Az első adventi koszorú a feljegyzések szerint Németalföldön jelent meg a 19. század közepén. Egy Johann H. Wichern nevű lelkész készítette el az adventi koszorú elődjét, melyen huszonnyolc fehér és négy vörös gyertyát helyezett el. A gyertyák száma idővel leredukálódott négyre, melyek a vasárnapokat jelölik. A színvilága is megváltozott. A három lila a bűnbánat és a megtérés színe, a harmadik az a rózsaszín, az örömvasárnap gyertyája. Örökzöldekből készült az alap és kör alakú volt, mely a folytonoság jelképe.
Ma már mindenféle színben és formában készítik, és asztaldíszként szolgál otthonunkban. Néhány település a köztérre is állít adventi koszorút, Adán Kószó Krisztina volt az ötletadója, és összefogással egy szép eseményt is rendeztek ennek tiszteletére.
Kószó Krisztina három gyermek édesanyja. Egykoron az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén tanult, s a tanulmányai elvégzése után követte a szerelmemét, aki ma már a férje lett, és Németországba költöztek. Ennek lassan már kilenc éve. Jelenleg itthon tölti szülői szabadságát, ugyanakkor 2019 óta a regensburgi GYERE! Magyar Kulturális Egyesület által működtetett Csigaház baba-mama csoportjainak a foglalkozásvezetője és koordinátora is.
Kószó Krisztina és családja
A köztéri adventi koszorú ötlete az egyik magyarországi kiránduláskor merült fel benne. „Hazafelé tartottunk már, amikor egy kis falu központjában megláttunk egy hatalmas, kültéri adventi koszorút. Előtte sosem láttam hasonlót, és akkor rögtön mondtam is Csabának, a férjemnek, hogy milyen jól mutatna egy ilyen Adán is, a szülővárosunkban. Bár külföldön élünk, de karácsonykor mindig hazalátogatunk a családhoz, és szomorúan tapasztaltuk, hogy évről évre szűkebb Ada központjában a karácsonyi dekoráció, kivilágítás egyre szegényesebb. Ezen az állapoton szerettünk volna változtatni.”
A megvalósítás érdekében mindent meg is tettek. Adománygyűjtésbe fogtak, ők maguk egy nagyobb összeggel támogatták a projektet, a fennmaradó összeget pedig jótékonysági célra ajánlották fel. „Ez év októberében felkerestem Nagypál Noémit, a Mimi decor üzlet vállalkozónőjét, aki egyébként már több éve díszíti fel gyönyörűen templomunkat karácsonykor, hogy esetleg elvállalná-e a koszorú elkészítését. Gondolkodás nélkül igent mondott, sőt felajánlotta, hogy teljesen ingyen megcsinálja, csupán az alapanyag árát kell kifizetni. Úgy határoztunk a férjemmel, hogy ennek az összegnek a felét mi álljuk, a többiben viszont az adai polgárok segítségét kértük, és lehetőséget biztosítottunk arra is, hogy a városból elvándoroltak is hozzá tudjanak járulni a koszorú megvalósításában. Kezdettől fogva hittem benne, hogy összegyűlik a pénz rá, és igazam lett. Egy hatalmas összefogásnak lehettünk tanúi, alig három hét alatt összegyűlt az összeg, sőt jóval több is, így a fennmaradó pénzt a dreai Lurkóháznak ajándékozzuk.”
Nem kis munka volt megcsinálni magát a koszorút. „Az adventi koszorút a templom előtti téren állítottuk fel, a szökőkút körül. Csak hogy szemléltessem, hogy mekkora munka volt: Noémi a csapatával – plusz hét személy – csak az alapot négy órán keresztül építette, a díszítés, mely ugyancsak több óráig tartott pedig még csak ezután jött.”
A közös gyertyagyújtás ötlete útközben alakult ki. „A közös adventi gyertyagyújtás ötlete a gyűjtés közben vetődött fel bennem. Úgy gondoltam, hogy ezt az összefogást méltóképpen kell megünnepelni. Így felkerestem az adai plébánost, Szungyi Károlyt, hogy esetleg megtisztelne-e bennünket azzal, hogy az első gyertyát ő gyújtja meg. Nagyon örült a felkérésnek. Megbeszéltük, hogy a templomudvarban egy rövidebb, de annál meghittebb műsorral készülünk az érdeklődök számára.”
Az esemény az Ige-liturgiával kezdődött a templomban, majd az ünnepi időszaknak megfelelő műsorral fellépet az adai Szentháromság Gyermekkórus, valamint az adai Aranykapu Művelődési Egyesület legfiatalabb néptánccsoportja. Ezután a templomból közös séta következett a koszorúhoz, ahol az atya meggyújtotta az első gyertyát.
„Nagy volt az érdeklődés az esemény iránt, hisz ilyen korábban még nem volt a városunkban. Sokan eljöttek szombaton, és közösen kezdtük meg az előttünk álló adventi időszakot, amelynek a végén elérkezik az év legmeghittebb ünnepe, a karácsony.”
Krisztina örülne, ha ebből hagyomány lenne. „Hatalmas munka áll a koszorú és az adventi közös gyertyagyújtás mögött, nem lehetek eléggé hálás Noéminek és Károly atyának, hisz az ő segítségük és munkájuk nélkül nem valósulhatott volna mindez meg. Ugyanilyen hálával tekintek az adaiakra is, akik bármilyen módon segítették az adománygyűjtésünket. Köszönettel tartozom még Mihalek Györgynek az eseményen készült gyönyörű fényképekért. Természetesen örülnék neki, ha ebből hagyomány válna, de hogy valóban így lesz-e, az majd csak a következő évben fog kiderülni.”
Nagy Valentina
Köztéri adventi koszorú Adán (Fotó: Mihalek György)
