Dejan Vujinovićnak köze van minden olyan rangos észak-bácskai zenei eseményhez, amely az utóbbi bő másfél évtizedben szervezésre került Szabadkán vagy Kanizsán. Jazziré, Etnofest, Kanizsai Jazz Fesztivál, hogy a legfontosabbakat említsem. Mint mindegyik iparág, így a zeneipar, illetve a koncertszervezés is megsínylette a koronajárvány okozta korlátozásokat, ezekről beszélgettünk röviden a szabadkai szervezővel.
Mi a helyzet a Kanizsai Jazz Fesztivállal? Esetleg reménykedhetünk abban, hogy szervezésre kerül az idén?
– Sajnos a Kanizsai Jazz Fesztivált már néhány éve nem szervezik meg. Az utolsó 2018-ban volt, de az is redukált formában. Ennek elsősorban az az oka, hogy minden szinten egyre jobban leszűkültek a kultúrára kiszabott keretek: a helyi szintektől kezdve, a tartományin keresztül a Művelődésügyi Minisztériumig, amely konkrétan több ízben is kijelentette, hogy nem érdekelt abban, hogy finanszírozzon egy fesztivált a periférián. Szerintem ezek lesújtó tények a jazz és az alternatív zenei szcéna tekintetében. Emellett azért azt is el kell mondanom a fesztivál kapcsán, hogy a 2013-tól 2018-ig lévő időszakban, amikor a fesztivál menedzsere voltam, már akkor úgymond „behúztam a kéziféket”, és energiáimat inkább a szabadkai Jazziré Fesztiválra irányítottam. Ezt az eseményt 2009 óta rendezzük meg, a koncerteket a Kosztolányi Dezső Színházban és néhány más szabadkai helyszínen tartják. A Jazziré poétikai szempontból hasonlít az egykori kanizsai fesztiválhoz. Jellemző rá a legtöbb fajta improvizációs zene iránt tanúsított minél nagyobb nyitottság, beleértve például az elektronikus zenét is. A lehetséges közös nevező talán a free jazz lenne, amely műfajból tapasztalataim szerint sajnos nagyon kevés van a hazai zenei piacon. Az idei év egyébként továbbra is nagyon furcsa és bizonytalan. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy nem szervezünk egy teljes rendezvényt, hanem egyéni koncertek kerülnek megszervezésre ősszel és télen. Le is zajlott már egy nagyszerű koncert ennek keretén belül, amelyen a Mezei Szilárd (brácsa), Csányi Zoltán (nagybőgő) és Vasco Trilla (ütőhangszerek) improvizatív zenészekből álló trió lépett fel. A Szabad Magyar Szó olvasói biztosan találkoztak már Mezei és Csányi munkásságával, és a Jazziré közönsége előtt úgyszintén már jól ismert a velük fellépő, kiváló portugál-katalán dobos is. Vasco egy igazán nagyszerű srác és egy kiváló művész!
A járványhelyzet kihatással volt minden nagyobb zenei esemény megszervezésére, miként azt tapasztaltuk az utóbbi egy-két évben. Feltételezhetően a Jazziré szervezésével kapcsolatban is ugyanez történhetett. Nehezebbé tette-e a szervezést a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzet, és milyen módon?
– A teljes zenei piacon érezhetőek a világjárvány hatásai. A kis fesztiválokkal kapcsolatban különösen. Sőt, azzal, hogy nem a populáris, hanem afféle „rétegzenei”, magas színvonalú műfajokkal dolgozunk, mi magunk is hozzájárulunk a lehetőségeink beszűküléséhez. 2020-ban egyáltalán nem volt Jazziré Szabadkán, idén pedig „csak“ egy koncertsorozat lesz, amelyet annak függvényében szervezünk, ha konkrétan egy-egy művész úgy dönt, hogy mégis eljön, elutazik errefelé, ami jelenleg is nagyon ritka eset. Most például abban reménykedünk, hogy ebben a hónapban sikerül megrendezni a 25. Ring Ring Fesztivált Belgrádban. Reméljük, hogy lesz legalább egy olyan, koherens rendezvény az országban, amely az improvizatív zenével is foglalkozik. De ugye ez mégiscsak a főváros, mi pedig a periféria vagyunk. Azért mondom ezt, mert a világjárvány hatása valahogy még hangsúlyosabban érezhető azokon a helyeken, ahol még kevesebb külföldi művész fordul meg…
Bő másfél évtizede ismernek az emberek különféle, minőségi zenei rendezvények szervezőjeként, elsősorban az Etnofest kapcsán. A Jazziré mellett milyen rendezvények szervezésén dolgozol jelenleg?
– Igen, mintha valamilyen szolgálati idő lenne, ez a két évtized. A legtöbb év ebből valóban a Palicson és Szabadkán megrendezett Etnofestre vonatkozik. Az Etnofest is egy nem hagyományos fesztivál, egyfajta alternatív válasz azokra a kialakult és felismerhető hagyományos zenei impulzusokra, amelyekhez az emberek már hozzászoktak. Természetesen vannak nálunk hagyományos, sőt rituális zenék is, de továbbra is ragaszkodunk a magas szintű és egyben új megközelítésekhez, új értelmezésekhez, a 21. századnak megfelelő zenei fúziókhoz.
A Jazziré fesztiválhoz hasonlóan az Etnofestet is koncertsorozatként rendezzük meg az idén. Októberben a budapesti Zajnal, valamint a Tijana Stanković és Svetlana Spajić belgrádi népdalénekesek kíséretében fellépő Lenhart Tapes formáció adott koncertet a szabadkai Samo Pivo nevű szórakozóhelyen. Úgyhogy, igazából mindebből kifolyólag szabadon ki is jelenthetem, hogy mégsem lehetünk akkora földrajzi periféria, ha pontosan félúton vagyunk a két ország fővárosa között! Mindemellett párhuzamosan a Desiré fesztivál PR-jaként is dolgozom, illetve koordinálom a Kreatív Európa programon belül megvalósuló Tremolo nevű projektet is, és persze a napi munkámat is végzem.
Talán kicsit korai még, de mivel viszonylag sok embert érdekel, főként fiatalokat, meg kell kérdeznem tőled, hogy tapasztalt szervezőként, hogyan látod a fennálló helyzetet? Jövőre végre vissza lehet-e térni majd a régi kerékvágásba, megszervezik-e majd nagy, hagyományos fesztiválokat, a nagyobb zenekarok végre turnéznak-e majd megint, stb.?
– Sajnos lemaradtam az idei World Music Expóról, amit a múlt héten rendeztek Portóban, de a kollégák visszajelzései szerint kevés a száz százalékosan optimista szervező ember. Továbbra is szkeptikusan tekintenek mindarra, ami szervezőkként vár ránk a közeljövőben. Nehéz feladat lesz a művészeknek felülkerekedni és leküzdeni ezt az „új valóságot”. Mindenkinek szüksége van arra a bizonyos élő érintkezésre, illetve a közvetlen zenei és kulturális élményekre úgy általában. Mindez nincs már lassan 2 éve és úgy tűnik, mintha az emberek már kezdenénk lemerülni bizonyos szempontból. Én mindössze egy-két olyan zenekarról tudok, akik bele mertek vágni egy-egy nagyobb turné megvalósításába az idén. De azt is tudni kell, hogy szervezés szempontjából mindezt ilyen körülmények között rettenetesen nehéz véghezvinni. Júliusban például a szabadkai KurtaUtca zenekarnak szerveztünk egy rövid turnét Szicíliában. Őszintén, a szervezés, a bürokrácia és a logisztika szempontjából ez maga volt a pokol. És éppen ilyen dolgok miatt várja mindenki, hogy végre véget érjen ez a járvány és oldottabb légkörben köszönthessük a 2022-es évet. Már amennyire lehetséges lesz majd, természetesen nem tudhatom én sem előre, mi fog történni. De még mindig reménykedem a jóban. Én azok közé tartozom, akik vakon hisznek a szebb jövőben. És éppen ezért jelenleg is nagy örömmel szervezek, most épp osztrák és belga művészekkel tárgyalunk két lehetséges, kiváló koncertről, amelyek június folyamán kerülhetnének megrendezésre a szabadkai közönségnek, a palicsi Etnofesten.
Lenkes László
Dejan Vujinović (Fotó: Molnár Edvárd)
