Annak ellenére, hogy a levélszavazatok kézbesítésével kapcsolatos furcsaságokra (pártaktivisták viszik a szavazási levélcsomagokat, de van ahol nem is viszik, hanem irodába hívják be a szavazókat) a Szabad Magyar Szó hívta fel a figyelmet, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a Magyar Szó napilapon keresztül üzent, s próbált meg válaszolni az érintett kérdésekre és visszáságokra. Már az is merőben szokatlan, hogy a Magyar Szó „felfigyel” egy olyan témára, amivel a Szabad Magyar Szó foglalkozik, s teszi ezt ezzel a felvezetővel:
„A sajtóban és a közösségi oldalakon a napokban olyan értesülések láttak napvilágot, hogy a levélszavazati csomagokat több településen nem a postás kézbesíti azok számára, akik ezt például nem Magyarország külképviseleteinek valamelyikére kérték, hanem a Vajdasági Magyar Szövetség aktivistái. Az értékelések szerint ez megkérdőjelezi a levélszavazás szabályosságát.”
Tehát a „sajtó”-ra és a közösségi oldalakra hivatkozva próbál meg „utánajárni” a témának a legutóbb 1,1 millió eurós tartományi támogatásban részesülő, a Magyar Nemzeti Tanács által alapított napilap. Az utánajárás a lap részéről kimerül abban, hogy megszólaltatják Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét.
Pásztor arra a kérdésre, hogy valóban a VMSZ aktivistái kézbesítik a borítékokat a következőket válaszolta:
„Nem tudom, hogy honnan veszi ezt, vagy honnan veszik azok, akik azt állítják, hogy a VMSZ aktivistái hordozgatják a borítékokat. Ez félreértés.”
Elég nehezen lehet ezzel az egy félmondattal rendezni egy ilyen ügyet, ahol polgárok tucatjai állítják, hogy a levélszavazatokat tanácsosok, iskolaigazgatók, állami intézmények alkalmazottai viszik házhoz, akik valamennyien VMSZ-tagok. A többségnek személyesen adják át, felkínálva a segítségüket, de olyanok is vannak, akikhez az éjszaka közepén dobják be a postaládába, miközben azt személyesen kellene átvenni minden esetben.
Ezt követően Pásztor a Magyar Szónak elmondja, hogy az ő szerepvállalásuk „a folyamatban, az ugyanolyan, mint a korábbi magyarországi választások alkalmával is volt”. A VMSZ elnöke hozzáteszi, az aktivisták abban segítenek az embereknek, hogy kitöltsék a szavazatot érvényessé tevő ívet, és ha valaki igényt tart arra, akkor eljuttatják a levélszavazatot a Főkonzulátusra.
Aztán végül kiderül, hogy Pásztornak „tudomása van arról, hogy ugyanúgy, mint számos más esetben korábban, a postavállalat ennek a munkának az egy részét leszervezte, szerződés alapján, mondta Pásztor, rámutatván: egészen biztos, hogy most is ennek alapján jártak el. Aki ebben nem hisz, az utánajárhat a dolgoknak, ennek megvan a módja, emelte ki a VMSZ elnöke.”
Nem tudjuk, milyen módja van az utánajárásnak még azon kívül, amit a Szabad Magyar Szó is meglépett: hivatalos levelet intézett a Szerbiai Postához, valamint a CMH-iroda ügyvezetőjéhez, Bús Ottóhoz, a kérdéssel, miszerint történt-e szerződéskötés. Többszöri megkeresésünket is válasz nélkül hagyta a CMH-iroda, legutóbb már az SMS-re sem reagáltak, hogy szándékoznak-e egyáltalán válaszolni. Amennyiben minden a törvényekkel összhangban történik, miért nem hozzák nyilvánosságra a megállapodást? A Szabad Magyar Szó a magyarországi Nemzeti Választási Irodához is kérdésekkel fordult – ők az egyetlenek, akik válaszra méltattak bennünket. Az ő levelükből kiderül, nekik nem volt tudomásuk róla, hogy a borítékokat nem a szerb posta kézbesíti majd. A Nemzeti Választási Iroda válaszát még csütörtökön közöltük, részletesen itt olvashatják el.
Pásztor István szerint „ezt a folyamatot nem kellene ekképpen bemocskolni és nem kellene elbizonytalanítani az embereket.”
A VMSZ elnöke ezt követően tulajdonképpen megcáfolja önmagát, amikor a Magyar Szónak adott nyilatkozatában azt mondja:
„Mindenki számára az a fontos, hogy a borítékok célba érjenek, hangsúlyozta, kiemelvén: pillanatnyilag szerinte harmadlagos kérdés, hogy ki viszi a borítékokat.”
Ezek szerint tulajdonképpen lényegtelennek tartja a VMSZ elnöke, hogy a VMSZ-aktivisták kézbesítik a leveleket vagy sem?
Pásztor azt is mondja: „a probléma az volna, ha a borítékok nem érkeznének meg oda, ahová kellene. A VMSZ abban érdekelt, hogy mindenki, aki jelezte, hogy élni szeretne szavazati jogával, az megtehesse ezt.” A VMSZ elnöke hozzátette: „azt látja, hogy az emberek ezt várják és valóban így akarnak eljárni.”
Ebből a mondatból kiderül, hogy a VMSZ elnöke tulajdonképpen nem bízott, nem bízik a Szerbiai Postában, ezért előre kiszervezte a munkát, de állítása szerint nem a VMSZ, hanem a Szerbiai Posta kérésére – erről a borítékok kézbesítése előtt is beszélt már a Vajdasági Magyar Szövetség március 11-én megtartott sajtótájékoztatóján.
Pásztor akkor, szó szerint ezt mondta:
„Tudomásunk van arról, hogy a posta külső segítséget fog kérni annak érdekében, hogy időben eljuttassa a borítékokat a címzettekhez. Tudják, hogy a létszámstop miatt és egyáltalán a posta kondíciója miatt jóformán minden településen hetente egyszer megy a postás. Ezért teljesen normális és teljesen logikus ennek az ügynek a fontossága miatt, hogy ha ott erre lehetőség és szükség van, a posta kiszervezze a kézbesítésnek a munkáját. Ez az ő belső szervezésüknek az ügye, ha ilyen jellegű megkeresés, és ha ilyen jellegű szándék lesz, akkor az ügynek az előrevitele szempontjából mindenféleképpen fontos. Szeretném itt most világosan elmondani, hogy minket is megkeresett a posta ezzel kapcsolatban, hogy ilyen jellegű segítséget ki tudna az ő számukra nyújtani. Mi a CMH-t javasoltuk, hiszen a CMH folyamatosan ezekkel az ügyekkel foglalkozott, legyen szó magyar igazolványról, állampolgárságról, vízumról, oktatási támogatásról, és a CMH-nak van olyan területi szervezettsége, rendszere, amelyiken keresztül meg tudja ezt valósítani. Ahogyan a magyarországi híradásokból láttuk, elindultak ezek a levélküldemények. Mi arra készülünk, hogy a jövő hét elejétől (március 14-től – a szerk. megj.) a megközelítőleg ezer aktivista terepen legyen. Segíteni szeretnénk, nem abban, hogy kire szavazzon, hanem hogy a szavazata érvényes legyen, hogy az identifikációs papíros, amit ki kell tölteni a szavazócédula mellé, úgy kerüljön kitöltésre, hogy ne legyen érvénytelen szavazat. Ahogy korábban sem léptük túl a törvényességet határait, most sem kívánjuk egy millliméterrel sem átlépni. Nem kívánunk okot és indokot kínálni, hogy bárki is megkérdőjelezze a választás legitimitását. Nekünk az az érdekünk, hogy a Fidesz-KDNP tisztán, megkérdőjelezhetetlenül nyerjen.”
Amennyiben a Vajdasági Magyar Szövetség szándéka valóban ez lett volna, akkor a kézbesítés meg lehetett volna oldani másként is, például futárszolgálattal. Az sem teljesen világos, hogy a Szerbiai Posta miért ne tudott volna egy hét leforgása alatt kézbesíteni mintegy 70 ezer borítékot? A posta nem viszi házhoz a számlákat például Csantavéren? Nem jár egyébként legalább hetente egy alkalommal minden településen? De ami még érdekesebbm, miért volt szükség külön irodahelyiséget biztosítani a levélszavazatok átvételéhez bizonyos településeken, például Csantavéren?
A Nemzeti Választási Iroda értesítése szerint a levélszavazatokat március 19-e, vagyis szombat és április 2-a között lehet visszajuttatni a külképviseletekre. Akkor hová ez a nagy sietség? Pásztor azt mondja, látja az embereken, hogy „várják a segítséget és így akarnak eljárni”. Nyilván, sok szavazópolgárnak könnyebb így, mindenképp szavazna, jól jön, hogy házhoz jönnek és neki tulajdonképpen el sem kell mozdulnia a televízió elől.
„Nem történik semmi, ami eddig számtalan alkalommal ne történt volna meg. Nem történik semmi, ami a választás tisztaságát egy picivel is megkérdőjelezné. Az, hogy az ezekkel az állításokkal, ezzel a jelenséggel találkozik az ember, nem új dolog. Éppen ezért tartottam sajtótájékoztatót még azt megelőzően, hogy a levelek ideértek volna. Tudtam, hogy ez lesz. Minden alkalommal ez van. Vannak olyanok, akiknek folyamatosan az az érdekük, hogy valami ne sikerüljön, vagy valamibe belekössenek, valamit bemocskoljanak, hogy ne legyen jó. Csak az a jó nekik, ha nem jó” – fogalmazott Pásztor a Magyar Szónak.
Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a VMSZ elnöke utolsó mondataiban azt mondja, éppen azért tartott sajtótájékoztatót még azt megelőzően, hogy ideértek volna a levelek, mert „tudta, hogy ez lesz”. Tudta, hogy lesznek emberek, akiknek az az érdekük, hogy valami ne sikerüljön, valamibe belekössenek. Nem tudjuk, hogy Pásztor István, a VMSZ elnöke kire gondol, amikor ezekről a rosszakarókról beszél. Azt sem tudjuk, hogy az, hogy a Messenger alkalmazás segítségével történő értesítés, hogy megérkezett a borítékjuk, összhangban van-e a közlönyben megjelentekkel?
Azt sem tudjuk, hogy a VMSZ elnöke esetleg nem bízik a szavazati joggal rendelkező vajdasági magyarokban? A vajdasági magyar szavazópolgár hiába kapná meg a levélcsomagot, a komódra dobná és nem szavazna le időben? Az ugyanis egy dolog, hogy segíteni szándékozik kitölteni az identifikációs papirost, ahogyan a VMSZ elnöke fogalmazott, azzal viszont, hogy sugallja, mégcsak haza sem kell vinnie a papírt, szavazzon le a helyszínen (lásd csantavéri példa), nem tudjuk, hogy „túllépi-e a törvényesség határait egy milliméterrel is”?
Pásztor István a Magyar Szónak adott nyilatkozatának legelején azt mondta:
„Nem tudom, hogy honnan veszi ezt, vagy honnan veszik azok, akik azt állítják, hogy a VMSZ aktivistái hordozgatják a borítékokat. Ez félreértés.”
Hogy ez a félreértés a múlté legyen, az első lépés, hogy a Szerb Posta és a CMH-iroda válaszol az általunk kérdésekre, Pásztor István pedig elmondja, az ő tudomása szerint kik azok, akik VMSZ-es aktivistaként mutatkoznak be, és hordozgatják a borítékokat a szavazóknak.
Emellett arra is jó lenne választ kapni, hogy az alábbi formanyomtatvány a Vajdasági Magyar Szövetség szerint hogyan került egyes újvidéki lakosok postaládájába, és mióta lett a székvárosi Európa Kollégium, a fiatal magyar egyetemisták szálláshelyének portája szavazatbegyűjtő hely?
A tisztánlátásban és a törvényesség betartásában természetesen partnerek vagyunk, így közérdekű adatigényléssel fordulunk a postához, hogy kiderüljön, mi áll a szerződésben, és kiknek adták át a Magyarországról Szabadkára érkezett szavazási levélcsomagokat.