Az alapinformáció arról, szólt, hogy a szerb kormány döntése értelmében a szerbiai 16 és 29 éves fiatalok 100 eurós támogatást kapnak az államtól. Ezt az év végi bejelentést a hatalom egy újabb bölcs és nagyvonalúan segíteni akaró döntésként prezentálta, a lakosság körében viszont több olyan vélemény is volt, hogy a választások közeledtével (egy újabb) szavazatvásárlásról van szó. A világhálón az egyik legnépszerűbb ötlet a pénz elköltésére az volt, hogy a fogadóirodák négyszeres pénzt fizetnek a mostani hatalom bukása esetén, így azok a fiatalok, akik kapnak 100 eurót, fogadhatnának a hatalomváltásra, elmennének szavazni, majd a választások után már 400 eurójuk lenne a száz helyett.

Dejan Ilić a Peščanik véleményportálon arról írt, hogy azzal, hogy Vučić megpróbált Télapót játszani, gyakorlatilag megölte az igazit.

– Igen, a dal azt mondja – a Télapó holtra itta magát, a Télapó csóró (Deda Mraz je mrtav pijan, Deda Mraz je švorc). De ez egy másik dal. Sokkal szomorúbb. Ebben a dalban a Télapót valóban megölték, halott. Vučić ölte meg az idióta döntésével, hogy Télapót játszva a gyerekeknek pénzt osszon. Ami legalább azt jelenthetné, hogy nem csóró. De nem jelenti azt. Nem csak, hogy erkölcsileg csóró, de ha nem lenne üres a zsebe, nem kellene olyan szégyenteljes dolgokat csinálnia, mint a gyerekek megvesztegetése. Próbáljuk meg úgy értelmezni az egészet, hogy elképzeljük a következő szituációkat.

Az egyik középiskola előtt áll egy személy, aki bevárja a gyerekeket és fejenként 100 eurót ad nekik. Kérdés az olvasóhoz: ön mit tenne?

1) Rendőrt hívna és feljelentené a személyt.

2) Figyelmeztetné a gyerekeket, hogy ismeretlenekkel ne álljanak szóba, és semmit se fogadjanak el tőle.

3) Szólna az iskolaigazgatónak.

4) Odalépne hozzá és megkérdezné: Nekem is jut 100 euró?

Ugyanaz a helyzet, a személy 100 eurót ad minden gyereknek. Mire gondolna, mit akart valójában az a személy?

1) Tapasztalt róka módjára rászoktatja a gyerekeket a drogra azzal, hogy az első adagra ad nekik pénzt.

2) Tapasztalt róka módjára szerencsejátékra szoktatja a gyerekeket úgy, hogy az első alkalomhoz ad pénzt.

3) Nem tudja, mit kezdjen a pénzzel, ezért szétosztogatja. (Pótkérdés: miért éppen a középiskolásoknak, és nem például a hajléktalanoknak?)

4) Egy kutatásról van szó, az érdekli, mennyire pénzéhesek a gyerekek.

Ugyanaz a helyzet, a személy 100 eurót ad minden gyereknek. Ön szerint miért épp eurót osztogat, és nem mondjuk dinárt?

1) A szóban forgó személy külföldön dolgozik, euróban kapja a fizetését.

2) A személy külföldi bérenc: Szerbiában az a feladata, hogy korrumpálja a hazai gyerekeket.

3) Ez a személy kétkedik a dinárban, ezért csak eurót használ: hiszi, hogy az euró jobban cseng a gyerekek fülében és jobbat mutat a kezükben a dinárnál.

4) Arra akarja rávenni a gyerekeket, hogy hagyják el az országot, ezért akarja megszerettetni velük az eurót.

Ugyanaz a helyzet, valaki 100 eurót ad minden gyereknek az iskola előtt. Most viszont az iskolaigazgató az a személy. Ön mire gondol, miért ad pénzt a gyerekeknek?

1) Nagy botrány tört ki az iskolában, az igazgató van a történések középpontjában: az igazgató megvesztegeti a diákokat, hogy iskolán kívül ne beszéljenek a történtekről.

2) Viszály keletkezett az igazgató és a tanárok között, ezért saját oldalára akarja állítani a diákokat, ezzel is nyomást gyakorolva a tanárokra.

3) A szülök az igazgató menesztését követelik, ezért ő megvesztegeti a gyerekeket, hogy jókat mondjanak róla.

4) Az igazgató elveszítette a józan eszét.

Ugyanaz a helyzet, ez a személy (lehet az igazgató is) 100 eurókat osztogat a gyerekeknek. Ön az egyik gyerek szülője. A gyerekek megmutatják önnek, mit kaptak az iskola előtt. Mit tesz?

1) Rögtön elveszi a gyerektől a pénzt, és kérdezés nélkül visszaviszi annak, aki adta.

2) Pánikolva megkérdezi – és te fiam/lányom mit adtál ezért?

3) Feljelentést tesz a rendőrségen/az iskolai felügyelőségen.

4) Tornacipőt vesz a pénzen a gyereknek. (Idővel kiderül, hogy az ön munkáltatója osztogatta a pénzt, ezért ön kevesebb fizetést kap, mert ő az ön pénzét osztogatja, ön pedig a fizetéséből képtelen ruhát venni a gyerekeinek. De már késő, elköltötte a 100 eurót.)

Ugyanaz a helyzet, valaki 100 eurót ad a gyerekeknek az iskola előtt. Most viszont az állam elnöke ez a személy. Ön mit gondol az elnökről, és mit az államról?

1) Miért osztogat eurót az elnök, ha az országában dinár van forgalomban?

2) Kinek a pénzét osztogatja az elnök?

3) A pénzt miért a gyerekeknek adják és a nem a szülőknek/törvényes képviselőknek, azoknak, akik felelnek a gyerekekért?

4) Az elnök valamiféle szociális munkás/Télapó szerepében úgy ítélte meg, hogy a szülők/törvényes képviselők nem képesek felnevelni a gyermekeket, ezért ő magára vállalta, hogy gondoskodik róluk, úgy ahogy saját gyerekeiről is. (Pótkérdés: az elnök gyerekei is megkapják a 100 eurót? Ehhez kapcsolódóan: mit jelent az elnök gyerekeinek a 100 euró?)

Semmi értelme, mérgelődik az olvasó, semmi értelmeset nem lehet mondani arról a döntésről, hogy 100 eurót osztogatnak gyerekeknek. A végtelenségig lehet sorakoztatni az ilyen és ehhez hasonló helyzeteket és kérdéseket, de egyik sem közelíti meg még távolról sem a gyerekek megvesztegetéséről szóló döntés értelmetlenségét. Ez annyira imbecillis. Semmilyen alapja nincs annak, hogy Szerbia teljes lakosságából kiemeljük a 16 és 29 év közöttieket. Ezt se megmagyarázni, se felfogni nem lehet. Ez már az értelmen túli kategória. Egy kicsit más lenne a helyzet, ha felnőttekről lenne szó 29 éves korig. Azok a személyek felelnek saját tetteikért. Így dönthetnek is saját sorsukról, amikor valaki kísértésbe viszi őket. De hogy sikerült meghúzni lefelé a határt 16 éves korig? A személyi igazolvány és bankszámlanyitás miatt? Hát, milyen kritérium ez már? A személyi meg a bankszámla nélküli gyerekek nem érdemlik meg ugyanazt a bánásmódot, amit a kicsivel idősebbek? Nem lehetett volna azt mondani, hogy minden szülő/törvényes képviselő, aki 18 évnél fiatalabb gyereket nevel, minden gyerek után kap 100 eurót? Ha ezzel akarták elérni azokat is, akik eddig Szerbiában kimaradtak (azért, mert kiskorúak) a (helikopteres) pénzdobálásból, nem lett volna ez így a leghelyénvalóbb? A 16 évnél fiatalabb gyerekeknek kevésbé van rá szükségük, mint a 16 évnél idősebbeknek?

Továbbá. Miért 26, és nem 30? 31? 32? Vagy a jézusi 33? És azok, akik most 20 és 29 év közöttiek, már egyszer beleestek a megsegítettek csoportjába. Miért emelik ki őket külön, és miért kapnak csak ők újra támogatást? Semmi értelme, az ész megáll ilyen döntésekkor. Üvölt belőle az értelmetlenség. Az értelem hiánya mellett a diszkrimináció, az igazságtalanság is – az újradikálisok összes legkedveltebb kategóriái.

De megtörtént. A pénz pontosan így lesz szétosztva. És ezért egy kérdés az olvasóhoz – az elnök úgy döntött, hogy bevárja az ön gyerekeit az iskola előtt és 100 eurót ad nekik. Mit tesz ön?

1) A gyerekekért felelős személyként megtiltja nekik, hogy elvegyék a pénzt.

2) Elosztja a gyerekekkel a pénzt, feltéve, ha a gyerekek bevallották, hogy elfogadták a pénzt.

3) Elveszi a gyerekektől a pénzt és saját belátása szerint költi el.

4) Összepakolja a saját és a gyerekei dolgait és elmegy egy olyan helyre, ahol tud annyi pénzt keresni, hogy senki senkinek ne kelljen, hogy ajándékba adja azt, főleg nem az államelnökök és nem a gyerekeknek.

Még Dickens Scrooge-ja sem volt reménytelen eset. A karácsony szelleme végül még az elvetemült Scrooge-ból is jobb embert csinált. A mi Scrooge-unk menthetetlen. És nem csak az, hogy ő menthetetlen, de mindent és mindenkit megront maga körül is. Igen, pontosan úgy, ő szétrágja a közösség erkölcsi szövetjeit, mi pedig most azt nézzük, hogyan rothad el a közösség. És természetesen annak tagjaiként mi is vele együtt. Velünk pedig a gyerekeink – írja Ilić.

A jegyzetet eredetiben ezen a linken olvashatják.  

(Fotó: Pixabay illusztráció)