Tíz nap múlva karácsony. Vannak, akiknél már napok, hetek óta ott lapulnak a szekrény alján a személyre szabott ajándékok, vannak, akik még csak most kapnak észhez, hogy valamit venni kellene, mások pedig, mint minden évben, most is az utolsó nap vagy 24-én délelőtt rohannak majd az ajándékokért, mert valamit venni és adni muszáj. De hogyan hat ránk a karácsonyi stressz? Mennyit költünk ajándékokra? Teljesítenünk kell-e a gyermekek minden kívánságát? S valóban csak a vásárlásról, az ajándékok hajszolásáról kell, hogy szóljon az ünnep, vagy lehet ezt másként is csinálni?
A közösségi oldalon feltett körkérdésünkre több mint kétszázan válaszoltak. Arra voltunk kíváncsiak, vajon mennyit költ egy vajdasági magyar család a karácsonyi ajándékokra. Nem fejenként, hanem egy összköltségvetésre voltunk kíváncsiak.
A legtöbb szavazat a cikkünk elkészültéig – összesen 74 a 12 000 dináros összegre érkezett. Ennél csak kicsit kevesebben, 72-en azt írták 6000 dinárnál többet nem költenek el karácsonyi ajándékokra. Összesen 67-en voksoltak a 15 000 dinárnál több opcióra, tízen a 3000 dinárnál kevesebbre, míg a több mint 220 szavazatból csak hárman választották a nem vásárolok, magam készítem az ajándékokat opciót.
Ricz Dencs Tünde mentálhigiénés szakembert arról kérdeztük, mennyire változott meg az ajándékozás szokása karácsony környékén és bűntudatunk kell-e legyen, ha megvettünk vagy éppen nem vettünk meg valamit az idén.
— A karácsony mindig kiemelt esemény volt az ajándékozás szempontjából, mondhatni mindannyian ebbe szocializálódtunk bele. Mára ez nagyon elkommercializálódott, ez a 21. század hozománya. Nyilván, vannak esetek, amikor kompenzálunk, mert egész évben nem töltöttünk elég időt a gyerekkel, és akkor legalább vegyük meg most pont azt, amit szeretne. Ez nem a járható út, mert a tárgyak sose pótolják azt, ami kimaradt évközben. Viszont ahhoz, hogy karácsonykor ajándélkozunk, örömet okozunk, tudnunk kell, hogy a másik mit szeretne, oda kell hozzá fordulnunk, figyelnünk kell rá, tehát lehet az ajándékozásnak egy ilyen gesztusa is. Ha innen közelítjük viszont meg, akkor van értelme. Az, hogy belehajszoljuk magunkat mindenféle vásárlásba, az valóban elveszi a jellegét, azt, amiről szólna kellene, és nincs értelme, mondja Ricz Dencs.
Sérül-e a gyerek és nagy csalódást okoz-e neki, ha nem azt kapja, amit kért?
— Úgy gondolom, hogy ezeket a kívánságokat lehet kanalizálni év közben. Azt kellene a karácsony kapcsán megérteni, hogy ne akarjunk valamit két hét alatt megoldani, amit nem lehet. A levélírás is szólhat arról, hogy a kívánság megírásánál is ott vagyunk, megbeszéljük, miért van arra szüksége. Mindig egy picit csalódás, ha valamit nagyon szeretne a gyerek és a Jézuska azt nem hozza meg. De ha valóban olyasmit kér a gyermek, amit nem tudunk megvenni, mert nem lehet mindent, akkor erről lehet beszélni vele, hogy van ilyen, hogy valamit nem kapunk meg. A csalódást is át lehet fordítani, beszélni róla, amiből a gyermek elkezdheti érteni, hogy vannak kívánságok, amik nem tudnak teljesülni. Ami nagyon fontos lenne, és nagyon fájó szokott lenni, ha az egész karácsonnyal büntetjük a gyereket: ha nem leszel jó, nem hoz ajándékot a Jézuska és valóban nem is hoz. Ez a lehető legrosszabb variáció, és valóban károsan hat a személyiségfejlődésre. Azt az üzenetet küldi, hogy valóban annyira alávaló vagyok, hogy velem még a csodák sem történnek meg.
Hogyan tudunk lelassulni és az előttünk álló tíz napban nem arra koncentrálni, hogy nem tiszták az ablakok és nem lesz elég sütemény?
— Erre most kapásból az a válaszom, hogy a karácsony akkor is be fog következni, ha nem tiszták az ablakok. Ne a külsőségekre figyeljünk. Ha nem lesz tíz sütemény, csak három, ha nem csillog az ablak és a padló, az örömünk nem ettől kellene, hogy függjön. A fókuszt az együttlétre kellene helyezni. Az elmúlt két év, amikor hol találkozhattunk, hol nem, jó tanulságként szolgálhatna az előttünk álló időszakban. Annak örülni, hogy le tudunk ülni egy asztalhoz, és ne az legyen a fontos, hogy hány fogás van azon.
Illusztráció (Pixabay)
