Csütörtökön 18 órától Zentán az Alkotóházban, pénteken 19 órától a Szabadkai Városi Múzeumban mutatják be Podhorányi Zsolt Mesélő délvidéki kastélyok című kötetének újradolgozott kiadását. A szerzővel a kötetről Korhecz Imola előadóművész beszélget. Podhorányi Zsolttal a Családi Körben idén áprilisban jelent meg interjúnk, amelyet a könyvbemutató beharangozójaként itt is olvashatnak. 

Az egyszerű adatokon kívül csodás fotókat és egyedi történeteket találhat az olvasó abban a hiánypótló kötetben, amelynek Mesélő délvidéki kastélyok a címe. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek köszönhetően a kötet újradolgozott változata ismét megjelent, a szerző, Podhorányi Zsolt pedig a Családi Körnek elmondta, az új kiadás valóban új lett, sok új információval, történettel. A kastélyok állapotával azonban dicsekedni nem lehet: amennyiben annak nem találnak funkciót, menthetetlenül pusztulásra van ítélve.

Hogyan keletkezett a Mesélő délvidéki kastélyok kötet?

— A Mesélő délvidéki kastélyok, a Mesélő kastélyok sorozat második része, amelynek első kiadása 2006-ban jelent meg, és az anyaországi nemesi rezidenciák történetével foglalkozott. Mi sem volt természetesebb, mint hogy a történelmi Magyarország területeivel folytassam a sorozatot, hiszen a magyar épített örökség legjava a trianoni határokon kívülre esik. Feleségem, Korhecz Imola is segített abban, hogy a második kötet éppen a Délvidékről szóljon, hiszen ő szabadkai. Rokoni kapcsolataimnak köszönhetően nap mint nap átjártam a lenyűgöző bácskai és bánsági településekre, és megkezdtem az egykori kastélyok történetének feldolgozását. A munka annál is sürgetőbb volt, mert ilyen, gyűjteményes kötet akkoriban nem állt a magyar olvasók rendelkezésére. Az első, 2011-ben megjelent kiadás hiánypótló összefoglalásnak számított, szép sikert aratott, és hamar elfogyott. Már megjelenése után nem sokkal megfogalmazódott az olvasókban, hogy jó lenne ismét kiadni a könyvet. Sajnos, főként az én elfoglaltságaim miatt, tizenöt évet kellett várni rá. Öröm az ürömben, hogy a második kiadás szinte teljesen új könyv lett, a megjelenés előtt minden fejezetet átdolgoztam, és új részekkel gazdagítottam a kötetet – hála a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek, amely lehetőséget teremtett a munkára.

Milyen munka áll mögötte – mit talál benne az olvasó?

— A mesélő kastélyok olyan ismeretterjesztő történelmi sorozat, amelynek lapjain a kép nem szolgai illusztrációja a kötetnek, hanem önálló, egyenrangú alkotás. A fejezetek elkészítése szinte minden esetben a helyszín felkeresésével kezdődik, ahol tizenöt, húsz évvel ezelőtt még olyan helybéliekkel is találkozhattam, akik életük egy részét az egykori kastélyban töltötték. A terepmunkát levéltári és könyvtári kutatás egészíti ki, igyekszem a lehető leghitelesebben, a legújabb kutatások ismeretében tolmácsolni a kastélyok olykor nehezen megismerhető történetét.

Az egyszerű adatokon kívül, történetek is vannak benne, amik méginkább felkelthetik az olvasó érdeklődését. 

Podhorányi Zsolt, a szerző

— A Mesélő kastélyok valójában nem építéstörténeti sorozat. A kötetekben a kastély médium, amely megidézi az ott élők sorsát, személyiségét, mindazokat, akik kötődtek az egykori épülethez, éltek bár komornaként vagy a birtokos család fejeként a szalonokban. Bár az egyes kastélyok megépítésének története is része a könyveknek, valójában mindig is jobban érdekelt az ott élők sorsa. Az uradalmak apró mikrotársadalmakként működtek, amelyekben az egyes sorsok eltéphetetlenül összefonódtak.

Az Ön által szerzett kötetek alapján elmondható, hogy valóban ismerője a Kárpát-medencei kastélyoknak. Van bennük valamilyen közös vonás?

— Kastélyaink tükrözik közös történelmünket, sajnos legtöbbször szomorú, tragikus képet mutatnak felénk. A történelmi Magyarország egykori elitjének emlékanyaga azonos építészeti trendek, divatok, stílusok alapján épült. Nem egy arisztokrata vagy vagyonos középnemes család rendelkezett birtokkal az anyaországban, Erdélyben és a Felvidéken egyaránt. Előfordult, hogy ugyanazok az építészek dolgoztak vidéki kastélyaikon, mint budapesti palotájuk megtervezésén és kivitelezésén, mint történt ez a Karátsonyi-kastélyok építése során Beodrán.

A korok vagy a családok találkoznak egymással valahol? 

— Arisztokrata körökben tartotta a mondás, hogy ebben a társaságban mindenki mindenkinek a rokona. Ebben a túlzásban volt igazság, hisz a legtöbb főnemesi família családfáján szinte mindig akadt egy Zichy, Esterházy, Andrássy vagy Batthyány családtag. A birtokok megőrzésének igénye, és a famíliák ragaszkodása az etiketthez leszűkítette a házasulandók körét. Az arisztokrata családok gazdag köznemeseket vagy dzsentriket is ritkán engedtek maguk közé, illetve lenézték vagy kirekesztették azt, aki rangon alul házasodott. A nemesi családok szigorú elzárkózásán csak a huszadik század és a gyakran tragikus történelmi változások enyhítettek. Manapság ismét erőteljesebb a nemesi származású családok összetartozásának tudata, a külföldre szakadtak közül sokan visszajárnak vagy ismét birtokot vásárolnak egykori uradalmuk területén vagy közelében. A fiatalok többsége számara azonban inkább szép, olykor nehezen értelmezhető vagy hézagosan ismert hagyomány családjuk nemesi vagy arisztokrata származása.

Általánosságban mi mondható el – milyen állapotban vannak a kastélyok, nyári lakok a Délvidéken és milyen állapotban Felvidéken és másutt?

— Dicsekvésre sajnos semmi ok. Ha egy kastélynak vagy kúriának nem sikerül funkciót találni környezetében, menthetetlenül pusztulásra van ítélve, hisz az egykori uradalom, amely fenntartásáról gondoskodott ma már nem létezik. Általánosságban elmondható, hogy a legnagyobb és a legkisebb épületek szerencsések. A kis kúriák lakóépületként továbbra is működhetnek, a legnagyobb, leghíresebb kastélyok számára, mint a fertődi Esterházy-, vagy a gödöllői Grassalkovich-rezidencia sikerül pályázati vagy költségvetési forrásokat biztosítani a fenntartásukra. A harminc-, negyvenszobás köznemesi kastélyok jelentős részével azonban nem tud mit kezdeni térségünk társadalma. Ezek az egykori rezidenciák lakóépületnek nagyok, szállodának vagy kórháznak legtöbbször alkalmatlanok. Fenntartásuk, felújításuk anyagi terhét egy kis falu nem tudja vállalni – így az egykori köznemesség nemritkán megejtően szép rezidenciái gyakran menthetetlenül pusztulnak egy település határában vagy éppen központjában.

Min dolgozik jelenleg?

— Elsősorban A Mesélő kastélyok újabb kötetein, így a rég várt erdélyi összefoglaláson és egy kisebb könyvön, amelyik a Bécs környéki nemesség életébe enged bepillantást.