„Putyin érdeke, hogy még nyár előtt kiszállhasson a háborúból” Hónapokig is eltarthat az orosz-ukrán háború – interjú Feledy Botond külpolitikai szakértővel

Menekülő asszonyok és gyerekek, hömpölygő tömeg a barabási, beregsurányi, lónyai, tiszabecsi és záhonyi határátkelőknél, szatyrokba csomagolt ruhadarabok, játékok és háziállatok, maguk mögött hagyott hadköteles fiatal és idős férfiak, koros hozzátartozók, házak, lakások, megművelt földek, ellátásra szoruló háziállatok – két hete tart az orosz-ukrán háború, amely kapcsán Feledy Botond, külpolitikai szakértőt kérdeztük.

Két és fél hete tart az orosz-ukrán háború. Ön feltételezte volna, hogy Oroszország megtámad egy szomszédos, szuverén államot?

– A hozzám hasonló elemzők és én magam sem hittük el, hogy ez a háború megéri Putyinnak. Mostanra kiderült, hogy két nagyon különböző kalkulus szerint néztük ennek a költségeit: a nyugati elemzők azt feltételezték, hogy tényleg összezár a NATO és komolyabb lesz a reakció, ezt viszont úgy tűnik, Putyin elemzői alábecsülték. Így tehát részben meglepetés volt, hogy elindult az agresszió, még ha az USA már hetek óta figyelmeztette is a világot erre, látványosan nyilvánosságra hozott hírszerzői anyagok mentén.

Elemzők sokasága állítja, hogy az orosz fél villámháborút tervezett, de ez a számítás láthatóan kudarcba fulladt. Mi lehet ennek az oka? Meddig képes kitartani ukrán hadsereg?

– Az orosz kockázatelemzés részben a saját narratíváinak csapdájába esett. Azt hitték, hogy az ukránok nagyobb része is szívesen megszabadulna majd Zelenszkijtől, hogy a gyors és nem véres háború a nyugatot nem fordítja ki a sarkából és alighanem a felsőbb vezetés nem tudott mindent az orosz sereg állapotáról. Ez utóbbi a szovjet mintát követi, felfelé szép jelentések mentek évek óta, miközben a valóság a katonai raktárakban azért más volt. Ettől függetlenül senki se becsüli le az orosz sereg súlyát, csak sokkal véresebb és hosszantartóbb konfliktusba fog most ragadni, amelynek kimenetele egyre bizonytalanabb lesz az érezhető gazdasági szankciók és az ukránoknak nyújtott érdemi segítség mellett. Tehát az idő nem az oroszoknak dolgozik, viszont az ukrán lakosság töréspontja az, amely meghatározhatja, hogy Zelenszkij csapata meddig képes a morált fenntartani.

Voltak-e valóban racionálisnak tekinthető „okai” annak, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát?

– 2014-ben a Krím elfoglalásával és a donyecki beavatkozással elvesztette Kijevet az orosz fél. Néhány további sikertelen kísérlet volt a közeledésre, de ezek nem jöttek össze. Moszkva számára mindig kritikus volt Ukrajna hovatartozása, ezt Putyin kezdetektől fogva  hangsúlyozta. Ugyanakkor az oroszok ügyetlenül játszották el a lehetőségeket, az oroszhoz hasonló rendszerrel kísérletezve, amikor oroszbarát elnöke volt az országnak. Ez a lakosság egy jelentős részének nem jött be, gazdaságilag viszont Moszkva nem akart eleget invesztálni. Ebben az euroatlanti tábor mindig erősebb volt. Így lett frusztrált Putyin, és nyúlt a legutolsó eszközhöz. Egy hét alatt három tűzszüneti tárgyalást tartottak a szemben álló felek, látható eredmény nélkül.

Mi ezeknek a tárgyalásoknak az értelme? Van egyáltalán értelmük?

– Minden dialógus fontos egy háborúban, hogy a felek tartsák a vörös vonalat nyitva. A humanitárius folyosók keserves megnyitása talán ennek is köszönhető. Számos más közvetítői kísérlet is zajlik, például az izraeli miniszterelnök vagy a francia elnök részéről. Muszáj egy fegyverszünet feltételeit folyamatosan szondázni, Zelenszkij is arra törekszik, hogy ha majd lesz rá lehetőség, az ukrán áldozatok számát azonnal minimalizálja. Érdekes módon orosz oldalról nemrégiben már nem szerepelt a tűzszüneti feltételek közt a „nácitlanítás”, amit Zelenszkij lemondásának kell fordítani. Tehát ha nagyon-nagyon távolról is, de talán közelednek az álláspontok.

Csütörtökön Isztambulban találkozott Szergej Lavrov orosz és Dmitrij Kuleba ukrán külügyminiszter, de eredményről senki nem számolt be. Lehetett erre számítani?

– Fontos a harcoló felek között a párbeszéd. Ilyen magas szinten erre még nem került sor, mégha az orosz külügyminiszter igazából csak Putyin üzenetét hozta is magával, nem pedig egy szabad tárgyalási mandátumot. Egyelőre a felek álláspontjai még fényévekre vannak egymástól, mindkettő a másik kifáradására játszik: az oroszok szó szerint az ukránok kivéreztetésére hajtanak, hogy az áldozatok láttán lassan kapituláljanak. Az ukránok pedig a saját harci moráljuk erejét látva nem akarják letenni a fegyvert, érzik a nyugati támogatást és arra is számítanak, hogy az orosz hátországot megütik majd a szankciók.

Életszerű bármilyen pozitív hozadékot remélni ezektől a találkozótól?

– Jelenleg az orosz fél követelései – Ukrajna „nácitlanítása”, ami a kormány leváltását/elüldözését jelentené az orosz fél értelmezésében, Donyeck és Luhansz függetlenségének elismerése, a Krím Oroszországhoz való tartozásának elismerése, illetve Ukrajna elköteleződése a tartós semlegesség mellett – teljesíthetetlenek, azaz az ukrán fél teljes megalázását jelentené elfogadásuk; illetve a 2014 óta elfoglalt nyugati állásponttal is szembe menne.

Van reális esélye annak, hogy Kijev ilyen feltételeket elfogad?

– A feltételek elfogadása Kijeven fog múlni, ebbe a NATO nem tud és nem is szeretne beleszólni. Tény, hogy egy civilek ellen támadásokat indító orosz sereg sanyargatja az ukrán lakosságot, ehhez képest kell az ukrán elnöknek egy nagyon nehéz döntést hoznia. Vagyis el kell döntenie, hogy a végső győzelemig és az oroszok kivonulásáig megpróbálja-e folytatni a háborút, vagy hoz egy kompromisszumot a fenti pontok mentén. Ezt nem tudja a lakosság ellenállóképességének helyes megítélése nélkül meghozni. A nemzetközi közösség láthatólag segíti őt a küzdelemben, és a menekültek befogadásában is. Minden egyes elesett katona és civil áldozat élete számít. Tekintettel a nukleáris fenyegetés bemondására az orosz oldalon, lehet, hogy Zelenszkij ezt a konvencionális hadviselés korlátozásának érti, magyarul, hiába állna ellen sikeresen, akkor jönne a taktikai atomfegyver. Ebben az esetben a korai kompromisszum viszont racionálisabb. Egy háborúban viszont az érzelmek messze meghatározóak tudnak lenni.

Meddig tarthat ez a háború és mi lehet a békekötés feltétele?

– Ez a háború, mint a legtöbb nemzetközi konfliktus, oda szűkül, hogy próbáljuk megérteni, mi van az ellenfél fejében, ez esetben, hogy mi alapján hoz döntést Vlagyimir Putyin. Akinek a hátországát is biztosítani kell, a saját szankcionált oligarcháit, a többezer bebörtönzött tüntető és elesett katona családját. Putyin érdeke, hogy olyan feltételeket teremtsen, hogy kiszállhasson még nyár előtt a háborúból.

Fiatal ukrán katonák a háború kitörésének első napjaiban (Fotó: AP)