Zdravko Ponoš lesz a legnagyobb szerbiai ellenzéki tömörülés elnökjelöltje. Ezen az információn úgy igazán meglepődni már nem lehet, néhány hónapja az ő neve jelenik meg potenciális (most már hivatalos) jelöltként. Marko Vidojković a Danas napilap jegyzetírója arról ír, hogy nem is igazán a jelölt személyével van problémája, hanem azzal, ahogyan jelölt lett Ponošból.

– Amikor a 2016-os időközi parlamenti választások előtt új politikai erőként és „Vučić legyőzésének utolsó esélyeként” megjelent az Elég Volt (Dosta je bilo – DJB) a karizmatikus Saša Radulovićtyal az élen, nyilvánosan kifejeztem kételyeimet amiatt, mert Radulović egy évvel azt megelőzősen miniszter volt Vučić kormányában.

Az a kommentár sokba került nekem.

Mint kiderült, a családom teljes vidojkovići része elkötelezte magát a DJB mellett, ezért nem nagy örömmel emlékezek vissza arra a családi ebédre, ahol mindenki engem baszogatott, a megszokott vidojkovići „mi vagyunk a legokosabbak, te meg hülye vagy” módon.

Azon a tavaszon csak a nagynénim maradt meg hűséges DS-szavazónak, a többiek, legalább hatan a DJB-re szavaztak.

Unokatestvérem anyósa felpofozott (igen, igen) az Elég Volt egyik tüntetésén, amiért meggyaláztam Radulet.

Ez sebet hagyott bennem, még ma is sokan elkeseredve kérdezik tőlem: „Miért voltál Radule ellen?”

Nem voltam Radule ellen, csak nem tetszett, hogy Vučić minisztere volt.

Senkinek sem mondtam meg, miként szavazzon, amikor meg azzal terrorizáltak, hogy szavazzak a DJB-re, csak azt ismételgette: „Nem. Vučić minisztere volt.”

Ez a demokrácia.

Az idiótának jogában áll idiótának lenni.

Én meg rámutathatok arra, hogy idióta.

Ma, a családi ebédekkor már senki sem emlegeti Radulet.

Valami hasonló történt Zdravko Ponoš miatt is miután megírtam az Előre borítékolható kudarc? szöveget. (Ebben a szerző arról ír, hogy szerinte Ponoš jelölését Dragan Đilas szinte ráerőszakolta a többi ellenzéki pártra, tömörülésre, akik kénytelenek voltak beállni mögé az ellenzéki összefogás címszója alatt – a szerk. megj.)

Azzal vádoltak meg, hogy felkavarom az állóvizet, defetista vagyok és lerombolom az ellenzéki egységet.

Hihetetlen, de pont az a csapat, amelyik anno rápörgött Radulera, most egyből Ponošra pörgött rá.

Elképesztő, hogy mennyi hülye ember van a „mi oldalunkon”, ezért arra kell emlékeztetnem, hogy minden, amit leírtam, ebből egy szó sem Ponoš ellen volt, a jelölésének módjára vonatkozott.

Ahelyett, hogy a tábornok egy közös nyilatkozattal jelent volna meg, ami egy szilárd koalíciós megállapodás eredményeként jött létre, ő úgy jelent meg, ahogy, és az említett szövegbe felvázoltak valósággá váltak: a koalíció tagjai egyenként, akaratlanul, szűk többséggel és erőszakkal állapították meg: „Hát, oké, legyen, ha már mindenképp muszáj, hogy Ponoš legyen az…“

Majd a sajtón keresztül különféle szakértők elkezdték megmagyarázni nekünk, miért is „szolid jelölt” Ponoš.

És akkor megjelentették, hogy Prelević és Zec közkedveltebb mint Ponoš.

Dule Vujošević meg azt mondta, Tadićra szavazna.

Majd Tadić azzal fenyegetőzött, hogy jelölteti magát.

Miša Vacić meg jelöltette is magát.

Facebook-hozzászólásokban többen azt üzenték nekem, akiről azt képzelik, hogy a „kettes körében” élek, hogy jobb lesz, ha elhallgatok, mintsem hogy defetizmust terjesszek.

Az idiótának jogában áll idiótának lenni, sőt még választása sincs, én pedig várom a Szabad Szerbia Parlamentjének és a Moramo (Muszáj) koalíció véleményét Zdravko Ponošról, hogy írjak egy újabb defetista (de lehet, hogy győztes) szöveget.

Vladeta jó arc.

Dobrica jó arc. Šapić azzal fenyegeti az újságírókat, hogy kitépi a szívüket. Az SPS önállóan indul. Belgrádban, úgy tűnik, valamivel jobban állunk – írja Vidojković.

A jegyzetet eredetiben ezen a linken olvashatják.

„Újra a gonosz és a jó között kell választanunk”

Zdravko Ponoš a Vreme hetilapnak adott interjúban beszélt arról, szerinte milyen helyzetben van a mai szerbiai társadalom, valamint arról is, miért vállalta el az elnökjelöltséget. Az egykori vezérkari főnök szerint az ország alkotmánya olyan, mint a hadseregen belüli szabályozás, ahhoz kell tartania magát az embernek.

Az elnökjelöltséget azért fogadta el, mert úgy érzi, ezzel a polgári kötelességének és nemzeti felelősségtudatának tett eleget. Hozzátette, nem karrierjellegű döntést hozott, a közérdek vezérelte és a nem a személyes érdekek.

– Az államfő feladata egyben a közérdek szolgálata is. Neki az alkotmány az, ami a hivatali szabályzat a katonaságnál – feltétel nélkül be kell tartani azt. Pontosan így fogom ellátni az elnöki teendőket – mondta, arról is szólva, hogy nem egész 15 éves volt, amikor először felhúzta az egyenruhát.

A választásoktól azt várja, hogy a polgárok legyőzzék a korrumpált és a néptől elidegenedett rezsimet.

– Sajnos megint abban a helyzetben vagyunk, mint 2000-ben, újra a gonosz és a jó között kell választanunk. Úgy tűnik, ez nem volt annyira világos 2012-ben, amikor a választók megbüntették az addigi hatalmat, úgy gondolták, a jó és a jobb között választanak. Ez a pótvizsga ideje. Újfent a gonosz és a jó között választunk. Ez nem egy nehéz választás – nyilatkozta.

Ponoš úgy érzi, az utolsó dolog, amire szükségünk lenne az, hogy nőjön a feszültség és hogy a választók akaratát az utcán kelljen megvédeni.

– Ez senkinek sem lenne jó, nem szolgálja a polgárok érdekeit, a jövőnk érdekét sem. Bízok a józan ítélőképességben, az alapvető felelősségvállalásban és a közérdek tiszteletben tartásában, a szabad és demokratikus választás pedig közérdek – emelte ki Ponoš.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit érez az ország legnagyobb problémájának azt mondta, a boldog országoknak és boldog társadalmaknak egy vagy két problémájuk van.

– Nekünk sok van, nehéz lenne mind felsorolni. Úgy gondolom, az egyik legnagyobb az, hogy egy szétszakított társadalom lettünk, amelyet a rezsim egy árokkal kettéosztott a „sajátjai”-ra és a többiekre. Ez a legnagyobb bűnük. Ezért a legnagyobb kihívás normálissá tenni ezt a társadalmat, mert a mostani állapotok senkinek sem felelnek meg – üzente Ponoš.

A választásokon részt vevőknek azt üzente, senkinek sincs joga megfosztania a polgárokat bármitől is.

– Senkinek sincs joga elrabolnia a fiatalságotokat, nincs joga elrabolnia a házaitokat és a földeket a lítium miatt, a nyugdíjat sem veheti el senki – az az önöké. Senkinek sincs joga megfosztania önöket a jövőjüktől – mondta, hozzátéve, az állam a polgároké, a lakosság pedig nem a korrumpált és magánosított állam tulajdona.

– Soha ne történjen meg megint, hogy valaki kiskanállal adagolja vissza az elvettet, mondván, „én adtam neked”. Semmit sem adtál nekem, elraboltad azt, ami az enyém volt – mondta Ponoš, aki szerint a jelenlegi elnök, Aleksandar Vučić az államra saját, privát vagyonaként tekint.

Úgy érzi, ezen nem is igazán kell csodálkozni, ugyanis túl sok időt töltött Šešelj ölében.

– Élete első munkája gyakorlatilag a propagandaminiszeri volt, és épp abban az időszakban, amikor karrierje kezdetén egy vállalatban kellett volna munkajogi referensként dolgoznia – mondta az elnökjelölt a jelenlegi elnökről.

További részletek itt és itt.

Dragan Đilas, a Szabadság és Igazságosság Pártjának elnöke és Zdravko Ponoš közös ellenzéki elnökjelölt (Fotó: Nova.rs kollázs)