A napokban Zdravko Ponoš neve jelent meg a szerbiai sajtóban mint az ellenzék (egyik) lehetséges elnökjelöltje. Amellett, hogy a hatalomhoz közeli (bulvár)sajtó a hír megjelenése után szinte már másnap megkezdte a lejáratási kampányát, többekben felmerült a kérdést, hogy a Vuk Jeremić vezette Néppárt alelnöke, a Szerbiai Katonaság volt vezérkari főnöke elég közismert és -kedvelt-e ahhoz, hogy Aleksandar Vučić kihívója legyen. Vannak, akik úgy gondolják, hogy nem is egy hangzatos névre van szükséges, hanem Ponoš inkább egy második Vojislav Koštunica szerepében jelenhetne meg az elnökválasztáson.

A Danas napilap jegyzetírója, Jasmina Lukač lát fantáziát a Knin környéki Golubićról származó, a Katonai Akadémiát Zágrábban fejező, majd azt követően Belgrádba költöző, telekommunikáció szakon mesterképzést végző, külföldön folytatott biztonságpolitikai tanulmányok mellett komoly katonai pályafutást maga mögött tudó, 2009-ben politikai karrierbe kezdő Ponošban, aki Jeremić külügyminisztersége alatt 2010-től a 2012-es hatalomváltásig a külügyminiszter segédje volt.

– Ha Dragan Đilas is és Vuk Jeremić is kitart az eddigi elképelése mellett, és egyikőjük sem jelölteti magát, akkor a 2022-es választások előtt okos és nyerő döntés lehet az, amelyről a Nova napilap ír.

Ami nem más, minthogy Zdravko Ponoš legyen az elnökjelölt, Marinika Tepić pedig a kormányfőjelölt, Belgrád polgármesteri címéért pedig egy párton kívül személy indulna.

Ez egy nyilvánvalóan intelligens választási stratégia lenne.

Elsősorban azért, mert így létrejönne egy fő, központi ellenzéki vonulat, amely a szavazópolgárok számára is felismerhető lenne.

A politikában érvényes a megállapítás, mely szerint a jövőbeli választásokat eredményét az elmúlt választások eredményei alapján lehet megjósolni.

A 2020-as választások során Đilas és Jeremić pártja, még ha az akkori bojkottpárti ellenzéki csoportosuláshoz tartoztak is, alkotta azt a fő áramlatot.

Ezért nem volt kellő támogatottsága a lecsökkentett, három százalékos választási küszön átlépéséhez sem a jobboldali ellenzéknek – DJB, SRS és DSS, sem az Európa-pártinak – UDS, Nova…

Emellett a 2018-as belgrádi választás során is együtt indult Đilas és Jeremić, egyfajta központi erőt képezve, a többiek pedig, mondjuk ki nyíltan, dekorációkét szolgáltak, mivel valami miatt úgy tűnik, az ellenzéknek egy „széleskörű polgári front”-ként kell fellépnie.

Abba most itt nem mélyedünk bele, hogy miért csontosodott be ez az elképzelés.

Elfogadjuk, hogy így van, és hogy Đilasnak és Jeremićnek be kell majd fogadnia abba a központi áramlatba a „díszeket”, a választók szemében viszont azok lesznek a kulcsszereplők, akik megtestesítik ezt a csoportosulást.

Ponoš, Marinika és a pártonkívüli személy pedig az a háromság, amely megtestesíti azt, ami egy átlagszavazó.

Valahogy úgy, ahogy Vučić és az SNS az elmúlt 13 évben egyesíteni tudták mindezt. Tehát a hazaszeretet a liberalizmussal, a modern Nyugatot a hagyományainkkal, a vallást az értelemmel, a tisztességet a politikával…

Fontos, hogy Ponoš a „rendszerből származik”, de rendszerellenes.

Vezérkari főnök korában szembeszállt az akkori miniszterrel, Dragan Šutanovaccal, leváltották, de maradt a közéletben.

Ez merőben más mint bármelyik olyan elnökjelölt Szerbiában, akinek katonai múltja volt és rosszul szerepelt a választáson, majd később még kevésbé dicsőségesen fejezte katonai karrierjét.

Most ez más, mint Momčilo Perišić esetében volt, akinek katonai titok elárulása miatt kellett bíróság elé állnia, vagy a megboldogult Vuk Obradović esetétől, akit Ljiljana Nestorović veszélyeztetésével és tiszteletlenséggel vádoltak.

Ponoš minden csak nem egy második Vojislav Koštunica, mondom ezt azoknak, akik ebben reménykednek vagy ettől félnek.

Koštunica a fővárosi elit, a „kettes körének” része volt és maradt, Ponoš ennek az ellentétje, a nép embere, a száműzött knini népé.

Lehet, sok minden mondható rá, de az biztosan nem, hogy egy kényelmes vacsorán venne részt a támogatói társaságában, miközben fiatal tüntetők gyülekeznek a parlament előtt, ahogyan ezt Saša Janković tette 2017-ben.

Nagy külpolitikai tapasztalattal is rendelkezik, így meg tudná és merné szervezni a választások komoly felügyeletét, és fizikailag is szembe tudna szállni azzal, ami következik és várható az uralkodó rezsim részéről.

Arra is immunis lenne, amit felhozna ellene az egykori elnöke, Boris Tadić, aki szinte biztosan újra jelöltetni fogja magát – írja Lukač.

A jegyzetet eredetiben itt olvashatják.

Zdravko Ponoš (Fotó: N1)