– Nagy öröm számomra, hogy nem felejtik el dédapám emlékét, hiszen a feledés az egyik legnagyobb ellensége a művésznek, azt szokták mondani – nyilatkozta Garay Béla dédunokája, Godányi Csaba a Szabad Magyar Szónak, a művész születésének 125. évfordulóján. Az állami és Sterija-díjas rendező és teatrológus, Garay Béla születésének napján leplezték le a tiszteletére emelt emléktáblát Szabadkán a főutcán. Egykori lakóhelyén, a Korzó 11-es szám alatt lévő táblán az áll, a szabadkai színjátszás meghatározó alakja volt, a táblát pedig születése után 125 évvel emelte a hálás utókor.

– Garay Béla tevékenysége nemcsak Szabadkához kötődik, hanem egész Vajdasághoz, hiszen amellett, hogy a Népszínházban sokat rendezett, a zombori, nagykikindai, nagybecskereki színházakban és a kisebb településeken is, és ha nem rendezett, akkor legalább tanácsot, útmutatót adott az amatőr színjátszóknak. Az Újvidéki Rádió a drámai szerkesztőségének a rendezője volt. Én tizenhárom éves voltam, amikor elhunyt. Sok emlékem van róla, de ezek főleg családi emlékek: a szeretet, az öröm, ami köt hozzá. Mindig figyelmeztetett, hogy szépen beszéljünk magyarul, a színház és a magyar nyelv szeretetére tanított. Ketten vagyunk dédunokák, öcsém távol került a várostól, de amink van, megőriztük róla. Én pedig próbálom továbbadni a gyermekeimnek. A tárgyi emlékeket is, ami maradt, mert 1945-ben bombatalálat érte a házukat a Május elseje utcában, mesélte Godányi Csaba.

Garay Béla 1897-ben született Szabadkán. Itt ismerkedett meg a színház világával, és itt kezdte meg pályáját, majd a mai Magyarországon tevékenykedett. 1924-ben tért haza, hogy újraszervezze a Népkör színtársulatot, ahol játszott és rendezett. A két világháború között, amikor a hatalom száműzte a közéletből, így a színpadról is a magyar nyelvet, a Népkör színjátszó együttese Garay Béla irányításával gyakorlatilag a hivatásos színház szerepét vette át (innen került ki a második világháború után megalakított Magyar Népszínház társulatának több neves művésze). A Népkör épületében ma is nevét viseli egy terem. 1945-től a helyi Népszínház színész-rendezője, alapító tagja volt. Nyugdíjba vonulását követően is a kulturális élet aktív résztvevője és alakítója maradt.

Garay Béla közösség- és színházteremtő tevékenységét Oláh Tamás teatrológus, dramaturg idézte meg.

„Egy régi színházi mondás szerint a színész 20 éves korától 30 éves koráig tanul, 30-tól 50-ig szeretkezik, 50 felett emlékezik. Ezekkel a szavakkal kezdi meg kötetnyi önéletrajzát a vajdasági magyar színjátszás egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb alakja, Garay Béla, aki egy személyben volt színész, rendező, színigazgató, színházi történetíró és szerkesztő, a XX. századi vajdasági magyar kultúra alakulástörténetének tanúja és formálója.”

Pásztor Bálint, a szabadkai VKT elnöke egyebek mellett arról beszélt, hogy Szabadka eddig is igyekezett és a jövőben is igyekezni fog, hogy méltó emléket állítson nagy szülötteinek, az emléktáblák és szobrok mellett pedig itt az idő, hogy utcák is felvegyék nagyjaink nevét.

„Garay nélkül nem lehetne szabadkai, sőt vajdasági magyar színjátszásról beszélni, de elévülhetetlen érdemei vannak a szerb és horvát színházi élet egyengetésében is” – írta Pásztor Bálint.

A most leleplezett Garay-emléktábla a VM4K, a Szekeres László Alapítvány és a VMMSZ megemlékezéssorozatának első állomása. A megemlékezéssorozat részeként szabadtéri, kötetlen hangulatú, szakmai kerekasztal-beszélgetéseket is tartanak majd Garay Béla munkásságáról.

Az ünnepségen a család és a szakma képviselői mellett részt vett Szabadka polgármestere, Stevan Bakić, a Tartományi Képviselőház és a VMSZ elnöke, Pásztor István, valamint a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Hajnal Jenő is.

Garay Béla emlékére kedden 18 órától a Népkör Magyar Művelődési Központban szerveznek ünnepi műsort és kiállítást. Az est házigazdája Káich Katalin professor emerita, aki Garay Bélával kapcsolatos emlékeit osztja meg. Közreműködnek a Szabadkai Népszínház magyar társulatának színészei.