Fehér Miklós szabadúszó író, újságíró, az Újvidéki Egyetem doktorandusz hallgatója a helyi interjúkat, anyagokat, valamint a gyorsaságot hiányolja a hazai médiafelületekről. Arról is beszélgettünk, hogy a mostani fiataloknak hogyan változott a médiafogyasztási szokásaik.

Te honnan tájékozódsz, mely médiafelületeket követed?

– Már az internet világában nőttem fel, ebben szocializálódtam, így az internetnek fontos szerepe van abban, hogy mit olvasok. Ráadásul a hordozható eszközök, amelyek a zsebünkben lapulnak, és mindenhova elkísérnek bennünket, szintén meghatározók. Elsősorban én is digitális médiumokból tájékozódom, igyekszem szélesebb palettáról informálódni, attól függetlenül, hogy kormányközeli vagy független a portál. Követem az Origót, az Indexet, a Telexet, különösen kedvelem a Partizán Youtube csatornáját, ezt támogattam is anyagilag. A vajdasági platformok közül szinte mindent figyelemmel kísérek, ami elérhető, a Magyar Szót, a Szabad Magyar Szót, az Észverést nagyon szeretem, valamint az Autonómia portált, valamint azt is követem, ha innen egy-egy írás megjelenik a Mércében.

Tudatosan szelektálod a hírforrásokat, vagy mindent elolvasol?

– Nem titok, hogy korábban a Magyar Szónak dolgoztam, még újságíróként, egészen a közelmúltig. Azonban az a fajta újságírás, amelybe én középiskolásként beleszerettem, mára nagyon megváltozott, és ki merem jelenteni, hogy nem a jó irányban. Így most válogatok. Azt gondolom, hogy az ember a világról sokkal többet tudhat meg, ha Dosztojevszkijt vagy Tolsztojt, esetleg kortárs vajdasági magyar vagy anyaországi magyar irodalmat olvas, mint hogy napi szinten kövesse a híreket, amelyeket az online hírportálokon osztanak meg. Ezek a hírek két-három mondatból állnak, a legtöbb olvasó rá sem kattint, hiszen elég meglátni a címet, és már kommentel is. Azokat a tartalmakat keresem, amelyek kicsit hosszabbak, ez jelenleg 5–10 perc olvasási időt jelent a telefonon, nem igényel nagy erőfeszítést, azonban mobilon már sokan ezt is soknak érzik, itt a laptop és az asztali számítógép eléggé ki is esik. Ha az ember nyomtatott formában olvassa a szövegeket, könnyebben fogyasztja a hosszabb anyagokat is.

Szerinted a mostani 18–25 éves fiatalokat mi szólítja meg a hírekben?

– Véleményem szerint az online platformokról tájékozódnak, mintegy 70-80 százalékuk hordozható eszközökről tájékozódik, a laptop és az asztali számítógép kiszorul ebből a listából. Érdekes azonban, hogy már van egy generációs szakadék köztem és a most 10 évvel fiatalabbak, tehát a tinédzserek között is. A párom öccse például TikTokon keresztül fogyasztja az információkat. Nem teljesen onnan tájékozódik, viszont ha itt megjelenik egy pár másodperces videó bármilyen témáról, eseményről, ha ez tetszett a fiatalnak, érdekesnek találja, akkor rákattint a hashtagekre, megnéz még pár videót, majd a leírásokat követve jut el a különböző tényfeltáró cikkekhez, interjúkhoz. Tehát megváltoztak a médiafogyasztási szokások, eltolódtak a képi irányba, és innen lépnek át a textuálisba.

A vajdasági médiafelületek mennyire tudják felvenni a versenyt ezzel a trenddel?

– Próbáljuk felvenni a versenyt, azonban gyakran csak kullogunk, de itthon is van annyira polarizálva a sajtó világa, hogy bárkit és bármit megtalál az ember a keresőkön keresztül. Biztos, hogy csak követni tudjuk ezeket a trendeket, valószínűleg azért, mert nálunk nincs meg az a mennyiségű humán erőforrás, amely az anyaország rendelkezésére áll. Nem tudjuk tartani azt a lépést, hogy minden eseménynél jelen legyünk, és a szöveg mellett kép, videó vagy akár illusztráció formájában követhessük a híreket, eseményeket.

Megszólítja a fiatalokat a média? Véleményem szerint 18–25 éves korban alakulnak ki a médiafogyasztási szokásaink. Hogyan viszonyulnak a fiatalok a szerbiai média iránt?

– Egyetértünk, ehhez a réteghez nehezebb eljutni, de nem gondolom, hogy ez egy vajdasági magyar specifikum lenne, inkább globális szintű jelenség. Ezeknek a platformoknak is a folyamatos nehézsége az, hogy elpártolnak a fiatal felhasználók, olvasók, hiszen mindig jön egy újabb médiaplatform, amely ellopja ezt a generációt. Ahogy a TikTokot is felfedezik az idősebbek, biztosan ki fog alakulni egy olyan platform, ahova a tinédzserek átvándorolnak, mert szlenggel élve gáz nekik az, hogy jönnek az idősebbek, és mindent megosztanak. Nem helyi specifikum ez, de tény, hogy nem tudjuk megszólítani ezt a generációt, ami nem biztos, hogy baj, hiszen ebben a korban alakulnak ki a médiafogyasztási szokások, ekkor jut el oda a fiatal személyiségfejlődésben is, hogy megtanulja, ki ő, milyen a világnézete, és ezt követően alakul ki az is, hogy mit olvas.

Szerinted mi az, ami hiányzik az itthoni lapokból?

– Az, amit én hiányolok, az nem biztos, hogy megegyezik a széles nyilvánosság véleményével. Érték az, amikor egy hosszabb riport, interjú jelenik meg olyan személyekkel, akik a környezetünkben élnek, valamilyen számunkra szokatlan tevékenységekkel foglalkoznak, esetleg olyan termékeket készítenek akár otthon, amelyekkel idő hiányában nem tudnak eljutni a piacra, azonban árulják, otthonról. Ez persze csak egy példa, de nekem az ehhez hasonló különlegességek hiányoznak, akkor is, ha ezek akár a heti lapokban, akár a hétvégi lapban megjelennek. Az idősebbek talán jobban vágynak ezekre a tartalmakra, míg a fiatalok inkább a szenzációhajhász hírekre kíváncsiak, nyilván ebben segítenek az algoritmusok is, amelyek a közösségi platformokon működnek.

A kattintásvadász, szenzációhajhász címekre szerintem pont, hogy a fiatalok kevésbé nyitottak, mivel ők már jobban felvették a lépést a digitalizációval, hírfolyamokkal. Te ezt hogy látod? Ki dől be jobban egy kattintásvadász hírnek?

– Elsősorban arról van szó, hogy mindenki rákattint ezekre a hírekre, de míg a fiatalabb generáció tudja, hogy csúsztatott, esetleg álhírről van szó, addig az idősebbek nem tudnak különbséget tenni a valós, tényalapú információ és a hazugság, álhír között. A fiatalabbak már ebbe nevelődtek, szocializálódtak. Felismerik a kulcsszavakat, amelyek alapján meg tudják különböztetni a valóságot a szenzációhajhász hírektől, viszont ellenőrzésképp még mindig rákattintanak.

A fiatalok körében egyre népszerűbbek a különböző podcastok, YouTube csatornák, ráadásul megjelenni látszik egy generáció, amely már alig követ hírportált, inkább hosszabb vita- vagy véleményműsorokat. A minőségi vita talán mindenhonnan hiányzik, szerinted ezek a digitális formátumok mennyire sikeresek nálunk?

– Személy szerint én mindkettőt fogyasztom, párhuzamosan azonban sosem. Sok fiatal képes párhuzamosan két videót is nézni, én ezt képileg képtelen vagyok befogadni. Mindinkább elterjednek ezek a formátumok, ráadásul megjelenni látszik egy olyan réteg is, amely anyagilag is hajlandó támogatni ezeket a kezdeményezéseket, mivel talán megértik, hogy az, amit ők látnak, csak egy része a produkciónak. A háttérben rengetegen dolgoznak egy-egy produkción, a műsorvezető, vágó, operatőr, és talán jobban megértik az emberek, hogy nincs helyén az, hogy ez mindenki számára elérhető, és ingyen fogyasztjuk ezeket, amikor sokan dolgoznak az adáson azért, hogy minőségi legyen a produkció. Ugyanakkor hozzátenném, hogy ebből a szempontból a nyugati tendenciákhoz képest még Magyarország is lemaradóban van. Érdekes példának hoznám fel Spanyolországot, ahol a futballmérkőzésekhez kapcsolódó interjúkat, kommentárokat Twitchen keresztül közvetítik, az újságíró elhívja a játékosokat vacsorára, ahol interjút készít velük. Ezen az online streaming platformon keresztül pedig a nézők küldhetnek egyszeri támogatást, de elő is fizethetnek a csatornára.

Az előfizetések, donációk több csatornán, platformon megjelennek. Gyakran elérhető egy-egy lap ingyen, többen pedig úgy szelektálnak, hogy előfizetnek egy portál kiemelt tartalmára. Kinek szól az előfizetés?

– Azoknak, akik tudatosan szeretnének híreket fogyasztani. Korábban a HVG360-ra fizettem elő, de leiratkoztam, úgy éreztem, hogy nem ad annyit, amennyit én vártam. Sajnos nincs olyan lehetőség, hogy egy adott cikkért fizessünk, pedig ezért hajlandó lennék utalni, lenne rá szükség. A Partizán YouTube csatornát támogattam Patreonon keresztül, amely egy támogatói alkalmazás, pénzt lehet küldeni ezen keresztül, támogatva egy-egy műsort, csatornát. Ott sem azért fizettem elő, mert extra tartalmakat szerettem volna, hanem szolidaritásból támogatni szerettem volna magát a csatornát.

Mi a probléma az itthoni médiával? Kevesen olvasnak itthon online platformokat, sokan a megjelenést kritizálják, te hogy látod, mi az, amire szükség lenne, és mi az, ami tényleg gond?

– A vajdasági magyar médiumokkal kapcsolatban azt tudom felhozni problémaként, hogy bár gyorsak vagyunk, még mindig nem vagyunk eléggé azok. Még mindig a főbb tájékozódási pontunk a fontosabb szerb orgánumok, onnan tájékozódunk. Gyakran onnan vesszük át a hivatalos információkat, mivel ott előbb jelennek meg, mint nálunk fordításban. Amiben viszont rá tudunk verni a szerb sajtóra, azok a vajdasági specifikumok, ezzel azonban az a bökkenő, hogy a fiatalokat nem feltétlen érdekli az, ami a szűk környezetükben történik. Az, hogy mi történik Adán, Zentán, milyen fesztivál van épp Palicson, erre mindig kisebb az érdeklődés, pedig ezeket kellene vonzóbbá tenni. Akár egy minőségibb megjelenéssel, akár más úton. Ez nem feltétlenül egyoldalú projekt, mivel ebben az is benne van, hogy a szervezők sem élnek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a média nyújt egy rendezvénynek, vagy a különböző marketingeszközökkel.

SEREGÉLY Orsolya

Fehér Miklós: A háttérben rengetegen dolgoznak egy-egy produkción, a műsorvezető, vágó, operatőr, és talán jobban megértik az emberek, hogy nincs helyén az, hogy ez mindenki számára elérhető, és ingyen fogyasztjuk a médiatartalmakat (Fotó: VIFÓ)