Elhunyt Kornai János, a 20. század egyik legnagyobb magyar gondolkodója és iskola-teremtő közgazdásza. Az eltávozott kifejezés nem lenne alkalmas Kornai professzor jellemzésére, mert a művei miatt sosem távozik el közülünk.
Személyesen nem voltunk közeli kapcsolatban, de két nagyon emlékezetes találkozás felrémlik bennem. Egyik ilyen volt, hogy a Rajk Szakkollégiumban – amit nagyon nagyra értékelt és szívén viselt – mutatta be a Hiány című művét viták keretében. Hihetetlen kontraszt a vonalas egyetemi oktatás-élményeink tükrében megismerni Kornai szigorú tudományos gondolkodását, lenyűgöző felkészültségét, tájékozottságát elméletben és gyakorlati kérdésekben egyaránt. Csodáltuk hihetetlen precíz fogalmazását, ahol egyetlen felesleges szó sem maradhatott egy mondatban. Önéletrajza egy élvezetes olvasmány de egyben nagyon komoly tudományos, tudomány történeti teljesítmény.
Második találkozásom vele az volt, hogy A hiány c. művét tanítottam a Dartmouth College egy féléves kurzusán. Itt is kitűnt, hogy Kornai mennyire nemzetközi, művei mennyire beleilleszkednek a nemzetközi irodalom élvonalába, milyen könnyedén megértik a nagyon más kultúrkörből érkező diákok a számukra idegen „szocialista gazdaság” működési logikáját Kornai előadásában. Kornai János méltán megérdemelte volna a Nobel-díjat, amit sajnos nem kapott meg, viszont kiemelkedő munkáját tucatnyi díj, díszdoktori cím, és a legrangosabb egyetemek (Harvard) vendégprofesszori posztjai ismerik el.
Dr. Kopányi Mihály
Kornai János és A hiány (1979), valamint A gondolat erejével (2005) c. köteteinek angol kiadása
