A világsajtó továbbra is Oroszország Ukrajna elleni háborújára, valamint az ezzel összefüggő témákra összpontosít. Átlapoztuk a világsajtót Washingtontól Moszkváig és Amszterdamtól Sanghajig.
Folytatódnak az orosz támadások
A New York-i Wall Street Journal, a világ vezető gazdasági napilapja a lengyel határ közelében fekvő ukrán katonai támaszpont elleni támadást vizsgálja:
„Moszkva közelebb hozza a háborút a NATO területéhez, miközben feszegeti a Biden amerikai elnök által meghatározott korlátokat, hogy mit tenne és mit nem tenne Ukrajna megsegítésére. Biden vörös vonala a NATO-területének védelme. De mi lenne a helyzet egy Ukrajna elleni vegyifegyver-támadás esetén? És mi lenne a helyzet, ha tovább ostromolják a városokat és ezreket ölnének meg? Akár tetszik, akár nem, az orosz brutalitás, amit a Nyugat Ukrajnában eltűr, átírja azokat a szabályokat, amelyek kimondják, hogy egyes országok hogyan tudják büntetlenül megúszni az agresszivitást a 21. században. Putyin azt tehet, amit akar, amíg nem lépi át az ukrán terület határait.”
A lisszaboni Público c. napilap hosszú háborútól és Ukrajna későbbi orosz megszállásától tart:
„Mindennap mélyülnek az Ukrajna elleni támadás okozta sebek. A legrosszabb az lenne, ha hozzászoknánk ehhez a humanitárius és geopolitikai katasztrófához. Semmi sem utal arra, hogy a háború vége közeledik. Az ukrán ellenállás ugyan nem tudja megvédeni a nagyvárosokat, de katonai rémálommá teszi egy hatalmas ország megszállási kísérletét. Kérdéses, hogy Oroszországnak van-e erre elegendő forrása. Az ukrán ellenállás sikere az orosz támadással szemben a demokratikus országok támogatásán is múlik. Ezért a jövőben is Ukrajna mellett kell kiállnunk.”
Az amszterdami De Telegraaf c. legnagyobb példányszámban megjelenő holland napilap ellenzi a NATO közvetlen beavatkozását:
„A kemény szankciók és a fegyverszállítások Ukrajnába jobb döntések. Most, hogy mindinkább kiéleződnek a kétségbeesett menekültekről és a lerombolt városokról készült képek, egyre nagyobb a nyomás, hogy többet tegyünk az orosz agresszió ellen. A cinikus valóság azonban az, hogy a legkevésbé rossz forgatókönyvnek az tűnik, hogy oly mértékben kell megnehezíteni az orosz hadjáratot Ukrajnában, amennyiben csak lehetséges anélkül, hogy a NATO beavatkozna. A gazdaságilag és katonailag kimerült Oroszországnak kell megszakítania Putyin elnök és klikkje álmát a Nagyorosz Birodalomról. Így el lehetne kerülni a további katonai kalandokat.”
Kőkemény ellenállás
A párizsi La Tribune c. gazdasági és pénzügyi napilap így foglalja össze az orosz–ukrán háborút:
„Ukrajna továbbra is egyedül néz szembe Oroszországgal. A 27 uniós ország nem akarta provokálni az orosz elnököt azzal, hogy elfogadja Ukrajna gyors csatlakozását az EU-hoz. Általában elmondható, hogy Európa egyhelyben topog, most éppen a versailles-i palota dísztermében, ahol valaha csatákról tárgyaltak – micsoda iróniája ez a sorsnak. És mindez annak ellenére történik, hogy az EU eddig elképesztően egységesen lépett fel az ukrán fronton. De az Oroszország elleni példátlan szankciókon és az Ukrajnával és a menekültekkel való szolidaritáson túl mit tehettek volna mást a tagállamok, ha nem akarnak háborúzni? Putyin, aki az egész világ szeme és a tévé láttára megszállta Ukrajnát, nagyon hamar tisztában volt azzal, hogy Kijevért senki sem lesz hajlandó meghalni.”
A Neue Zürcher Zeitung c. szabadszellemű demokratikus napilap pedig így összegezi a háborút:
„A Nyugat lehangoló helyzete az, hogy a horrort közvetlen közelében kell végignéznie anélkül, hogy katonailag beavatkozna. Oroszország nukleáris hatalmi státusa, amely képes elpusztítani az egész világot, arra kényszeríti a Nyugatot, hogy kívülről szemlélje az eseményeket. De a Nyugat ennek ellenére sincs teljesen tétlenségre ítélve. Ukrajnába való fegyverszállítással erősíti az ország védelmi képességeit és ellenálló szellemét. Ez fontos dolog. Ezenkívül támogatást nyújt az ukrán menekülteknek azzal, hogy nagylelkűen befogadja őket. Az Oroszország elleni szigorú gazdasági szankciókkal pedig a nyugati országok határozott jelzést küldtek, hogy a háborús bűnöket nem fogják egyszerűen elfogadni.”
Zelenszkij üzen
A Washington Post így ír Zelenszkij ukrán elnök beszédéről, amelyet videón intézett az amerikai Kongresszus tagjaihoz:
„Zelenszkij egy büszke és bátor nép elnöke. Nem teljesítené a rárótt kötelességet, ha nem tenne meg mindent az ukrán nép túléléséért. Ukrajna érdeke, hogy rávegye a nagyobb és erősebb nemzeteket, hogy lépjenek be a konfliktusba, és álljanak melléjük. Ez az oka annak is, hogy Zelenszkij beszédében az Ukrajna elleni támadásokat a Pearl Harbor elleni 1941-es, valamint a 2001. szeptember 11-i támadásokhoz hasonlította. Ha meg tudja éreztetni közönségével országa szenvedéseit, talán az amerikai politikusokat is arra lehetne ösztönözni, hogy segítsenek Ukrajnának. De a nagy nemzeteket az észnek kell uralnia, nem a szívnek. A józan ész pedig Ukrajna támogatását tanácsolja, nem a háborút.”
Ukrajna az új Bosznia?
– teszi fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Zeitung az ottani kényes helyzettel kapcsolatban:
„Az Oroszországgal szembeni fokozott védelem azonban azt jelenti, hogy határozottabban kell fellépni Putyin trójai falovaival, mint például Orbán Magyarországával és Vučić Szerbiájával. Ez kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy Magyarország EU-tagsága kötelező érvényű-e, illetve, hogy mi legyen Szerbia EU-tagjelölti státusával.
Bosznia-Hercegovina ebben az összefüggésben külön figyelmet érdemel. Ott Banja Lukában és Belgrádban a szerb politikusok olyan megosztottságot szítanak, amely 30 évvel a jugoszláviai háborúk kezdete után felmorzsolja a törékeny konföderációt, és akár egy új háborút is lehetővé tesz az etnikai csoportok között. A nagyszerb szakadárok számíthatnak Putyin támogatására.”
Elon Musk személyes párbajra hívja Vlagyimir Putyint
„A fegyvernemet nem nevezte meg, a tét hatalmas: Ukrajna”, írja a budapesti Népszava c. baloldali napilap:
„Don Quijote-i látomásról tweetelt Elon Musk, aki hétfőn a Twitteren személyes párbajra hívta ki Vlagyimir Putyin orosz elnököt.
Bár az nem világos, hogy a személyes párbajt milyen fegyvernemben vívnák, a tét Ukrajna, és ha jól értjük a dél-afrikai milliárdost, a Szilícium-völgy nemes szándékú lovagját, ha ő győz, akkor a megszálló oroszok kivonulnak a kelet-európai országból. Csak az nem világos, hogy mi történik, ha Vlagyimir Putyin nevet a végén és győzi le őt.
Benne vagy? – kérdezte egy későbbi, a Kremlnek címzett tweetben.
A Tesla és a SpaceX első embere, a dél-afrikai milliárdos Elon Musk egyébként tényleg rengeteget tett Ukrajnáért a háború alatt, ő volt az, aki az orosz-ukrán háború harmadik napján Mihajlo Fedorov digitális fejlesztésért felelős ukrán miniszter kérésére azonnal aktiválta Ukrajna felett a Starlinket, a SpaceX-nek a világméretű műholdas projektjét, amelyet a globális internetszolgáltatás céljára indított el.”
Kérdéses Kína katonai segítsége Moszkvának
A londoni The Independent c. napilap szerint Kína katonai segítséget nyújt Moszkvának:
„Az orosz támadóháborúban használt kínai katonai felszerelést a NATO joggal tekinthetné ellenséges cselekedetnek. Az ukrajnai konfliktus proxiháborúvá válhat Amerika és Kína között, valamint az is, ha Kína segítene Oroszországnak az uutóbbi ellen kiszabott szankciók megkerülésében vagy enyhítésében. Ez a magatartás azonban Kínának is nagyon sokba kerülhet mind pénzügyileg, mind pedig diplomáciailag. Kína nem sok jót tenne azzal, ha megmentené Putyint az ukrajnai kudarctól. Gazdasági és kereskedelmi szempontból Amerika sokkal értékesebb partnere Kínának, mint Oroszország.”
A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta c. napilap nem hiszi, hogy Kína támogatni fogja Putyint:
„Az USA-ban nyilvánvalóan az a benyomás uralkodik, hogy az Orosz Föderáció kifogy a fegyverekből és a Kreml komolyan függ Kína segítségétől a szankciók következményeinek enyhítésében. Az orosz vezetés ennek ellentmond: Ukrajnában csak maguk az oroszok képesek arra, hogy végrehajtsák a műveletet. Még akkor is, ha most bárhogy is állnak a dolgok. Mivel Peking és Washington jelenleg arra törekszenek, hogy javítsanak kapcsolataikon, Kínának nincs oka Oroszország segítségére sietni. Az amerikai piac és az Egyesült Államokkal fenntartott gazdasági kapcsolatok egyértelműen értékesebbek a kínaiak számára, mint az északi szomszédjukkal való barátság.”
A sanghaji Jiefang Ribao c. napilap a Rómában folytatott amerikai–kínai tárgyalásokról számol be és cáfolja Kína fegyverszállítását Moszkvának:
„Az Oroszország és Ukrajna közötti katonai konfliktus hátterében nagyon örvendetes, hogy Jang Csie-csi kínai vezető diplomata és Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó találkoztak Rómában. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy mindkét félnek mások a céljai és elvárásai. Peking meg szeretné javítani a két ország közötti kapcsolatokat és különösen a két ország közötti kereskedelmi viszonyt. A Fehér Ház azt akarja, hogy Peking ne adjon se katonai, se gazdasági támogatást Oroszországnak és gyakoroljon nyomást Putyinra. A furcsa dolog ebben azonban az, hogy az USA félretájékoztatással akarja rávenni Kínát az együttműködésre. Nem azt állította az amerikai média egy nappal a találkozó előtt, hogy Oroszország fegyvert kért Kínától? Partnereket így megnyerni nem lehet. Washingtonnak nem sikerül meggyengítenie Kína és Oroszország stratégiai partnerségét. Az ukrán kérdést az Egyesült Államoknak egyedül kell megoldania.”
A Washington Postnak adott interjújában Csin Gang, Kína amerikai nagykövete így nyilatkozott:
„Állítások szerint Kína előre tudott Oroszország katonai akciójáról, és azt követelte Oroszországtól, hogy halassza azt el a téli olimpia befejezéséig. A legújabb pletykák továbbá azt állították, hogy Oroszország katonai segítséget kér Kínától. Hadd mondjam ezt felelősségteljesen: azok az állítások, amelyek szerint Kína tudott, beleegyezett vagy hallgatólagosan támogatta ezt a háborút, pusztán dezinformációk. Mindezek az állítások csak azt a célt szolgálják, hogy Kínára hárítsák a felelősséget és rákenjék a sarat. Ukrajnában több mint 6000 kínai állampolgár tartózkodott. Kína Oroszország és Ukrajna legnagyobb kereskedelmi partnere, a kőolaj és a földgáz legnagyobb importőre a világon. Az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus nem tesz jót Kínának. Ha Kína tudott volna a közelgő válságról, mindent megtettünk volna annak megakadályozására.”
Az Oroszország elleni szankciók hatása
A New York Times az Oroszország elleni szankciók negatív hatásaira figyelmeztet:
„A nyugati államoknak gondoskodniuk kell arról, hogy szankcióik ne sújtsanak olyan személyeket, akiknek semmi közük Putyin háborújához. Jó okunk van arra is, hogy mielőtt további lépéseket tennénk, megvárjuk az eddigi intézkedések hatásait. A hatályos szankciók miatt Oroszország már most is pusztító gazdasági válsággal néz szembe. Ezenkívül a nyugati országoknak alaposan meg kell fontolniuk a politika azon észszerűségét, amelyek megtagadják az egyszerű orosz emberektől, hogy a globális gazdaság nyújtotta előnyöket élvezzék. És ezeknek az országoknak emlékezniük kell arra is, hogy a hidegháborút azok nyerték meg, akik jobb életet kínáltak a másik oldalon lévő embereknek.”
„Az ukrajnai háború számos változást fog eredményezni a világrendben” – állítja a budapesti Magyar Nemzet c., a kormányhoz közel álló napilap:
„Új korszak kezdetének vagyunk tanúi, amelyben Kína a jelenlegi válságban az USA összes gyengeségét kihasználja, és saját szerepét erősíti. Az európai politikának az Oroszország elleni védelemre, de mindenekelőtt az Európai Unió szuverenitásának megerősítésére kell összpontosítania.”
A Magyar Nemzet egyébként véleményrovatában elképesztően primitív módon gyalázza az ukrán elnököt és az Egyesölt Államokat, aminek kapcsán felmerül a kérdés, hogy vajon nem a kormány által jelenleg képviselhetetlen álláspontot tartja-e felszínen:
„Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin tokostól rárúgta a transzvécé ajtaját az Egyesült Államokra. Megkezdte az elbitangolt Ukrajna visszaterelését »Oroszország anyácskához«, és föltett szándéka az amerikai bábkormány [pár mondattal odébb: »az Ukrajnát vezető táncos-komikus«] kiiktatása.
A tankolási turizmus zavarokat okoz Magyarországon
írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„Amikor az állam szabályozza az árakat, annak általában nemkívánatos hatásai vannak. Magyarország pontosan ezt tapasztalja. Ott a nemzeti konzervatív kormány ősszel felső határt szabott ki az üzemanyagok árára. Ez a döntés a határközeli Ausztriából és Szlovákiából a közép-európai országba tereli a fogyasztókat, miközben a kis benzinkutak üzemeltetőit súlyos vesztességek érik. […]
Sok benzinkútnál hosszú sorok alakultak ki, mert az autósok egyre szűkebb ellátástól tartanak. Az ország nyugati és északi részén a szomszédos országokból érkező tankturisták súlyosbítják a helyzetet. A Shell Hungary bruttó 25 ezer forintos (66 eurós) limitet vezetett be a személygépkocsik tankolására. A Shell ezt rekordigénnyel indokolta, amit a tankturizmus és a mezőgazdasági szezon kezdete okozott.
[…] Egyes benzinkutaknál korlátozott a tankolás, míg mások csak március 24-re várják újra az üzemanyagot. Ezzel szemben az ország legnagyobb olaj- és gázipari vállalata és nagykereskedője, a MOL következményeket helyezett kilátásba. Ellátási gond nincs, csak átmeneti logisztikai gondok vannak – mondta a MOL elnöke és hozzátette: »A pánikvásárlás teljesen felesleges.«”
Mariupol romjai (Fotó: Maxar)
