Kevés olyan ország van a Földön, amelyiknek olyan sokoldalú elnöke lenne, mint Szerbiának. Már megszoktuk, hogy mindenről Aleksandar Vučić nyilatkozik, mindenhez (is) ért, úgyhogy  igazán nagy meglepetés nem ért bennünket, amikor a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) helyett maga Vučić elnök ismertette elsőként a múlt vasárnap az alkotmánymódosításról tartott referendum eredményeit. Pontosabban a Szerb Haladó Párt mérte eredményeket, amelyek, mondani sem kell,  olyan pontosak voltak, hogy szinte lemásolta őket a választási bizottság.

A vasárnap esti eredményhirdetéseket végignézve Nenad Kulačin a Danas napilapnak írt kommentárt, amelyben azt firtatja, mi történt Szerbiával, annak intézményeivel, alkotmányával és törvényeivel, hova tűnt mindaz, amit egy államot meghatároz. Ebből szemezgettünk részleteket:

Miért hagytad ezt, Szerbia?

Ej, Szerbia, te szerencsétlen, te nyomorult. Hát te, szeretett Szerbiám, már nem vagy állam?

Úgy meglopott, szemrebbenés nélkül, mintha nem lennének intézményeid, nem lenne alkotmányod és törvényeid, mintha nem lenne Köztársasági Választási Bizottságod, intézményeid, amelyek megvédhetnének. Van egy ember, aki zablát vetett rád, meglovagolt és nem ereszt. Nem hagy lélegezni, egyre jobban szorít, ácsolja a koporsódat.  Szerbiánk, te nem ilyen véget érdemeltél.

Ő, aki élet és halál ura benned, Szerbiám, ő jelentette be a népszavazás eredményét. Még a Köztársasági Választási Bizottság tudta az eredményeket. Esélyes, hogy meg sem várta a számokat. Mintha puskából lőtték volna ki, úgy mondta az eredményt, amit kigondolt és ezzel pontot tett a népszavazásra A Köztársasági Választási Bizottság megvárta, hogy az elnök befejezze mondókáját, hogy ismertesse a számokat, majd azokon finomított egy kicsit. Ej, Szerbia!

Vučić senkinek nem engedi át a terepet. Soha. Annak idején, a Szerb Radikális Pártban ennek a társaságnak jól szervezett gépezete volt volt a szavazóhelyeken, Dragan Todorović, a párt végrehajtó bizottságának egykori elnöke volt jogosult az adatokról beszélni. Pontos eredményeket közölt, attól függetlenül, hogy hogyan szerepeltek a radikálisok az adott megmérettetésen. Igaz az is, hogy a párt eredményváróin nagyon finom sült malacot is felszolgáltak az újságíróknak, függetlenül attól, hogy sehogyan sem jött nekik össze a választási győzelem. Csak később, a választási éjszaka előrehaladtával jelent meg Šešelj vajda, aki értékelte az eredményeket. Ilyesmi elképzelhetetlen Vučić felturbózott Szerbiájában. Vučićnak kell ezt megtennie, senki másnak. Abban nem vagyok biztos, hogy ő lenne az, aki még a Köztársasági Választási Bizottság közölné a polgárokkal, ha netán  ő vagy a pártja vereséget szenvednének egy megmérettetésen.

Egyébként a szavazás előzetes eredményeit minden pártban az elnöknél alacsonyabb beosztású tisztségviselő szokta ismertetni. Képzeljék el azt a helyzetet, ahogy Szerbia egykori elnöke, Boris Tadić vagy Tomislav Nikolić a eredményt hirdet, mielőtt még a Köztársasági Választási Bizottság szóhoz jutott volna. Ha valaha valaki azt mondta volna, én Szerbiám, hogy az egykori sírásó szerencsésebb választás mint a Jogi Kar állítólag egyik valaha volt legjobb hallgatója, soha, senki nem hitte volna el.

Képzeld el, Szerbia, ha egy kicsit jobban érdekelte volna ez a referendum. A szemedet is kilopta volna. De ne aggódj, Szerbia. Mindjárt itt van a parlamenti választás, ez az, ami őt valójában érdekli. A fejében már most összeadott és kivont mindent. Centire pontosan tudja, milyen eredményt közöl, természetesen megint még azt megelőzően, hogy a  választási bizottságod egyáltalán összeadhatta volna a számokat. Mi pedig a te nevedben újra birkák leszünk és önként vonulunk a vágóhídra.

Több tucat bejelentett szabálytalanságról érkezett hír, mi meg tűrjük. Személyi igazolvány nélkül szavaztak emberek. A választási bizottságok haladó párti tagja a megjelentek helyett karikázták be az IGEN-t, szavaztak a holtak helyett is. Megjelentek a hírhedt furcsa terepjárók is, ugyan nem akkora számban, mint korábban, de jelen voltak. Épp csak annyi, hogy győzzön az IGEN. Láncszavazók végeznek ki, te pedig egy zokszót nem ejtesz.

Az, aki eszetlenül és élvezettel tapos rajtad, Szerbiám, azt mondja, sohasem voltál erősebb és hatalmasabb. Pedig te már régen megrogytál. Térdre kényszerített az önelégültsége és a hatalomvágya. Ő dönt mindenről dönt, ő dönt még a népszavazási eredményekről is. Minden bőrt lenyúz rólad, Szerbia az áprilisi választáson és még csak észre sem fogod venni.

Kiütött, padlóra kerültél, Szerbiám. Szedd össze magad, kelj fel! Tényleg ennyire félsz egy olyan embertől, aki nem is érdemel meg téged? Mit kell még tennie, hogy szembeszállj vele? Emberáldozatot kell hozni?

Ha ezt a lopást is megússza, és meg fogja, mi lesz velünk, akik térdelünk? Siránkozunk egy kicsit, halkan, talán egy kicsit lázadunk is, de azt is halkan. Biztosan van valami, ami magadhoz téríthet. Ezt a hatalmon lévő szörnyet nehezen fogjuk a választáson leteperni. Az az egyetlen ember a hatalom egyetlen morzsáját sem engedi ki a kezéből, a választások elvesztéséről nem is beszélve. És ezt valamennyien tudjuk, de belenyugodtunk, hogy önként rohanjunk a vesztünkbe.

Semmi sem javult a 2020-as választások óta. Egyetlen választási feltétel sem teremtődött meg, mindannyian gúzsba kötve, szemellenzősen szállnának versenybe vele. Joggal és hangosan kérdezem tőled, Szerbia, érdemes-e részt venni a választáson, amíg ő meglop mindnyájunkat. Te meg hallgatsz erről, Szerbiám, meghajtod megmaradt gerinced. Ugyan már, milyen választásokról beszélhetünk vele és az övéivel? Nem múlik el úgy nap, hogy valaki ne fázzon rá miatta vagy az övéi miatt. Nekik mindent szabad. Ő nem látja, Szerbia, hogy téged kaszával és kapával vertek el. Saját párttársát sem látja, aki a hídon embert tapos. A markológépre úgy tekint, mint közlekedési eszközre, amivel munkába megyünk, a Rio Tintóban meg a meggazdagodásodat látja, Szerbia.

Nincs több kifogás. Az első napkeltétől egészen április 3-a utánig nem engedheted meg neki, Szerbia, hogy a maga játékát játssza. Ott kell keresztbe tenned neki, ahol csak tudsz. Csak szólj, Szerbia, vezesd csatába népedet. A mögötted lévő évszázadok kell, hogy erőt adjanak, de hitet is, hogy képes vagy rá. Máskülönben nem lesz, ki koszorút vigyen a sírodra.

A jegyzetet eredetiben ezen a linken találják.

A Köztársasági Választási Bizottság helyett Vučić elnök ismertette elsőként a referendum eredményeit (Fotó: FoNet/Milica Vučković)