Óbecsén, Lővy Lajos híres nyomdájában a Bácskai Gazda című újság után az Óbecse és Vidéke hetilap volt a második újság, amelyik megjelent. A környék legjelentősebb újságjának az első száma 1888. július 1-én került ki a nyomdából, és a rovatok az óbecsei közéletet és a századforduló mindennapi eseményeit tárták az olvasók elé.

A hetilap, felelős szerkesztője dr. Galambos Pál ügyvéd volt, ezen kívül a lap szerkesztésében még részt vettek: Szulik József (katolikus pap), Fárbás József (tanító), Szászy István (községi orvos) és Göndör Ferencz (tanügyi dolgozó).

Októberben egy „társadalmi vegyes tartalmú havilap” jelent meg tíz oldalon ugyanezzel a címmel Óbecsén. Fő- és felelős szerkesztője Patyerek Réka, a szerkesztőség tagjaiként pedig Szerda Balázs (VMSZ-es községi tanácstag), Kiss Igor (a községi képviselő-testület VMSZ-es elnöke) és Cservenyák Annetta (RTV-s újságíró) lett feltüntetve.

A lapban a főszerkesztő és Kiss Igor tollából egy-egy beköszöntő, ismeretlen szerzőktől származó hírösszefoglaló, iskolai eredményhirdető és ballagó diáknévsor, egy csak név nélkül vállalt sport témájú interjú, Szerda Balázs (Ön)feladás című írása, Papp Szabina regényismertető széljegyzetei, Surányi Roland Damjanich János óbecsei tartózkodásáról írott munkájának első része, egy gyereknek szánt kifestő és egy skandináv keresztrejtvényecske található.

Az olvasó afeletti öröme, hogy egy helyi magyar lapot tart a kezében, gyorsan elillan. A ballagó diákokra vonatkozó adatok pontatlanok, a közügyek összefoglalása pedig nagy szakmai és nyelvi hiányosságokról és következetlenségekről tanúskodó, ollózott, összefércelt, olykor műfajkeveredéstől, zagyva, máskor hiányos és szűrt híreket közöl – egy havilapnál nehezen értelmezhető „ma”, „tegnap”, „vasárnap” időhatározókkal. Az iskolák megnevezései is kétes kreativitásról árulkodnak, ekképpen például: „Petőfi Sándor” Óbecse Általános Iskola (helyesen: Petőfi Sándor Általános Iskola).

Az, hogy a főszerkesztő a beköszöntőjében a lap címe és a város/község hivatalos neve ellenére következetesen becsei újságról ír, talán azzal is magyarázható: a szerkesztőség lehet, hogy „fontos fába” (lsd. Kiss Igor köszöntőjét) vágta a fejszéjét, de az a fa nekik bizony nagynak bizonyult (ahogy helyesen szól ez a magyar szólás), és a fejsze kicsorbult. Egy általános iskolás diáklap ennél igényesebben, olvasói iránt nagyobb tisztelettel készül.

A lektorálás és korrektúra nélkül közzétett szövegek és a szakmaiságot, igényességet, hitelességet nélkülöző hírek miatt bántó a disszonancia az egykori előd és a mostani lap tartalma, továbbá a lap fenntartói és azok céljai között: a nagy elődökre való tekintettel ezt a címet önkényesen kisajátítani arcpirító tiszteletlenségre vall.

Biztos vagyok abban, hogy nemsokára kibújik a szög a zsákból, és megmutatja valódi arcát és szándékát a havilap is. Nem kell rá sokat várni.

Knézi Péter