Úgy tűnik, nem csak én akadtam ki az 1956-os történések 65. évfordulójáról megemlékezni kívánó állami (a valóságban inkább kormányzati) rendezvényektől, amelyek már – nekem úgy tűnik – a szervezés ideje alatt, de még inkább a megtartásuk közben, egyik pillanatról a másikra párt- és vezérdicsőítő rendezvénysorozattá változtak. Ha valaki eközben teljesen ismeretlenül odakeveredik, majd rákérdez az esetet objektívan szemlélőre (habár kicsiny a valószínűsége, hogy összeakadt volna ilyennel): Ez az állami ünnep?, válaszként telitalálat lett volna a híres bűvész, Rodolfó mondata (amit a fiatalabbak már Gálvölgyi János humoristától, a bűvész vejétől ismerhettek meg): Látja? Nem látja? Na látja!

Ráakadtam az interneten egy független pécsi rádió tulajdonosának Facebook bejegyzésére. Ebből csak az ünnepség közvetítéséről szóló részletet idézem, habár az egész szöveg érdekes:

„… Néztem a megemlékezés közvetítését. Tévében, és az összes kormányközeli oldal élő közvetítésében egységesen, a megemlékezés nyitása: A MAGYAR HIMNUSZ. Az előadó kiállt, tisztelettel, és előadta a MAGYAR HIMNUSZT. Egységesen, az összes kormányközeli oldalon (Bors, Origo, Mandíner, stb.) ugyanazzal az ellenzéket szidó kommentárral ment a közvetítés. Egységes propaganda, rendben, ezt megszoktuk. Ki szereti, ki nem. Ki egyet ért, ki nem. DE HOGY A TÉVÉBEN, ÉS AZ EMLÍTETT OLDALAKON VÉGIG POFÁZZÁK A NEMZETI HIMNUSZT (!)…”

„… A magyarságot semmibe vevő, állítólag újságírók, szakértők, a nemzeti himnusz alatt véleményt formálnak, elmondják, hogy a százezres tömeg minden tagja fideszes, és szidják az ellenzéket a MAGYAR HIMNUSZ ALATT, ezt már az én gyomrom se veszi be…”

Hogy, hogy nem, énrám még a „vezérszónok” mondanivalója is ugyanilyen hatással volt. Aznap meghallgattam az élő közvetítés alatt (bár ne tettem volna), másnap – azaz írásom pillanatában, vasárnap – minden kormánypárti médium reggel óta már ötödször ismétli, mert be kell tartami a „nagyvezér” utasítását: „Lassan mondom el még egyszer, hogy mindenki megértse!” A beszéd szerkezete a következő:

  1. pár szó a 65 évvel ezelőtt történtekről,
  2. sokkal több szó a 15 évvel ezelőtt történtekről,
  3. a belső ellenség nevesítése,
  4. a külső ellenség nevesítése,
  5. a végén áldás kérése Istentől!

Ez a minden diktátorra igencsak jellemző szerkezet nagyon ismerős, valami hasonlónak voltunk szemtanúi 1989-ben Koszovón, egészen pontosan Gazimestanon (kiemelkedés Rigómezőn), ahol kihasználva a rigómezei csata 600. évfordulójáról való megemlékezést Milošević Európa és a NATO megjelent képviselői előtt meghirdette a szerb nép „igazságos” harcát.

Mi a hasonlatosság (és különbség) Gazimestan és az Erzsébet tér között?

  • Mindkét helyszínre több száz autóbusszal szállították a „Vožd”, illetve a „Vezér” hithű követőit. Persze ingyen, ráadásul ételt és italt biztosítottak: Gazimestanon а Сабор срба – Szerbek Nagygyűlése – esetében nem voltak šlivovica (szerb, egyszer főzött pálinka) szűkében, a Békemenetről ilyen adatom nincsen.
  • Gazimestanon az érintettek előbb egymillió, később több mint kétmillió ember megjelenéséről beszéltek, de a független tudósítók úgy számoltak be, hogy valamivel többen voltak 300.000-nél. Az Erzsébet téren a szervezők előbb százezer menetelőről számoltak be, nem sokkal később már kétszázezret jelentettek, másnapra több százezerre módosult a szám, a külföldi tudósítók becslése pedig úgy szól, hogy több tízezren jelentek meg a nagygyűlésen.
  • Gazimestanon felvonult az egész pravoszláv püspöki kar, az Erzsébet téren hivatalosan nem volt jelen egyik keresztény egyház sem, habár én észrevettem az egyes vidéki küldöttségekben még papokat is.
  • Milošević belső ellenségként kinevezte az autonómia pártiakat – meg is tette már hamarabb a szükséges lépéseket, megszüntették a Vajdaság és Koszovó korlátozott önrendelkezését. A magyar „Vezér” a valamikori ifjúkommunistákat nevesítette erre a posztra – erről a későbbiekben még mondok pár szót.
  • Gazimestanon a szónok külső ellenségként beszélt a többi jugoszláv tagállamról, ezzel szemben az Erzsébet téren csak kettő hangzott el: a brüsszeli hatalmasok meg Gyuri bácsi (Soros György).
  • Amíg Milošević beszéde végén nem zárta ki a szerb nép igazságos fegyveres harcát, addig Orbán rébuszokban beszélve, magyar közmondások felhasználásával mindenkit arra figyelmeztetett, hogy bármit is tesznek Magyarország ellen, bele fog törni a foguk.

Írtam, hogy még visszatérek a valamikori ifjúkommunistára is, mert ezek szerint Orbán le fog számolni önmagával (sőt az sincs kizárva, hogy apjával is), hiszen nemcsak Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc, hanem több Fideszes alapító is KISZ-es tisztséget viselt, erről tanúskodik számtalan dokumentum a 80-as évekből, de még azt is megtudhatjuk a Bibó-kollégisták visszaemlékezéséből, hogy Kövér László nyíltan baloldali érzelmű volt, hiszen ezt még hirdette is!

Mi maradt a végére? Kíváncsian várom, mibe fog beletörni a „külső” ellenség még megmaradt foga!

(Illusztráció: zentimre-nyh.hu)