Az Egyetemista lista progresszív adózásra épülő adóreformot javasol, amelynek értelmében a magasabb jövedelmű és nagyobb vagyonnal rendelkező polgárok több, míg az alacsonyabb keresetűek kevesebb adót fizetnének. A szakértők szerint azonban a javaslat egyelőre nem eléggé kidolgozott ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, valóban jelentősen növekedne-e a legkevesebbet keresők nettó fizetése.

Az Egyetemista lista gazdasági és pénzügyi programja szerint Szerbiában a legszegényebbek aránytalanul nagy adóterheket viselnek, többek között a jövedéki adók miatt. Ezeket ugyanis az elfogyasztott termékek mennyisége, nem pedig a fogyasztók jövedelme alapján számítják ki.

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal

Az egyetemisták ugyanakkor nem a jövedéki adók csökkentésével kívánják orvosolni a problémát, mivel az szerintük kedvezőtlenül befolyásolhatná a fogyasztási szokásokat, tekintettel arra, hogy ezek az adók többek között a cigarettát és az alkoholt terhelik.

Ehelyett az adórendszert alakítanák át úgy, hogy a munkát kisebb, a nagy vagyont pedig nagyobb adóteher sújtsa.

A tervek szerint több adósávot vezetnének be a személyi jövedelemadó progresszív megállapításához, és megszüntetnék az éves személyi jövedelemadót. Az új adósávokat közvetlenül a havi fizetésekre alkalmaznák – írja a Danas.

Emellett az átlagkereset 23 százalékáról 35 százalékára növelnék a fizetések adómentes részét. Ez az elképzelés szerint tovább erősítené az adórendszer progresszivitását, vagyis azt, hogy az alacsonyabb jövedelműek kevesebb, a magasabb jövedelműek pedig több adót fizessenek.

A fizetések jelenlegi adómentes része 34 221 dinár, amely január 1-jétől 37 369 dinárra emelkedik. Ha az adómentes összeget az átlagkereset 35 százalékában határoznák meg, akkor az augusztusi, 117 282 dináros átlagfizetés alapján ez 41 048 dinárt jelentene.

Az egyetemisták a vagyonadó progresszívvé tételét is javasolják. Ezt nem az adókulcsok megváltoztatásával, hanem úgy érnék el, hogy egy tulajdonos valamennyi ingatlanának értékét együttesen vennék figyelembe.

A szakértők szerint azonban a javaslat jelenlegi formájában hiányos, ezért nem lehet pontosan megállapítani, hogy az adóreform valóban növelné-e a legalacsonyabb jövedelmű munkavállalók fizetését.

Mindenekelőtt nem világos, hogy a bérek adóterheinek csökkentése kiterjedne-e a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékokra is, amelyek jóval nagyobb terhet jelentenek, mint maga a személyi jövedelemadó.

Négyféle közteher terheli a fizetéseket

A 2026-ban érvényes szabályok szerint Szerbiában a munkabéreket négy fő közteher terheli:

  • A személyi jövedelemadó mértéke 10 százalék.

  • A nyugdíj- és rokkantsági biztosítási járulék 24 százalék.

  • Az egészségbiztosítási járulék 10,3 százalék.

  • A munkanélküliségi biztosítási járulék 0,75 százalék.

Mindez azt jelenti, hogy miközben a személyi jövedelemadó kulcsa mindössze 10 százalék, a járulékok együttes mértéke mintegy 35 százalék.

Az egyik megszólaló szerint ezért, ha kizárólag a személyi jövedelemadót csökkentenék, miközben a járulékok változatlanok maradnának, annak csak korlátozott hatása lehetne a munkavállalók nettó keresetére.

A szakértők a személyi jövedelemadó éves elszámolásának megszüntetését is problémásnak tartják.

Ezt az adót ugyanis nem minden munkavállaló fizeti, hanem elsősorban azok, akiknek rendkívül magas az éves jövedelmük.

Szerbiában az éves személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha az éves összjövedelem meghaladja az 5 439 096 dinárt.

Az éves jövedelemből először levonják az adómentes összeget és az esetleges személyes kedvezményeket. Az így kapott adóalapra 10 százalékos adókulcs vonatkozik 10 878 192 dinárig, az ezt meghaladó részre pedig 15 százalékos.

Az éves személyi jövedelemadó nemcsak a fizetéseket, hanem más jövedelmeket is érint, például az önálló tevékenységből, szerzői jogokból vagy ingatlan-bérbeadásból származó bevételeket.

Ha ezt az adót megfelelő helyettesítő szabályozás nélkül szüntetnék meg, az akár a magas éves jövedelemmel rendelkezők adóterheinek csökkenését is eredményezhetné.

Arandarenko: Az adóreform nincs kellően kidolgozva, az éves jövedelemadó megszüntetése nem jó megoldás

Mihail Arandarenko, a Közgazdaságtudományi Kar professzora szerint az Egyetemista lista adóreformjavaslata egyelőre nem eléggé részletes ahhoz, hogy fel lehessen mérni annak tényleges hatásait, írja az N1.

Hangsúlyozta, hogy rendkívül összetett területről van szó, amely nemcsak a jövedelemadó és a munkabérek adóztatásának, hanem a járulékoknak, valamint a munkavállalóknak járó különféle juttatások – például az étkezési hozzájárulás és a szabadságpénz – adózásának átfogó reformját is megköveteli.

Szerinte az olyan konkrét százalékok meghatározása, mint az adómentes jövedelemrésznek az átlagfizetés 35 százalékára történő emelése, megfelelő indoklás és átfogó számítások nélkül önkényesnek tűnik.

Különösen problémásnak tartja, hogy a különböző forrásokból származó jövedelmekre eltérő adókulcsok vonatkoznának, anélkül, hogy figyelembe vennék az egyén teljes éves jövedelmét.

Ez sértheti az úgynevezett horizontális adóigazságosság elvét.

Ez azt jelenti, hogy két azonos összjövedelemmel rendelkező személy eltérő összegű adót fizethet pusztán azért, mert más forrásból szerzi a bevételét.

Arandarenko elmagyarázta, hogy a jövedelemadózásnak két alapvető modellje létezik: a szintetikus és a duális rendszer.

A szintetikus rendszerben az egyén valamennyi jövedelmét összeadják, és egységes egészként adóztatják. A duális rendszerben ezzel szemben a munkából és a tőkéből származó jövedelmeket eltérően kezelik, rendszerint a beruházások ösztönzése érdekében.

A munkát terhelő adók nem korlátozódnak a személyi jövedelemadóra

Arandarenko rámutatott, hogy Szerbia azon kevés országok egyike, amelyek úgynevezett ceduláris, vagyis jövedelemforrásonként elkülönített adózási rendszert alkalmaznak.

Ezért szerinte az éves személyi jövedelemadó megszüntetése nem lenne jó megoldás.

Ehelyett minden polgár számára egységes adóazonosító szám bevezetését javasolja, amilyen a legtöbb országban már létezik.

Ennek segítségével az adóhatóság nyomon követhetné és összesíthetné az egyén valamennyi jövedelmét, függetlenül attól, hogy az munkabérből, önálló tevékenységből vagy más forrásból származik.

Így pontosabb képet lehetne kapni az adófizetők tényleges anyagi helyzetéről, és igazságosabban lehetne meghatározni az adókötelezettségeiket.

A professzor hangsúlyozta, hogy a munkát terhelő adók csökkentése nem korlátozódhat a személyi jövedelemadóra, hiszen a teljes teher jelentős részét a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékok teszik ki.

Bár ezeket járulékoknak nevezik, a gyakorlatban nagyrészt adóként működnek, mivel a befizetett pénz közös alapokba kerül.

Arandarenko szerint a járulékok Szerbiában a munkát terhelő összes közteher több mint háromnegyedét teszik ki.

Ha tehát kizárólag a személyi jövedelemadót csökkentenék, miközben a járulékok változatlanok maradnának, annak rendkívül korlátozott hatása lenne a munkavállalók terheinek enyhítésére és nettó fizetésük növelésére.

Bisić: Jelentősebb béremeléshez a járulékok reformjára is szükség van

Milica Bisić, a FEFA felsőoktatási intézmény közpénzügyekkel és fiskális politikával foglalkozó professzora szerint az adókulcsok csökkentése bizonyos mértékben növelhetné az alacsonyabb jövedelmű munkavállalók fizetését, feltéve, hogy az adómegtakarítás valóban megjelenik a nettó keresetükben.

Az adómentes jövedelemrész növelése pedig valamennyi fizetésre kedvező hatással lehetne.

A professzor azonban hangsúlyozta, hogy ez nem automatikus.

Az, hogy a munkavállaló valóban magasabb nettó fizetést kap-e, attól függ, hogy a munkaszerződésében bruttó vagy nettó bért határoztak meg, illetve milyen az alkupozíciója a munkáltatóval szemben.

Bisić szerint ugyanakkor biztosra vehető, hogy az emelkedés nem lenne jelentős, hiszen a személyi jövedelemadó kulcsa mindössze 10 százalék, az adómentes összeg pedig nem vonatkozik a járulékokra.

Arra is figyelmeztetett, hogy az egyes munkavállalók szintjén viszonylag kis adócsökkentés is jelentős bevételkiesést okozhat az államkasszának, mivel az alacsonyabb fizetések jóval gyakoribbak, mint a magas keresetek.

A professzor szerint az alacsony jövedelműek adóterheinek érdemi csökkentéséhez valóban szükség lenne a kötelező társadalombiztosítás finanszírozási rendszerének jelentős átalakítására.

Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a járulékok csökkentését más adóbevételek növelésének kellene kísérnie, hogy az állam továbbra is képes legyen teljesíteni kötelezettségeit, és biztosítani tudja a polgárok törvényben garantált jogait.

„A bemutatott elképzelések egyelőre csak elvi jellegűek”

Az éves személyi jövedelemadó megszüntetésével kapcsolatban Bisić úgy véli, az elképzelés mögött valószínűleg az áll, hogy ezt a bevételt a munkabérek erőteljesebb progresszív adóztatásával pótolnák.

Csakhogy az éves jövedelemadó nem kizárólag a fizetéseket, hanem a munkából származó egyéb bevételeket és az ingatlan-bérbeadásból eredő jövedelmeket is érinti.

Ezért szerinte nehezen képzelhető el, hogy kizárólag a fizetések progresszív adóztatása pótolhatná az éves jövedelemadó megszüntetéséből származó bevételkiesést.

Bisić úgy véli, a bemutatott elképzelések egyelőre csak alapelveket fogalmaznak meg, és megvalósításukat részletes pénzügyi és egyéb hatásvizsgálatoknak kell megelőzniük.

Arra a kérdésre, hogy a progresszív adózás valóban igazságosabbá tenné-e az adóterhek elosztását anélkül, hogy visszafogná a beruházásokat és a foglalkoztatást, a professzor elmondta: a progresszív adózás abból a feltételezésből indul ki, hogy a magasabb jövedelműek számára egy további egységnyi jövedelem kisebb jelentőséggel bír, mint az alacsonyabb keresetűeknek.

Ez az alapelv általában helytálló, de a tényleges hatás nagyban függ az adósávok határaitól és az alkalmazott adókulcsoktól.

Bisić szerint a progresszív adózásnak csak akkor van értelme, ha azt nem egyetlen jövedelemtípusra, hanem valamennyi jövedelemre alkalmazzák.

Ellenkező esetben például a munkabérből származó jövedelem magasabb adóteher alá eshetne, mint az azonos összegű, megbízási szerződés alapján szerzett bevétel.

Ez tovább sértené a horizontális és a vertikális adóigazságosság elvét. Előbbi azt jelenti, hogy az azonos jövedelmű személyek azonos összegű adót fizetnek, utóbbi pedig azt, hogy a magasabb jövedelműek nagyobb adóterhet viselnek.

A professzor szerint a jelenlegi szerbiai jövedelemadó-rendszer mindkét elvtől eltér, ezért valóban szükség van a reformjára.

A reform tartalmát, kiterjedését és végrehajtásának ütemét azonban részletes pénzügyi és gazdasági elemzések alapján kell meghatározni, figyelembe véve a beruházásokra és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásokat is – összegezte Milica Bisić.