Közeleg április harmadika Szerbiában, de az anyaországunkban is, így talán érhető, hogy beindult a választási kampány mindkét helyen. Szerbiában nem az ellenzéki erők, hanem – igencsak nagy jóindulattal akár – a környezetvédő civil szervezeteknek nevezhető csoportosulások hozták nehéz helyzetbe a pillanatnyilag hatalmon lévőket (azaz még a koalíciós partneri helyzetben tetszelgő Vajdasági Magyar Szövetséget is).

Körvonalazódnak az ellenzéki összefogások, ezért írom többes számban, mert teljes összefogásról, mint az anyaországban, nálunk nem beszélhetünk, mivel a politikai szervezetek egy nagy csoportja azért elégedetlen a fő hatalmi párttal, mert képtelen volt eddig megvalósítani az általuk is deklarált nemzeti célokat (mondjam inkább: álmokat), míg egy másik csoport felsorakozott a környezetvédők mögé, hogy kihasználhassa a polgárok, például a Rio Tinto tevékenységével generált, elégedetlenségét, ráadásul pedig – ahogyan Szerbiában már népszokássá vált – ismét megjelentek a „különutasok”, akik egymaguk kívánnak méretkezni.  Persze az sem titok, ezek a „magányos harcosok” zöme azért jött létre, hogy elszipkázza a szavazatokat az ellenzéktől, mert így nagyobb az esélye a valamiféle status quo megmaradásának.

Egyre gyakrabban „borul ki a bili” a Szerb Haladó Párt soraiban, hiszen a plagizált doktori és egyéb más tudományos fokozatokhoz tartozó disszertációk mellett az alacsonyabb szinteken már nyíltan beszélnek a középiskolai és egyéb oklevelek vásárlásáról, meg sok más korrupciógyanús esetről. Úgy tűnik, nem tudnak mit kezdeni ezekkel, de – szerencséjükre – mindig akadt olyan esemény (mint például Novak Đoković ausztráliai esete), amit figyelemelterelés céljából meglovagolhatnak, mert bizonyítottnak látják, az egész világ összefogott Szerbia és a szerbek ellen, amit el szeretnének hitetni az egyszerű szerb választópolgárokkal, ami pedig a legmegdöbbentőbb, mindezt még mindig sokan el is hiszik.

Az anyaországban egyszerűbb, de még annak is igaza van, aki azt állítja, sokkal bonyolultabb a helyzet. Most csak a legújabb plakátkampányokkal foglalkozok, mert a terjedelem miatt kénytelen vagyok rövidre fogni. A Fidesz (de ezt sem merem egyértelműen állítani, hiszen a pénzügyi hátteret a Civil Összefogás Fóruma, ami látszólag nem kormányzati szervezet – NGO – biztosította, azonban egyértelmű, hogy a polgárok adóforintjaiból a magyar kormány „tömte ki a bukszájukat”), megjelentette a „miniferis propagandavideókat” amelyeket az Austin Powers paródiák  kivágott részleteiből lopkodták össze, csakhogy mindez a jogtulajdonos (Warner Bros) tudomására jutott, a cég pedig eltávolíttatta azokat a YouTube-ról. Érdekes, mindez a plakátokon továbbra is látható, habár ezek is plágiumnak minősíthetők. Ezt követően a Momentum reagált leggyorsabban, elkészítették a plakát plágiumát „miniputyin” néven, ezért írtam alcímnek az ott olvasható mondatot, ugyanis a kérdésemre – esetleg – a hozzáértő jogászok tudják a választ.

Mégis sok közös van a szerbiai és magyarországi választási propagandában. Ami a leglényegesebb, a hatalmon levők szinte korlátlanul (f)osztogatják a közpénzeket, mert én egyedül csak szavazatvásárlási kísérletnek (ami pedig megvesztegetésnek, azaz korrupciónak számít) tudom értékelni Szerbiában például a fiataloknak juttatott 100-100 euró dinárértékét kitevő „támogatást”, ami testvérek között is több mint százmillió eurót, de érthetőbben: tizenkétmilliárd dinárt tesz ki, de valami hasonló történik a nyugdíjasokkal, a közintézményekben dolgozókkal… Magyarországon sem rózsásabb a helyzet, hiszen a kormány az ott élő családokat, a nyugdíjasokat, emellett még másokat is ígéretek tömkelegével ámítgatja, ráadásul februártól kezdődően azok egy részét még teljesíteni is kezdi. Aki egy kicsit is paraszti logikával gondolkodik, rájöhet, ezeket (mindkét országban) igencsak drága hitelek felvételével tudják biztosítani.

Szintén közös mindkét országban, hogy a hiány lefedését orosz és kínai bankok hiteleivel, na meg a két állam garanciáival képesek csak megoldani.  Ennek – ha tovább fog folytatódni – pedig semmi más nem lehet a vége, az említett országok kínai-orosz „gyarmatokká” fognak válni, ami Szerbia estében még megbocsátható, hiszen ezzel csak azt kockáztatják, késni fog a belépés az EU-ba, azonban ez Magyarország esetében szinte életveszélyes, hiszen az EU-tagsággal mindez nagyon nehezen összeegyeztethető.

Tudom nálunk ezek a leírt szavak „szentségtörésnek” számítanak, hiszen a magyar állampolgárság könnyített úton való megszerzése nagyon sok embert vakká változtatott, nem látja, hogy az itt élő magyarok körében új politikai és gazdasági oligarcha réteg jött létre, amelyek megkövetelik a feltétel nélküli engedelmességet, a hűséget és a kötelező hálaérzetet, azaz a józan gondolkodás teljes feladását.

Várhatunk-e valamilyen változást? Szerintem csak akkor, ha eltűnik mindkét helyen a „diktátorok ideje”, ha végre szemétdombra kerül az illiberális demokráciának még a gondolata is, ha megszilárdul a valódi kétpólusú plurális demokrácián alapuló társadalmi-politikai berendezkedés, ahol nem az eszmék, a nagy nemzetmentő szavak, hanem a kisember élete és biztonsága lesz a legfontosabb. Mindezek pedig – szerintem – ilyen vagy olyan diktatúrával megvalósíthatatlanok!

A Momentum Putyint és Orbánt ábrázoló plakátokat helyezett ki Budapesten