárral töltött gombóc volt. Az édesített prézliben rendszerint nekem kellett megforgatnom a gömbölyű édességet. Óriási feladatnak tűnt, mindig örömmel csináltam. Az orrunknak kedves illatokat a hozzá párosult emlékkel máig nem feledem. Idővel unokából édesanyává cseperedtem, a gyermekeim azonban nem ismerhették meg a nagymamámat, én viszont ennek ellenére szerettem volna megmutatni nekik azt, hogy milyen is igazi, vajdasági konyha.

Ez volt az apropója annak, hogy gombócgyártásba és értékesítésbe kezdtél?

– Gyakorlatilag igen. Mindenféle nagyképűség nélkül azt kell mondanom, hogy már az első alkalommal készített gombócok is – amelyek akkor még csak lekváros és csokikrémes ízben készültek – nagyon finomra sikeredtek, a család pedig pillanatok alatt el is fogyasztotta. Ekkor fogalmazódott meg bennünk a gondolat, mi lenne, ha többféle ízben értékesíteni kezdenénk őket. Először csak a legközelebbi rokonoknak, ismerősöknek továbbítottam pár fényképet, akik közül kivétel nélkül mindenki el volt ragadtatva a kerek, töltött édesség kinézetétől. Ennek nagyjából három éve. Akkoriban minden este egy-egy új ízen dolgoztam, a családom azokban a napokban szinte csak gombócot vacsorázott. Igazából nekik köszönhetem, hogy ma itt vagyok, mert önzetlen támogatásukkal és néha kegyetlen őszinteségükkel segítettek a fejlődésben. Azóta a lista egyébként több mint egy tucat ízre bővült. 

Hogyan sikerült elkezdeni az értékesítést? 

– Az első vevők a rokonok, ismerősök közül kerültek ki. Ezt követően a ma már mindenki számára ismert közösségi felületeken keresztül történik az értékesítés. A különböző csoportokban villámgyorsan kialakult egy több mint 2500 személyt számoló követő tábor, akik nemcsak biztatnak, de rendszeresen vásárolnak is tőlem.

Miből áll a kínálat? 

– A kínálat gazdag, az ízek folyamatosan változnak.  Többek között van szilva- és baracklekváros, kókuszos és csokikrémes, túrós, gyümölcsös, nutellás, gesztenyés, ezek között akad egészséges alapanyagokból és hagyományos összetevőkből készült gombóc is. Alapjáraton mindkettő krumpliból és lisztből készül. Azok, akik valamilyen érzékenységgel küzdenek, ennek különösen örülnek, hiszen nem kell kimaradniuk a jóból, már csak azért sem, mert a Vajdaságban igen kevés laktóz- vagy gluténmentes termékre tehetnek szert.

A közösségi felületeken kívül hol vásárolhatnak még tőled gombócokat?

– Az édességeket, miután elkészítem, lefagyasztom, és így értékesítem. Ez azonban amekkora előnnyel, akkora hátránnyal is jár, a szállítási idő lehetősége ugyanis viszonylag rövid, ezért egyelőre Szabadka és Topolya környékén árusítom csak az édességeket.

Milyen célt tűztél ki magad elé?

– A célom az, hogy előbb-utóbb legyen egy üzletem, ahol elvitelre és helyben fogyasztásra egyaránt tudom majd kínálni a finomságaimat. Szeretném, ha idővel a hobbiból új hivatás válna.