„A helyzet … Ukrajna és Oroszország között továbbra is komoly, sőt feszült” – mondta az éleslátó magyar miniszterelnök pár órával azelőtt, hogy sokmilliárdos titkosított szerződésekkel kötődő évtizedes jóbarátja és mintaképe (ld. a 2014-es illiberalizmus-beszédet!), Vlagyimir Vlagyimirovics lerohanta Ukrajnát.
Háború lett a vége annak a békaperspektívából végrehajtott békamissziónak békemissziónak, amivel Orbán Viktor három héttel ezelőtt dicsekedett moszkvai útja nyomán. Akkor is a Putyinhoz fűződő sikeres kapcsolatait ecsetelte és csepülte a Krím bekebelezése miatt 2014-ben kirótt nemzetközi szankciókat. Helyettük a „kölcsönös tiszteleten” alapuló „magyar modellt” ajánlotta.
Csakhogy ez közönséges smafu: Oroszország kizárólag az erőt tiszteli, Putyin meg a pénzt. Ha tehát a magyar autokratának is jutott tőlük valami, az csakis nagyhatalmi érdekből származhat: Orbán legnagyobb érdeme Putyin szemében az, hogy minden lehetséges pillanatban akadályt gördít az uniós egység útjába, hátráltatja Putyin ellenségeit és együttműködik a Kreml csatlósaival. Ennek számtalan példáját láttuk az elmúlt évtizedben. És ennek fejében csurran-csöppen az orosz gáz(profit)ból – ahova kell.
Még a háború reggelén is kampánycélokra használta Orbán a facebookos üzenetét. Ekkor már kénytelen volt elítélni Oroszország katonai beavatkozását, de inkább saját ellenzékének ment neki, mintsem a Nagy Testvérnek: „Nem tudjuk elfogadni a baloldali javaslatokat… amelyek veszélybe sodornák a családok rezsicsökkentését.”
„Minden mást ma késő este Brüsszelből” – fejezte be a magyar miniszterelnök nem a nemzethez, hanem Facebook-rajongóihoz intézett üzenetét. Ott kell, hogy legyen honnan tudhatná Putyin, mi folyik ott…
Orbán Facebook-üzenete az ukrajnai háború reggelén
