Mint ahogyan arról összefoglaló cikkünkben beszámoltunk, többen is kaptak behívót katonai kiképzésre Vajdaság-szerte. Harminc évnél idősebb férfiak érintettek, egyesek közülük rendes katonai szolgálatot teljesítettek, mások civilek voltak, de vannak olyanok is, akik egyáltalán nem voltak semmilyen szolgálatban.

A Szabad Magyar Szónak egy olyan érintett mesélt a kiképzés menetéről, aki szeptemberben vett részt a képzésen.

— Három évvel ezelőtt kaptam behívót, hogy jelentkeznem kell a katonai ügyosztályon. Én 2010-ben leszolgáltam a katonaságot. A három évvel ezelőtti behívó után minden évben megkaptam a felszólítást, hogy jelentkezzek. Amikor megkérdeztem miért, és miért pont én, akkor annyit mondtak, hogy azért ellenőriztek, hogy Szerbiában tartózkodom-e, alkalmas vagyok-e katonának és ha valami baj lesz akkor Nagykikindán erre a címre kell jelentkezzek 24 órán belül. Rajtam kívül Adorjánról még hárman vannak, akik ugyanebben a cipőben járnak. Ezúttal, amikor megkaptuk a kiképzésre a behívót, próbáltunk orvosi papírt szerezni, hiszen mindannyiunknak családja van, nem akartuk ennyi időre itt hagyni őket, de nem volt választásunk, menni kellett – mondja nevét nem vállaló beszélgetőtársunk.

Az érintett szeptember 2-ra kapott behívót a nagybecskereki kaszárnyába 8 órára. Voltak ismerősei a környező városból, faluból, akikkel együtt jelentek meg.

— A kapun beérve koronavírus tesztet csináltak, aztán  vérnyomást mértek. Ennyi volt az egészségügyi vizsgálat. Utána átnézték a magánholmiainkat, hogy viszünk-e be valami nem oda illő dolgot. Mikor mindent átnéztek, elkaptuk a katonai ruhákat, bakancsokat. Akárkit kérdeztem, hogy mi vár ránk, senki sem tudott választ adni. Amikor mind a 480-an áttvettük a ruházatainkat, 20 óráig vártunk, de senki sem mondott semmit. Később jött egy magasrangú tiszt, aki azt mondta, hogy visznek bennünket kiképzésre Požarevacra. Fel is szálltunk a buszra és elindultunk, este tizenegy órakor értünk oda. Másnap reggel 5:30-kor keltettek bennünket, sorakozni kellett a reggelihez, amit zászlófelvonás követett. Ez minden nap ugyanígy zajlott. A zászlólevonás 19 órakor volt – meséli beszélgetőtársunk.

Kötelező katonai kiképzés – ki számíthat behívóra?

Kiemeli, csak ekkor tudták meg, hogy tíz napot fognak ott tölteni kiképzésen. Ezt követően átvették a a puskáikat.

— A reggeli egyébként nem volt rossz. Aki nem válogatós, annak jó és elegendő is volt. Például: főtt tojás,virsli, szalonna, sajt. Miután befejeztük a reggelit, a zászlófelvonás következett, ezt követően mentünk ki a gyakorlótérre. Ott voltunk 11:30 ig, utána sétáltuk vissza a kaszárnyába. Az ebéd mindig főtt étel volt. Utána 15 óráig szabadidőnk volt. Ekkor, aki akart, beszélt a családjával telefonon, aki akart lepihenhetett. Ezt követően újra a kiképzőpályára mentünk 18 óráig. Utána vacsoráztunk és ezt követte a zászlólevonás. Aztán szabadok voltunk reggelig, de előtte bakancstisztítás, tisztálkodás, és a ruháink kézzel mosása várt ránk. Ez így ment 10 napig. Négy alkalommal voltunk lőni lőtéren, kivittek benünket sátorozni egy erdős részre. Itt sátrat kellett állítani, amit például soha nem kellett a rendes sorkatonaságnál csinálni. Itt az erdőben sok olyan dolgot kellett csinálni, amit előzőleg nem, de nem volt nehéz.  Minden nap mást-mást gyakoroltunk. Kúszást, mászást, támadást, visszavonulást és nem utolsó sorban puska tisztítást is csináltunk. Volt kiképző pálya, amire minden nap kijártunk, ami  3 kilométerre volt a kaszárnyától. Mindezt teljes felszerelésben, ami 18 kilogrammot nyomott. Minden nap reggeli után kigyalogoltunk és vissza. Azt hittem könnyű lesz, de nem volt az – meséli a képzés részleteit az érintett. Azt mondja, csodálkozott, hogy amikor 22 éves korában a katonaságban volt, ugyanakkora szigorral éltek most is, és rend és fegyelem volt – meséli beszélgetőtársunk.

A tíz nap požarevaci képzés után visszavitték őket Nagybecskerekre, ahol szintén volt képzés, megindult a katonai élet, mondja.

— Volt éjszakai riadó, őrséget kellett állni. Onnan is vittek bennünket lőtérre. Ennyit nem lőtem a rendes katonaság ideje alatt. A képzés vége felé hallottuk, hogy jönnek megnézni minket Belgrádból, hogy mennyire képeztek ki bennünket és hogy alkalmasak vagyunk-e katonának ebben a korban. Az is elhangzott, hogy ezt azért ellenőrizték, hogy dönteni tudjanak, folytassák-e a kiképzéseket ebben a formában, vagy újból tegyék kötelezővé s sorkatonaságot. Ott azt beszélték, hogy jövőre újra bevezetik azt — zárja a beszélgetést az érintett.

„Ennyit nem lőttem a rendes katonai szolgálatom alatt” (Pixabay)