Peng Shuai, a napokban eltűnt kínai teniszezőnő esete foglalkoztatta a világsajtót a héten, aki szexuális zaklatással vádolt meg egy vezető kínai politikust a Weibo közösségi oldalán. Romló járványhelyzet több európai országban, elnökválasztás Chilében és az európai bíróság döntése a magyar kormány ellen – átlapoztuk a világsajtót Frankfurttól Santiagóig és Amsterdamtól Pekingig.

Az EU-bíróság visszavág

A Frankfurter Allgemeine Zeitung így látja az EU Bíróság döntését Magyarország ellen:

„Újabb jogi vereséget jelent az Orbán-kormány számára az Európai Bíróság legújabb döntése, miszerint Magyarország uniós jogot sértett, amikor megtiltotta a bíróknak, hogy bizonyos esetekben kikérjék az EUB állásfoglalását, majd emiatt fegyelmi eljárást indított egy bíró ellen. A luxemburgi testület legutóbb a menedékjog kapcsán marasztalta el ezt az országot.

Az alapkérdés az új ügyben is a közösségi jog elsőbbsége, márpedig ez Lengyelországgal szemben is súlyos viszályhoz vezetett. A két állam mindeddig egyetlen fityinget sem látott az újjáépítési alapból. A magyar félnek ezen felül számítania kell arra is, hogy a hétéves költségvetés csapja szintén elzárul számára. A pénteken elküldött két bizottsági levél sokkal keményebben fogalmaz Magyarország esetében, főként a korrupció miatt.

Az ítélet szóvá teszi a közbeszerzések ellenőrzésénél tapasztalható rendszerszintű hiányosságokat és gyengeségeket, […] noha ilyen okokból az ország már két éve is elesett egymillió eurótól, ám alapjában véve azóta sem változott semmi. További ütközési pont az agrártámogatás, a Budapest Airport visszavásárlása, a Balaton környéki fejlesztési program, valamint az egyetemek kiszervezése magánalapítványokba.

Mivel itt közvetlenül az EU anyagi érdekei sérülnek, a Bizottságnak nincs más választása, mint hogy mozgásba lendüljön. Ehhez hozzájárul még az EU aggálya is az igazságszolgáltatás függetlensége miatt. És erre csak ráerősít az EUB tegnapi döntése. Az Orbán-kabinetnek két hónapja van a válaszra, de tanácsos sokkal előbb reagálnia. Ha ugyanis az év végéig nem húzzák fel Brüsszelben a sorompót, akkor Magyarország leghamarabb csak a jövő év közepén lát pénzt.”

A Süddeutsche Zeitung pedig ezt írja erről:

„Kényes levelet kapott Brüsszelből a magyar és a lengyel kormány, miután a Bizottság előkészítette a jogállami mechanizmus beélesítését és annak nyomán visszafoghatja a támogatásokat a két ország számára. Az üzenet mindkét esetben igen lényegbevágó kérdéseket feszeget, a magyarok esetében 11, a lengyelek esetében 12 oldalon. Felsorolja a jogállamiság, a költségvetés ellenőrzése, valamint a korrupció elleni küzdelem során tapasztalt hiányosságokat. Részletesen tudni akarja, hogy a két állam miként kívánja orvosolni a bajokat.

De ez még nem a hivatalos jogállami mechanizmus kezdete, az EU nem hivatalos formában szeretne felvilágosítást kapni az aggályokra. Ha a válasz nem kielégítő, akkor viszont gyorsan beindulhat a hivatalos procedúra. Ezzel együtt a bírálók is dühösek az Európai Parlamentben. Daniel Freund azért háborog, mert Budapest és Varsó már megint legalább két hónapnyi menedéket kapott. Ám arra is felhívja a figyelmet, hogy a levelek tanúsága szerint a Bizottság teljes mértékben tisztában van a demokratikus hiányosságok léptékével. Ezért nehezen lehet azt hinni, hogy a két kormány ki tudná védeni a jogállami mechanizmust, bármi is lesz a válaszüzenetben.”

A szabadság nagy ára

Az amszterdami De Telegraaf című napilap a koronavírus miatt elrendelt osztrák intézkedéseket kommentálja:

„A törvény korlátozhat olyan alapvető jogokat, mint a testi épséghez, a vallásszabadsághoz és a magánélethez való jog. Az év elején az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy döntött, hogy a közegészségügy védelme érdekében indokolt a gyermekek beoltása Csehországban. Az az ügy nem a koronavírusról szólt, de a kötelező védőoltás hívei üdvözölték az ítéletet. Az alapvető jogokba való beavatkozásnak azonban szükségesnek és arányosnak kell lennie. Nyilvánvalóan ez most a helyzet Ausztriában, ahol a szövetségi kancellár »szégyenletesen alacsonynak« minősítette a 65 százalékos beoltottságot. Hollandia ebben a tekintetben azonban jobban áll. Ezért a választás szabadsága, hogy valaki hajlandó-e beoltatni magát vagy nem, joggal kaphat nagyobb prioritást.”

A Neue Zürcher Zeitung a politika csődjének nevezi az ausztriai zárlatot:

„A februártól kötelező védőoltással a kormány radikális intézkedést javasol kiútként a koronavírus-pandémiából. Ez egy logikus következmény, de a lezárás csupán egy szusszanásnyi szünetet jelent. Azonban nyitott kérdés, hogyan lehet végrehajtani a kötelező oltást a teljes lakosságon, és hogy ez alkotmányos-e. Az viszont egyértelmű, hogy a zárlat veszélyesen elmélyíti a társadalom megosztottságát. A lezárás az osztrák politika csődjének beismerése, mert az elmúlt hónapokban a kormány sok hibát követett el ezen a téren. De ez a zárlat a teljes tanácstalanság kifejezése is. Más országokkal ellentétben Ausztriában nem sikerült meggyőzni a lakosság többségét az oltásról, legyen szó egyéni felelősségre vonásról, kreatív ösztönzésről vagy a beoltatlanok nehézségeiről. Ez egy nyilvánvaló kudarc, amely Svájcban és Németországban is megfigyelhető.”

A bécsi Der Standard című napilap több tízezer osztrák tiltakozásáról számol be a megszigorított intézkedések ellen, és „lenyűgözően magas számokra” hivatkozik, majd így folytatja:

„Azért ők semmiképpen sem »a nép«, vagy a »többség«, még ha továbbra is azt hangoztatják. Valójában vannak ennél sokkal lenyűgözőbb számok is. Szombaton például, a bécsi demonstráció napján, 86 ezren oltották be magukat Ausztriában, sokkal csendesebben. A beoltottak száma pénteken már meghaladta a 136 ezret – ez az oltások kezdete óta a második legmagasabb napi szám. Természetesen kifogásolható, hogy közülük legtöbben a harmadik oltást kapták, viszont csak az elmúlt hét napban több mint 107 ezer ember nyilatkozott úgy, hogy készen áll az első oltásra. Természetesen nem mindenki gondolja meg magát most és itt. A 2G-szabály és a beoltatlanok elzárása minden bizonnyal nyomást gyakorolt az emberekre. […] De ez azt mutatja, hogy azok az emberek, akik még nem kaptak védőoltást, hajlandóak szolidaritást tanúsítani.”

Peng előkerült

A kínai teniszezőnő, Peng Shuai november elején hozta nyilvánosságra egy vezető kínai politikus által elkövetett szexuális zaklatással kapcsolatos vádjait. Azóta a 35 éves hölgy eltűnt. A Washington Post szerint:

„Amikor kormányok és nonprofit szervezetek vonják kétségbe a Kínában tapasztalható emberi jogi visszaéléseket, akkor Steve Simon, a Női Teniszszövetség elnökének és ügyvezető igazgatójának kijelentése úgy hangzik, mint a pusztába kiáltott szó. Simon az országból való kivonulással fenyegette meg Kínát, ha a pekingi vezetés nem oldja meg az eltűnt teniszezőnő ügyét. A Peng által felvetett szexuális zaklatással és cenzúrával kapcsolatos vádak komolyak és »nagyobbak, mint az üzlet«. Ez a mondat nagy erkölcsi bátorságról tesz tanúbizonyságot, és példát mutat azoknak a szervezeteknek, amelyek még mindig a gazdasági érdekek miatt maradnak Kínában. Ilyen szervezet például a Nemzetközi Olimpiai Bizottság.”

Az emberi jogok megsértése miatt többek között az Egyesült Államok is fontolgatja a pekingi téli olimpiai játékok bojkottálását. A Huanqiu Shibao című pekingi napilap így vélekedik erről:

„Az olimpiai játékok megrendezése dicsőségnek számít egy ország számára. Az, hogy Washington a politikai játékait a sportpályára akarja vinni, sérti az olimpiai szellemet. Most azonban Peking is jobban szeretné, ha az USA távol maradna a téli olimpiai játékoktól. Az amerikaiak arrogáns modorukkal a legkevésbé sem tudnak Kínára hatni.”

Új videókat tett közzé az érintett teniszezőnő, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:

„Miután egyre nagyobb nyomás nehezedett Kínára, hogy tájékoztatást adjon Peng Shuai teniszező hollétéről, az állami média szombaton újabb videókat tett közzé a 35 éves nőről. A Global Times szerkesztője által a Twitteren közzétett egyik videóban Peng kabátot, kötött sapkát és maszkot visel, és úgy tűnik, egy étterembe sétál be. Egy másik felvételen maszk nélkül ül egy asztalnál és beszélget. Hu Hszi-csin szerkesztő szerint a második videó azt mutatja, hogy »Peng Shuai az edzőjével és barátaival vacsorázik egy étteremben«. Nyilvánvaló, hogy ezt a videofelvételt »szombaton rögzítették pekingi idő szerint«. A beszélgetés közben azonban egy férfi azt mondja: »Holnap lesz november 20-a«, de őt azonnal kijavították, hogy november 21-e lesz – tehát vasárnap. Az AFP hírügynökség nem tudta ellenőrizni a videók hitelességét. Az okostelefonnal felvett beszélgetés színpadiasnak tűnik, Peng viszont nyugodt benyomást keltett.”

Elnökválasztás Chilében

A chilei elnökválasztás második fordulójában Kast jobboldali politikus és a szocialista Boric mérkőzik meg egymással. A madridi El Mundo című napilap erős polarizálódást lát a dél-amerikai országban:

„A bizonytalan kilátások miatt a jobbközép elkeseredett szavazói ahhoz fordultak, aki a leghangosabban ígéri meg nekik, hogy visszatér a rend, és aki biztosítja számukra, hogy megállítja a bevándorlást: José Antonio Kast. Most az egykor stabil és példamutató Chile arra ítéltetett, hogy Kast, és a baloldali választási szövetség feje, Gabriel Boric között válasszon az elnökválasztás második fordulóján. Ez a radikálisok győzelmét garantálja, ami pedig a társadalom felét felháborítja.”

„A diktatúra visszatért” – kommentálja a Santiago de Chile-i El Mostrador című napilap a chilei elnökválasztást:

„Senki sem hitte volna, hogy José Antonio Kast ultrajobboldali jelöltnek sikerül egyesítenie a konzervatív tábort. Ő azonban nemcsak egy rossz antikommunista karikatúrát rajzolt fel egy »Chilezueláról«, hanem olyan meglévő problémákat is napirendjére tűzött, mint a bevándorlás és a bűnözés. Kast baloldali riválisának,  Boricnak persze semmi köze nincs Venezuela uralkodójához, Maduróhoz, de nem is igazán ítéli el a baloldali diktatúrákat. És ha a baloldal hallgat a bevándorlás és a bűnözés kérdéseiről, akkor Kast sikere borítékolható.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)