Ha már elkezdték nyomtatni az elnökválasztás szavazólapjait, illene megismerkedni a jelöltekkel, akik közül a szavazáson megjelentek választhatnak. Először be fogom mutatni őket (az alapvető adataikkal, hiszen tudom, sokan nem találkoztak eddig még csak a nevükkel sem), majd utána elolvashatják a véleményemet, érdemes-e részt venni a választásokon, a végén pedig csak azt jegyzem le, én kire fogom adni a szavazatomat és miért.

Mindenki – aki rászánja a pár percet, hogy mindezt elolvassa – észreveheti, nagyon kevés, de szerintem az összehasonlításhoz nélkülözhetetlen, információt közöltem, mert reménykedem, sokan felkeresik azokat a web-oldalakat, ahonnan sokkal több adathoz (azt nem merem állítani: tényekhez) fognak jutni.

Először arról fogok kik azok, akikre biztosan nem fogok, szavazni:

(a szavazólapon a 6. számú jelölt):  Aleksandar Vučić

Nem azért, mert igencsak elítélendő szerepe az 1990-es évek háborúiban, azaz mert a szerb közmondás is azt mondja: Vuk dlaku menja, a čud nikada! (magyar értelme: Kutyából nem lesz szalonna), mert ha maradunk a népi mondásoknál, azt is mondjuk, Szélkakas. Ettől azonban van még egy sokkal fontosabb okom, ami miatt, nemcsak reá, a pártjára és a VMSZ-re sem fogok szavazni, mert:

a titói emberarcú szocializmus (munkás-önigazgatású el nem kötelezettség) a szüleink idejében elmulatta a mi generációnk jövőjét.

az 1990-es évek miloševići „minden szerb egy államban” álomért folytatódott testvérháborúk ellövöldözték gyermekeink álmait és lehetőségeit,

a vučići osztogatás és fosztogatás Kínának és Oroszországnak juttatta unokáink és dédunokáink itthoni, azaz ki tudja milyen gyarmaton való érvényesülését.

Ide kívánkozik még a VMSZ elnökének „bölcs megállapítása: „Ki gondolta volna 10 évvel ezelőtt, hogy Szerbia és Magyarország közös erővel és ilyen óriási intenzitással fog EGYÜTT építkezni?”, amit én így pontosíthatok: Ki gondolta volna 10 évvel ezelőtt, hogy Szerbia és Magyarország közös erővel és ilyen intenzitással fog EGYÜTT eladósodni (Oroszország és Kína irányában?)

(a szavazólapon 1., 5., 7. és 8. számú jelöltekre) Miša Vacićra, Milica Đurđević Stamenkovskira, Miloš Jovanovićra, és Boško Obradovićra nem szavazhatok, mert sem ők, de mások sem tudnak meggyőzni, hogy Szerbia problémáinak az egyetlen megoldása a sovinizmus, az idegengyűlölet, a szerb nemzeti álmok kergetése és az oroszbarátság!

(a szavazólapon a 4. számú jelöltre) Zdravko Ponošra sem voksolhatok nyugodt lelkiismerettel, amíg nem tisztázza az 1990-es években, a Jugoszláv Katonaság boszniai és koszovói eseményekben eljátszott szerepét, mert mindezidáig e fehér foltokra (meglehet, található ott sötét is) senki nem hallott megnyugtató magyarázatot!

(a szavazólapon a 3. számú jelölt) Branka Stamenković neve előtt sem fogom bekarikázni a sorszámot, de nem azért, mert nő, hanem semmilyen (nemcsak művelődési) asztrológustól nem várhatjuk el, hogy a csillagok kedvező állásától tegye függővé mindnyájunk jövőjét!

Akárhogy is nézzük, már csak egy jelöltről nem beszéltem. Nem ezért fogok szavazni Biljana Stojkovićra, a 2. számú jelöltre, mert ő maradt meg, hanem sok minden más miatt:

azért, mert nő, mert családanya,

azért, mert pártonkívüli,

azért mert kiemelkedő tudós,

azért meg már eddig is sokat tett az oktatásért és a környezetvédelemért,

azért, mert a múltjában senki sem találhat semmilyen foltot,

azért mert Szerbiának végre szakítani kellene a patriarchizmussal!

A végéncsak annyit, amit leírtam, kizárólag az én véleményem vagy elfogadják, vagy nem. Úgyszintén önökre van bízva az is, elmennek szavazni vagy sem. De ne felejtsék el a következményeket, mert – ez is csak a személyes véleményem – ha nem állítjuk le a jelenleg a korrupción alapuló diktatórikus rendszert, attól félek, a ma még kicsiny gyermekeink és unokáink fogják számonkérni, miért nem tettünk semmit azért, hogy ők már szebb és boldogabb jövőben éljenek!