Bő két évvel az után, hogy a kínai Vuhan városában regisztrálták az első COVID-fertőzést, egyre világosabbá válik, hogy gazdasági szempontból mely államok élik túl viszonylag jól a koronavírus-járványt. A két gazdasági nagyhatalom, az Egyesült Államok és Kína gazdasága a pandémia ellenére is jelentősen növekedett. Más nagy gazdaságok – köztük a német is – viszont lemaradásban vannak.

Az OECD legfrissebb adatai szerint az amerikai gazdaság 2021 harmadik negyede  végén 1,4 százalékkal volt nagyobb, mint 2019-ben. Az átmenetileg drasztikus zárlatokkal sújtott kínai gazdaság viszont 2021 tavaszán már 7,1 százalékkal volt nagyobb, mint a járvány kezdetén. Franciaország és néhány más európai ország is elérte a válság előtti szintet, ám a német gazdaság az ősszel 1,1 százalékkal volt gyengébb, mint a pandémia előtt. Ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy a német ipari termelés különös mértékben szenved a világtengerek túlterheltségétől és az ellátási láncok megszakadásától. Mivel a német gazdaság jelenleg stagnál, a közgazdászok feltételezik, hogy csupán 2022 folyamán térhet majd vissza a válság előtti szintre.

A világ két messze legnagyobb gazdasága – az amerikai és a kínai – súlya ezáltal tovább növekszik. A Nemzetközi Valutaalap becslései szerint az Egyesült Államok és Kína részesedése 2021 végén 35 ezer milliárd eurónak felelt meg, ami a világgazdaság 42 százalékát teszi ki.

A nominális bruttó hazai termék (GDP) 4,5 százalékos részesedésével Németország a negyedik helyen áll Japán mögött. A vásárlóerőhöz igazodó rangsorban India – amely tavaly 9,5 százalékkal erősödött – az IMF számításai szerint már megelőzte Japánt és Németországot. A vásárlóerőre alapuló számítások szerint már Kína is megelőzte az USA-t.

Ami figyelemre méltó, az az a sebesség, amellyel a világgazdaság súlypontjai ​​eltolódnak. A legjobb példa erre Kína. 1980-ban az akkor még szegény ország a világ gazdasági erejének mindössze 1,4 százalékát jelentette. Az ezredfordulón ez termelési részesedés már 3 százalék volt, az IMF szerint mára már közel 18 százalékot tesz ki. A német részesedés a világgazdaságban ugyanakkor 2000 óta csökken, köszönhetően a 2008-as globális pénzügyi válságot követő lassú növekedésnek.

A Visual Capitalist – a világ egyik leggyorsabban növekvő online kiadója, amely olyan témákra összpontosít, mint a piacok, a technológia, az energia és a globális gazdaság – adatelemzői által készített gazdasági világtérkép áttekintése sok más érdekes információt nyújt. Dina Pomeranz svájci közgazdász a Twitteren arra mutatott rá, hogy a hatvanöt millió lakosú Franciaország bruttó hazai terméke ma eléri az 1,4 milliárd lakosú Afrika teljes GDP-jét. A kis Svájc bruttó hazai terméke pedig annyi, mint Közép-Amerika és a Karib-térség minden országának együttes GDP-je. Ralf Fücks, egykori német zöld politikus, a berlini Zentrum Liberale Moderne vezetője nem bízik az orosz gazdaság fejlődésében: „Figyeljétek meg Oroszországot. Putyin világhatalmi igénye agyaglábakon áll” – az orosz gazdaság egyszerűen összeomolhat.

A fejlődés nem áll meg

Számítások szerint a világgazdaság termelése jelenleg harmincszorosa annak, amekkora kb. ötven évvel ezelőtt, 1970-ben volt. Ez a fejlődés a következő harminc évben várhatóan ismét megduplázódik, ami mögött persze óriási bizonytalanságok rejlenek.

A növekedési ütemek és az aggregált GDP-adatok persze csak áttételesen jelzik az egyes országok jólétét. Az utóbbinak egy másik mutatója az egy főre jutó gazdasági teljesítmény. Eszerint Liechtensteinben és Luxemburgban van jelenleg a legnagyobb jólét: fejenként jóval százezer dollár feletti évi gazdasági teljesítménnyel, míg az Egyesült Államokban ez a teljesítmény évi 70 ezer dollárt tesz ki, amivel az USA nem kerül be az első tíz ország közé sem, Németország pedig 57 ezer dollár körülivel egy szinten áll Ausztriával és Svédországgal. Noha Kína gazdaságilag alaposan felzárkózik, ám az egy főre jutó gazdasági teljesítménye csupán 19 ezer dollár, amivel még mindig csupán a globális átlag körül mozog.

Világgazdasági hullámvasút (Illusztráció: Pixabay)