Az elmúlt napokban többen is jelezték szerkesztőségünknek, hogy irgalmatlanul sokat vártak a szerb-magyar határon: a legtöbben a Horgos-Röszke közúti átkelőre panaszkodtak, de olvasóink szerint nagyon lassan haladt a dokumentumok ellenőrzése a Horgos-Röszke autópálya átkelőn is, és olyan esetről is tudomást szereztünk, amikor a sofőr előtt mindössze nyolc autó állt Tiszaszigeten, azonban az átkelés több mint háromnegyed órát vett igénybe.

A horgosi Vass Zoltán a helyszínen szeretett volna panaszt tenni, ezt azonban nem tehette meg, így levelet írt az Országos Rendőrfőkapitányságnak, valamint a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányságnak is, és abban bízik, hogy a panasza legalább egy középvezetőig eljut.

Levelét változtatás nélkül közöljük:

„Tisztelt Rendőrség!

Kérdéssel és panasszal kívánok élni, az általam tapasztaltak miatt, melyet a Röszke Horgos közúti határátkelőhelyen tapasztaltam!

A leírtakat a saját nevemben tudom tanúsítani, de bárki, aki 2021. november 24. és november 27. között igénybe vette a Röszke-Horgos közúti, vagy a Röszke-Horgos autópálya határátkelőt, hasonló tapasztalatokkal és „élményekkel” távozott.

A saját magam által megéltek 2021. november 26-án délután történtek a Röszke Horgos közúti határátkelőn! Gyalogosan álltunk sorba családommal 14:50 tájékán. Ekkor a határon lévő gyalogos, kerékpáros és segédmotoros átkelésre várók száma 35-40 fő körül lehetett, az autók is becslésem szerint jóval legalább 50-en várták a Magyarországról való kilépést. Egyetlenegy fülke dolgozott, és az utazók okmányának kezelése soha nem látott mértékben lassú volt. Gyalogosként a határon való átjutásra vártunk mintegy 50 percet. Még mi sem tudtunk átkelni, máris begördült az újabb határbusz, amelynek utasai között a legtöbben Magyarországon tanuló vajdasági diákok voltak. Amikor ők mögénk álltak a gyalogos sor becslésem szerint jóval 100 fő fölé emelkedett. Kérdeztük az ott dolgozó, munkájukat végző határőröket, hogy ennek rettenetesen lassú tempónak mi az oka! Tájékoztattak, hogy új informatikai rendszer került telepítésre és ez sajnos ilyen lassú. Szerettem volna helyben mindezt egy panaszkönyvbe rögzíteni, de tájékoztattak, hogy arra ott helyben nincs mód. Ha vállalom akkor az 50 perc várakozás után gyalogoljak át a Röszke autópálya határátkelőre, mert csak ott, vagy Szegeden tudok írásbeli panasszal élni.

Mi „szerencsésen”, két gyermekem összefagyva 50 perc alatt értünk át. De nagyon sok ismerősöm gyermekének nem volt ilyen szerencséje. Többen este arra panaszkodtak, hogy középiskolás gyermekük 17 órakor beállt a gyalogos sorba, de nem tudtak átkelni a határátkelő 19 órás zárásáig, így kénytelenek voltak átgyalogolni az autópálya határátkelőre. Tehát ahhoz hogy 2021-ben Magyarországról valaki gyalogosan Szerbiába lépjen egyeseknek legalább 2 óra 30 percbe került!

Szeretném kérdezni, hogy ez mennyire normális? Ezekben a napokban közben az alábbi sajtóhírt olvashattuk: „Miközben Magyarország és Szerbia fellép a határaikat illegálisan átlépni szándékozókkal szemben, addig a két ország újabb könnyítést léptet életbe azok számára, akik a szabályokat betartva, jószándékkal akarnak közlekedni a határon – mondta csütörtökön Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, miután szerb kollégáját, Nikola Selakovićot fogadta Budapesten.” Az idézett nyilatkozat után joggal tehető fel a kérdés a szerda óta csiga tempóba váltott határellenőrzés jelentené vajon a könnyítést? Vagy azok a többségében magyar, szerb és kettős állampolgárok, akik napok óta a határokon több órát rostokolnak, nem számítanak „jószándékú” polgároknak?

Értem én azt, hogy ez nagyon kevéssé látszik a szegedi és budapesti irodákból, tudom, hogy minden ilyen panaszra kacifántos jogi válasz szokott születni, aminek a tartalma a legtöbb esetben semmi releváns információt nem tartalmaz. De vajon azok, akik mindezt okozzák, vagy tétlenül szemlélik, tisztában vannak-e azzal, hogy napjainkra ezres nagyságrendű azoknak a diákoknak a száma, akik vajdaságiként Magyarországon tanulnak? Vajon látszik-e az az irodákból, hogy Szeged térségének gazdaságában mennyi olyan szerbiai dolgozik, akik naponta kénytelenek az embertelenül szervezett határátkelésre? Ne haragudjanak, de amikor hallgatom Magyarország vezetőit és a határok feletti nemzetegyesítésről beszélnek, az újra kialakuló Kárpát-Medencei gazdasági térséget vizionálják, amikor minden tanintézmény a gyerekeinket egyenlő rangú polgárként kezeli, és a határt átlépve azt érezhetjük: hazaértünk, akkor azt érzem nagyon helyes úton járunk, erről kell szóljon a 21. század. De amikor a magyar határátlépésre gondolok akkor sajnos, mindez romba dől. A tegnapi eset után a magyar határ átlépéséről leginkább Észak-Korea jut eszembe!

Természetesen, egyszerű állampolgárként nem tudhatom, hogy mindez csupán napról napra a véletlen műve, vagy valaki szándékosan lehetetleníti el azt, hogy megvalósulhasson a magyar vezetők által vizionált jövőkép, de a nyilatkozatok és valóság között 180 fokos az ellentét.

És még egy általános dolgot szeretnék Önöknek szóvá tenni. Nagyon sok esetben, ha az utazó felteszi a kérdést mi az oka az iszonyatosan hosszú soroknak, miért kell ennyit várni, akkor két típusú válasz szokott érkezni:

– Aki utazik az ráér, induljon időbe.

– Költözzön Szegedre, és nem kell várakoznia!

Szeretném kérdezni, hogy ez mennyire tükrözi a Magyar Rendőrség álláspontját? Vajon az a hivatalos álláspont, hogy aki például Kispiacról utazik Szegedre dolgozni (tehát nem turista), az induljon reggel 4 órakor, hogy a munkahelyére tudjon érni 8 órára, miközben a két település közötti távolság mintegy 30 kilométer? Vagy az-e a hivatalos álláspont, hogy a vajdaságiak adják fel szülőföldjüket, mert Magyarország nem tud a 21. századnak megfelelő határátlépést biztosítani?

Végezetül, ha Önök úgy vélik, hogy az Önök számára is fontos hogy az határok utazóközönsége mit gondol az Önök szervezetének munkájáról, akkor javaslom hogy rendszeresen kövessék a Facebook közösségi oldal Határfigyelők csoportot, ahol rendszeres bejegyzések olvashatóak minden átkelőről a magyar-szerb szakaszon!

Kívánok Önöknek eredményes, hatékony munkát, és hogy munkavégzésük az utazóközösség megelégedésre történjék!

Tisztelettel: Vass Zoltán”